Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A három testőr filmek - II. rész: Hollywoodtól Franciahonig

2012. július 19. - Santino89

Az 1948-as amerikai adaptációt még egészen kicsiként láttam a TCM-en, eredeti, angol nyelven, de mivel olvastam Dumas regényét, így mindez nem jelentett problémát. Már akkor nagyon élveztem ezt a feldolgozást, most pedig egy szemvillantás alatt repített vissza a naiv gyermekkorba. Bizonyos elemei persze idejétmúlttá váltak, mint például a romantika ábrázolása, de több más tekintetben bizonyult időtállónak ez a mozi.trois-mousquetaires-1948-05-g.jpg

Az MGM szuperpordukciója a mai napig rendkívül szórakoztató, ugyanis a készítők a terjedelmes regényt egy 2 órás filmbe sűrítették, így egyetlen percre sem unatkozhatunk. A film tele van remek, lendületes vívójelenetekkel, és látványos akrobatamutatványokkal, melyeket többnyire a főszerepben parádézó Gene Kelly prezentál. Bár ő inkább musical színész volt, mégis remekül helyt áll D’Artagnan szerepében. Hozzá hasonló telitalálat Vincent Price Richelieu-ként; jellegzetes hangja, feltűnő magassága félelmetes, szinte legyőzhetetlen ellenféllé teszi a nagy manipulátort. Érdekesség, hogy a katolikus egyház miatt a film készítői kénytelenek voltak Richelieu-t bíborosból sima miniszterré lefokozni, ugyanis egy egyházi személyt nem lehetett akkoriban ennyire negatív színben feltüntetni. Hasonlóan az egyház miatt kellett D’Artagnan szerelmének, Constance-nak a férjéből nagybácsit csinálni, sőt az együtt töltött éjszaka előtt még be is iktattak egy rövid esküvői jelenetet is. A Constance-t alakító June Allyson egyébként elég halovány, nem úgy Lana Turner Milady-je. A postás mindig kétszer csenget című örökbecsű film noir után ideális választásnak gondolná az ember Turnert, de sajnos nem áll neki túl jól a Technicolor színezés. Viszont még így is rendkívül emlékezetes, de ez inkább a karakternek köszönhető. A többi szereplő viszont – beleértve a címszereplőket is – teljesen felejthetőek.trois-mousquetaires-48-04-g.jpg

A mozi egyébként elég durva hangulatváltásokkal van tele, néhol kifejezetten drámaivá válik a könnyed hangvétel, melyet a színpadias hatások még tovább fokoznak. A díszletek ennek megfelelően fantasztikusak, a fényképezés is nagyon szép, de a Technicolor színek, illetve a szereplők ruhái - finoman szólva - sajnos többször átlépik egyrészt a hihetőség, másrészt a giccsesség határát.trois-mousquetaires-48-03-g.jpg

 

1953-ban, nem sokkal a második világháború után a franciáknak nem állt a hátuk mögött olyan szintű technikai felkészültség, illetve olyan szakemberek, mint amilyenek az USÁban voltak, így az ő adaptációjuk meg se kísérli felvenni a versenyt az amerikaiakéval.trois-mousquetaires-01-g.jpg

Ennek megvan a jó és a rossz oldala egyaránt: az összecsapások például közel sem olyan látványosak, és a színészek is kevésbé emlékezetesek. A humor viszont előtérbe került, ami különösen a narrátor remekül megírt szövegének, illetve a D’Artagnan szolgáját, Planchet-t alakító Bourvil-nak köszönhető. Később egyébként jóval visszafogottabban, de nagyon hasonló szerepben volt látható A púpos című, Jean Marais nevével fémjelzett moziban. Annak ellenére, hogy ennyire a poénokra helyezték a hangsúlyt, és a burleszkelemek is erősebbek, ez a verzió mégis megtartja a maga műfaját, nem csúszik át sem paródiába, sem pedig vígjátékba. A „politikai korrektség” sem kötötte őket annyira béklyóba, mint az amcsikat, Richelieu itt már bíboros maradhatott, és a szexről is sokkal szabadabban eshetett szó. (Azért Constance-nak még itt sincs férje.) Ez a változat csak a királyné nyakéke kalandig jut, ennek következtében jóval lassabb a ’48-assal szemben, de természetesen egyáltalán nem válik unalmassá, vagy vontatottá. Értelemszerűen a drámai hangvétel egyáltalán nem kerül előtérbe egyetlen pillanatig sem, a kissé közönséges Milady sem több egyszerű mellékszereplőnél.trois-mousquetaires-03-g.jpg

Szerencsére a kosztümök közel sem olyan túlzóak, mint korábban, de a díszletek sem olyan lenyűgözőek. Sajnos nem is maradt ránk túl jó minőségben, a színezés például valami egészen undorító volt abban a változatban, amihez nekem volt szerencsém.

