De utálni fogom, amit most le kell írnom.

Amikor az első Bourne filmet néztem, nem volt rossz, de alig bírtam végigülni, mert arra gondoltam, hogy azért ez mennyivel szarabb egy James Bondnál. Semmi stílus, vagy lenyűgöző látványosság, csak egy korrekt sztori. 
Mostanra odáig jutottunk, hogy a Quantum of Solace-nél azért mennyivel jobb volt a Bourne ultimátum.
És azért ez így nincs rendjén. Nem feltétlenül az a baj, hogy nagyon hasonlítanak az akciójelenetek, hanem az, hogy nincsenek annyira jól megcsinálva, mint a fent említett filmben, holott szemmel láthatóan jóval drágábbak voltak. És még így is az akciókra lehet a legkevesebb panaszom.

Merthogy az új Bond egyértelműen csalódás. Ezért kellett mindent felrúgni az előző filmben? Ezért, hogy ilyen filmek készülhessenek? Sztori és humor nélkül? Mert azért ezek fontos dolgok, legyen szó akármilyen filmről, nemhogy egy 007-esről. Ezért kár volt az a sok változtatás. A Casino Royale hibái ellenére nekem épp azért tetszett annyira - sok régi rajongóval ellentétben - mert sokkal inkább volt karakter- és történetközpontú, mint bármelyik epizód azt megelőzően. Több hangsúly volt a drámán, és jobban együtt lehetett érezni a szuperügynökkel, mint azelőtt. (Persze ebben része volt annak, hogy egy eredeti Fleming történetet dolgoztak fel.) Mert egy Bourne filmnél kit érdekel, hogy nincsen sztori? Engem egy cseppet sem, de azért ennek mégiscsak valamivel többnek kéne lennie. A stáb ugyanis hiába végzi jól a munkáját, ha ennyire rossz anyagból kénytelenek dolgozni. 
Broccoliék helyében a Purvis-Wade írópárost úgy rúgnám ki, hogy a lábuk se érje a földet. Mert mit tettek ők eddig? Írtak egy viszonylag jó Bond sztorit (A világ nem elég, ami azért bizony mégiscsak elmaradt a Goldeneye-tól), egy másikat, ami a felénél szétesett, emiatt a látványra kellett koncentrálni (Die Another Day), illetve korrekten feldolgozták a Casino Royale-t, de annak a forgatókönyvnek minden erénye az eredeti regényből származott, csak modernizálni kellett egy kicsit. Most pedig akkora lyukak tátonganak az egyébként is zavaros, sok helyütt értelmetlen sztoriban, hogy az valami hihetetlen. Tényleg annyi a funkciójuk, mint egy pornóban, hogy két akciójelenet alatt pihenhessünk egy kicsit. Paul Haggis meg gondolom megírta a drámai jeleneteket, amik teljesen sablonosak, semmitmondóak, és nem is illenek bele a filmbe. Gondolok itt például Mathis halálára. Azóta sem értem, hogy miért kellett szerencsétlent bebaszni a kukába, arról nem is beszélve, hogy kár volt kinyírni, mert egész jó karakter. Sokkal jobb, mint Felix Leiter. 
Nincs történet, ami meg van, az is túl zavaros és úgy egyáltalán sok értelmét nem látom az egésznek.
Amit a Casino Royale-ból hiányolhattunk, azt itt már a főcím előtt megkapjuk: az autós üldözés elég jó lett, bár egy picit gyorsabbra vágták a kelleténél, és a Bourne filmekben azért ez ütősebben nézett ki.  A főcím maga nekem tetszett, tök retrós volt, meg minden, csak egyáltalán nem illett ide. A főcímdal pedig simán minden idők legrosszabb James Bond főcímdala. Próbál ez is „bondos” meg retrós lenni, de ennél rosszabb még tényleg nem volt soha. A rögtön ezután következő akciójelenet is jó lett, de messze nem annyira, mint az előző epizód darus-gyalogos üldözése, bár a vége ennek is kellően izgalmas. Egyébként a helyszínek is nagyon szépek, csak az a probléma, hogy kb. kétpercenként váltogatják, hogy hol vannak. De legalább volt Fosterben annyi kreativitás, hogy ötletesen kiirkálja a helyszínek neveit. A nagyon Bourne-szerű bunyóra is mondhatjuk, hogy jó lett, csak nem a Bourne ultimátumos bunyóhoz képest. A motoros-csónakos, illetve a motorcsónakos rész sem rossz, de A világ nem elég üldözésének színvonalát messze nem éri el. 
Nem leszek ilyen kegyetlen, pár jó pillanat azért akad. Az operás jelenet szerintem a 007-es filmek történetének egyik legjobb jelenete úgy, ahogy van. Persze ez sem az írók érdeme, hanem a rendezőé és a vágóé, de már csak emiatt érdemes megnézni az egész filmet. A másik jelenet, ami több mint kiváló, az Bond szökése, miután az MI6 lecsukja. Ez győzött meg végleg arról, hogy Craignek van itt keresnivalója, mert Bondként sokkal stílusosabb, lazább és elegánsabb, mint az előző részben volt, ami mindenképpen pozitív, de ez sem igazán számít, ha nem tudok együtt érezni vele.  A főgonosz, Mathieu Amalric jellegtelen és pocsék, az sem igazán egyértelmű, hogy miért is olyan gonosz. Ahogy az sem igazán derül ki, hogy mi az isten az a Quantum. Legalább a halála ötletes, és ez legalább méltó egy Bond filmhez.

