Belmondo mozijai a hetvenes években elég változó színvonalúak voltak a műfajteremtő klasszikustól kezdve (Félelem a város felett), az önreflektív paródián át (A káprázatos), egészen a langyos középszerig (A fejvadász). Az állat című filmje A káprázatos nyomvonalán halad tovább, és ha annak a szintjét nem is ér el, azért még mindenképpen egy élvezetes, a megtekintésre abszolút érdemes filmecske, amely a maga idejében megbukott ugyan, de ez semmit sem von le az értékéből.

A sztori ezer százalékosan Belmondo személye, illetve az ő sztárimázsa körül forog, teljesen rászabták a forgatókönyvet. Köztudomású volt róla, hogy atletikus alkata és bátorsága miatt őt láthatjuk akciófilmjeinek kaszkadőrjeleneteiben, ennek pedig olyan szép pillanatokat köszönhetünk, mint a Félelem a város felett csúcspontja, a háztetős üldözés. Az állatban remek ötletként kettős szerepben brillíroz a francia szupersztár, egyszerre volt egy rendíthetetlen kaszkadőr, és egy finnyás filmsztár, akiről a film során egyértelművé válik, hogy olyan szinten meleg, hogy még a szuperszexi Raquel Welch-től is undorodik. Ez pedig egy hatalmas húzás, hogy a markánsan férfias Belmondo-ból buzit csinálnak. Nagyon viccesen adja elő a kettős szerepet, legalább akkora poén, mint amikor a suttyó Bud Spencer – Terence Hill párosból előkelő uraságok lettek a Nincs kettő négy nélkülben. Persze, A javíthatatlan óta tudjuk, hogy Belmondo sármja önmagában nem képes elvinni egy filmet a hátán.

Szerencsére itt a kamerák mögött Claude Zidi-nek örülhetünk, aki a francia vígjátékok egyik nagymestere, olyan mozikkal a háta mögött, mint az Éretlenek, vagy a Titkolt titkos ügynök. Ebben a filmben is érződik a keze nyoma, ugyanis összefüggő, koherens történetnek még a látszatát is nagyon messziről elkerülik, viszont mégis képes lekötni a figyelmünket, ugyanis a poénok remekül működnek, és nem csak az alapötletnek köszönhetően, hanem a jól megírt, illetve pontosan időzített szituációknak köszönhetően. Nagyon vicces a lépcsős képsor, amelyben Belmondonak újra és újra le kell gurulnia egy felvétel kedvéért, de természetesen a kettős szerepben rejlő humorforrásokat sem hagyták kiaknázatlanul a készítők.

Hatalmas előnye még a filmnek a virágkorán addigra már jócskán túljutott, ám még mindig nagyon szép Raquel Welch, aki nem olyan emlékezetes, mint például A három testőr filmekben volt, de azért már csak a látványa miatt is elégedetten dőlhetünk hátra a karosszékünkben. Egyetlen dolog, ami nagyon nem tetszett Az állatban, az a francia filmgyártás egyik legnagyobb zeneszerzőjének Vladimir Cosmának a zenéje. Az általában kiváló zenéket jegyző alkotó munkája rémesen avíttnak és idegesítőnek tűnik ma már, talán nem véletlen, hogy a válogatáslemezekről is rendre lehagyják. Nagy szerencsére azonban csak a film legelején és a végén csendül fel ez a muzsika, így igazán nincs okunk bosszankodni.

Az eredeti magyar szinkron Sztankay-val és Pápai Erikával nagyon kellemes, humoros, és élvezetes, egy élmény volt hallgatni, ha tehetitek, ti is ilyen formában nézzétek meg ezt a mozit. Nem tartozik Belmondo, vagy a kor, legnagyobb, kihagyhatatlan filmjei közé, egyszerűen csak egy jó kis mozi, amit szívesen néz az ember.