 

Nem csoda, hogy a franciák ezt nem találták eléggé méltónak magukhoz, és alig 8 évvel később, a francia kalandfilmek aranykorában, 1961-ben úgy döntöttek, hogy készítenek egy újabb feldolgozást Dumas művének. A költségvetés érezhetően a sokszorosa lehetett az előzőnek, a témát is sokkal komolyabban vették az alkotók, és maga a film is sokkal monumentálisabb. Eleve két részben dolgozták fel, amely így már az egész történetet magában foglalja.3-mousquetaires-61-2eme-05-g.jpg

Önmagában nézve ez az adaptáció sem lenne rosszabb az előző kettőnél, de így az összevetésben igazából már kevésbé állja meg a helyét. A történet talán itt a leglassabb, néhol feleslegesen körülményeskedő és kifejezetten túlkomplikált, ami azért is érthetetlen, mert annyira szorosan ezúttal sem követték a regény cselekményét. Humor szintjén meg sem közelíti elődjét, és a vívójelenetek sem annyira látványosak, mint a ’48-as amerikai produkcióban. Mindennek ellenére tény, hogy még így is egy elég magas színvonalat képvisel ez a mozi a harcok és a poénok terén egyaránt. A fényképezés eddig itt a legszebb, csodálatos tájakat láthatunk, az 1600-as évek Franciaországát pedig egyértelműen ebben a változatban sikerült a legjobban megidézni. A zene hasonlóan kellemes, de nem olyan emlékezetes, hogy megmaradjon bennünk. Myléne Demongeot valami elképesztően gyönyörű a Milady szerepében, de a forgatókönyv sajnos nem domborítja ki eléggé a romlott, veszélyes oldalát, pedig lett volna lehetőség a cuki babapofi mögött rejlő gyilkos figurájában. Rochefort viszont végre kellően ellenszenves, bár a patkányarcú Richelieu bíboros kissé jelentéktelen.trois-mousquetaires-2eme-07-g.jpg

A magyar szinkront a Duna tv készítette, egész jól sikerült, a legnagyobb pozitívuma egyértelműen Helyey László lehetne a bíboros szerepében, sajnálatos módon azonban a második részre más került a helyére, így a figura is sokat vesztett az erejéből. Constance-nak viszont végre van férje, ám a hölgy lehetne sokkal szebb is, borzasztóan elszürkül Demongeot Milady-jéhez képest. D’Artagnan és a testőrök alakítói viszont szerencsére teljesen korrektek, bár Athos drámáját nem használják fel kellően érzékletesen. Összességében nem beszélhetünk rossz filmről ebben az esetben sem, de a kor francia kalandfilmjei azért általában jobban sikerültek.trois-mousquetaires-1961-03-g.jpg

Folytatása következik…

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2012.07.19. 15:08:24

Nagyon régen láttam a tévében az 1948-as filmet, ráadásul szerintem fekete-fehérben, szóval mértékadó véleményt nem tudok mondani róla. Úgy dereng, hogy a kelleténél hűtlenebb volt a regény sztorijához.

Az 1953-as film esetében engem is meglepett, hogy csak a királyné nyakéke körül bonyolódik a történet, hiszen azért több is belefért volna, ha kicsit feszesebbre szabják. Összességében nincsenek rossz emlékeim e feldolgozásról. Nagyobb baj, hogy szinte semmilyenek nincsenek, alig emlékszem rá.

Az 1961-es filmekre már sokkal jobban emlékszem! Például arra, hogy a Lester-feldolgozás előtt egy hónappal (!!) adta le az állami tévé egyetlen hétvége két estéjén. Szinkronizált verzió ment, és mivel akkor még nem volt Duna Tv, tuti, hogy létezik ebből a kétrészes filmből egy korábbi magyar szinkron is. Ami a Milady szépségét és Constance jelentéktelenségét illeti, teljesen egyetértek Veled. Összességében nekem mégis az egyik nagy kedvencem ez az adaptáció, csak a Lester-filmek szorították le a toplistám éléről.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2012.07.19. 23:00:14

@Athos64: Muszáj volt egy csöppet hűtlennek lennie, mert 2 órába zsúfolta bele a 650 oldalas regényt, de azt kell mondanom, hogy teljes sikerrel, ugyanis a kulcsmomentumokat megtartotta. A '48-as verzió nem csak a mai napig működőképes, de egyben a téma egyik legjobb feldolgozása is. A hibái inkább a korának tudhatóak be, amiket fentebb ecseteltem. Szóval Neked mint a téma nagy kedvelőjének, mindenképpen ajánlom a dvdminőségű újrázást, mert ez a film aztán megérdemli.

Az '53-as legnagyobb erénye a bájos humor, ami nagyon élvezhetővé teszi. Ilyen jó narrátort nem sok filmben lehet hallani, egyébként a sztori leginkább Planchet és D'Artagnan párosára koncentrál. Tény, hogy nem ez a legemlékezetesebb feldolgozása a témának, és nem használja ki teljes mértékben a regény erényeit, de még így is nagyon szerethető.

Akkor is tudtak már időzíteni a tévések, úgy néz ki :) Örülök neki, hogy létezik egy korábbi szinkron, annak már kevésbé, hogy ezek szerint teljesen eltűnt, mert sehol nem találtam még a nyomát se.
Nekem ez a '61-es film a Mylene Demongeut-n kívül igazából nem sok mindent adott a két korábbihoz képest, de mindenképpen korrekt adaptációnak nevezném.
süti beállítások módosítása