A Bond lányok: Olga Kurylenko ezerszer szexisebb volt a Hitmanben, Gemma Arterton pedig olyan, mint egy hatvanas évekből itt ragadt viaszbaba. Az Olga Kurylenko alakította Camille-ra épített cselekményszál ráadásul elég nagy hangsúlyt kap, pedig egy ezerszer lejáratott sablon az egész, úgy ahogy van. Ráadásul ilyet már láttunk a Szigorúan bizalmasban is, de ott mégis jóval élvezetesebb volt.
Aztán eljön a nagy finálé. Korrekt, de semmi különös. Azért izgalmas, meg az is nagyszerű, amikor Olgával bent rekednek a lángoló épületben. Az utolsó jelenet egész jó lenne, hangulatos és kemény. De mekkora hülyeség már, hogy Bond mindenkit kinyír egész idő alatt, csak pont azt az egy embert nem, akit igazán ki kéne. A legeslegvégén pedig megkapjuk a gunbarrelt. Ezzel úgy éreztem megint a pofánkba vágták, hogy na így lett Bondból az, aki. Ez nekem bőven elég volt a Casino Royale végén, ide nagyon nem kellett volna.

A magyar címfordítások eddig kivételesen előnyösek voltak, A magányos ügynököt kivéve, de ez a Quantum csendje nem tudom micsoda. Maradok az eredeti címnél. Kivételesen most a szinkron is teljesen korrekt lett, aki el tudja fogadni Stohlt Craig hangjaként (persze nem olyan, mint az eredeti, de azért nem rossz egyáltalán), annak semmi gondja nem lehet vele. Csak egy dolgot nem értettem; a szállodás résznél, miért és hogyan lett a tanárból régészkutató. Így nem olyan vicces. 
Végül pedig egy kis visszatekintés:
A Halj meg máskor után az írópárosnak nem volt semmi ötlete, ezért egy olyan filmet akartak csinálni, amiben inkább az akciók dominálnak. Brosnannek ez nem tetszett, nem is írta alá a szerződést, és csak ezután jött a Casino Royale, illetve Daniel Craig. Most sikerült ezt az álmukat összehozniuk. De könyörgöm, rúgják ki őket! Craig is kezdi már érezni a figurát, rengeteg tehetséges szakember dolgozik a filmeken, csak egy erős forgatókönyv kellene, akkor minden szép lehetne. És a Bond rajongók is könnyebben lenyelnék a sok változtatást, aminek így sajnos nincs értelme. 
Igazából eddig minden epizódban volt valami, ami megmentette bármilyen rosszul is sikerült, legyen szó a Gyémántok az örökkévalóságnak-ról, az Aranypisztolyos férfiről, vagy a Halálvágtáról. Ez pedig a sok humor, a gyönyörű nők, az emlékezetes gonosztevők, vagy pedig a csodálatos zene volt. Sajnos a Quantum of Solace-ban ezek közül egyik sincs meg, sőt még a James Bond Theme-t sem használják ki kellőképpen, pedig az dobott volna a hangulaton. Az előző részben érthető volt, na de itt?
Ez volt számomra a Sötét lovag mellett az év legjobban várt filmje, és míg az minden várakozást felülmúlt, addig ez jócskán alulteljesített.

De azt sem tagadhatom le, hogy már legalább négyszer megnéztem a filmet, mert ilyen pörgős akciólöket mindig öröm a férfiszemnek. És szeretem az ilyen mozikat, ahol nincs idő unatkozni, meg nyavalyogni egy pillanatig se. Másodszorra egyáltalán nem volt olyan rossz véleményem róla, mert már nem vártam el tőle túl sokat, így határozottan jól szórakoztam. De azt hittem azért kellett ez a sok változtatás, meg reboot, hogy mostantól jobb filmek készülhessenek, nem pedig azért, hogy az aktuális divatot majmoljuk. De úgy látszik a 007-esnél ez már csak így van (lásd Moonraker, Polipka, A magányos ügynök, Halj meg máskor stb) Lehet, hogy ez is hozzátartozik a Bond mítoszhoz, csak nem akarjuk beismerni. Ahogy az is, hogy a 007-es mozik nem a rajongók miatt lesznek sikeresek, hanem azért mert a nézők megszokták majd’ 50 év alatt, hogy a pénzükért mindig minőségi, a kornak tökéletesen megfelelő, szórakoztató filmet láthatnak. És végeredményben most is így történt. Ez van, tetszik, vagy sem.