Louis Leterrier a szememben olyan, mint Michael Bay: folyton ígérget: "Majd a következő filmem jobb lesz" - persze, csak miután eltelt elég idő ahhoz, hogy ne számítson sokat, ha beismeri, hogy az azt megelőző filmje tényleg rossz volt. Tisztában van vele, hogy a Hihetetlen Hulk, vagy a Titánok harca nem épp úgy sikerült, ahogy sikerülhetett volna, de hozzáteszi, hogy mikor elkezdődött a forgatás, még nem is volt kész a forgatókönyv, emiatt volt nehéz a dolga, blablabla... Én ezekre már immunis vagyok. Hogy mások hogy vélekednek róla? Nem tudom. Mindenesetre sokat mondó, hogy az imdb adatlapján a listák többségének, ahol szerepel a "worst directors" benne találtatik a címében.

De a Szemfényvesztők... Ez valahogy rögtön megfogott. Mert függetlenül attól, hogy kik és hogyan csinálták, az előzetes elérte, hogy odafigyeljek rá. Így amikor beültem a moziba, azt ultra magas elvárásokkal tettem és hogy rögtön lelőjem a poént: alulról igaz, de karcolta a film azt a bizonyos lécet. És a nem tökéletes teljesítménynek a legfőbb oka a végtelenül pocsék arányérzéke a direktor úrnak, aki az első, a trailerben is látott Las Vegasból elkövetett párizsi bankrablással sikeresen ellőtte a bekészített puskapor felét, így bármennyire is csavaros a film vége, már nem tud akkorát szólni, hogy lepipálja azt.

Adva van 4 bűvész: J. Daniel Atlas (Jesse Eisenberg), aki jobb híján utcai kártyatrükkökkel szerez pénzt és csajokat, Merritt McKinney (Woody Harrelson), aki hipnotizőr és mentalista, s az így megszerzett tudását használja zsarolásra, Henley Reeves (Isla Fisher), aki elképesztő mutatványaival és testével szegezteti magára a nagyérdemű figyelmét és Jack Wilder (Dave Franco), aki átverésből keresi a kenyerét. A Négy lovas - ahogy magukat hívják - összeáll egy rejtélyes idegen invitálására, hogy egy 3 eseményből álló trükksorozattal elkápráztassák a világot - és a mozinézőket.

Szándékosan nem megyek tovább a történet ismertetésével, bőven sok volt ennyi is, hiszen ez a film pont a csavarjaival hódít. Amit csak úgy tud elérni, hogy a Négy lovas csupán látszólag lesz a történet főszereplője, az igazi főhős a Mark Ruffalo által alakított nyomozó, akivel együtt követhetjük végig a titokzatos négyes mutatványait. Ugyanis a bankrablás és a pénz szétosztása a közönség körében bűncselekménynek számít(ana) - bár nem szokványos módszer, az biztos -, de bizonyítékok hiányában a rend őrei részéről marad az árgus szemmel figyelés.

Amiben nagyon jó a film, főleg az első felében: pörgősek és viccesek a dialógusok, úgy passzolja a négy címszereplő egymásnak a labdát, hogy öröm nézni (vagyis hallgatni). Szinte mindegyik karakter izgalmas kivétel nélkül, ebben persze sokat számít a titokzatosságuk, hiszen végig ott lebegtetik a kérdést: mégis mi a tökömért csinálják mindezt? No és persze nem csak a vicces beszólásokon röhöghetünk, hanem azon is, hogy a Mark Ruffalo által alakított nyomozót milyen változatos trükkrepertoárral szívatják meg, miközben próbál nyomozni utánuk.

Az arányérzék enyhe megbillenésén túl a másik negatívum, amit a filmnek fel kell róni, az a fantáziátlan megoldás, hogy a trükkök majdnem mindegyikét a számítógépes effektekkel foglalkozó kollégák varázsolták oda az utómunkálatok során. Egyszerűen nem érezzük valósnak a mutatványokat, holott természetesen azok - itt nincs varázslat, az csupán illúzió. Persze ezt néha meg tudom érteni (tényleg frankón néz ki, ahogy Franco betör egy böhöm nagy tükröt és fizikát meghazudtolva szállnak a szilánkok mindenfelé), de néha teljesen értelmetlen, valóságtól elrugaszkodó cgi-t használnak, hiteltelenné téve a néző számára a showt.

Mark Ruffalonak jól állt a főszerep. Érdekes, hogy az egyik felem azt kívánta, hogy bukjon el, hogy szívassák meg a lehető legtöbbféleképpen, a másik pedig azt, hogy sikerüljön elkapnia ezt a négy köcsögöt, akik folyton túljárnak az eszén. Elérte, hogy szeressük, noha a szerepe szerint ő volt a balek: ezért egy naaagy vállveregetés jár. Eisenberg ugyanazt a figurát hozza, amit a Social Networkben is, egy igazi beképzelt s*ggfej - de hát neki ez megy a legjobban. Woody Harrelsonnal mindenesetre ismét jól működik a párosuk a Zombieland után, főleg mivel utóbbi aktor a film legfőbb humorforrása.

Isla Fishernek és Dave Franconak sajnos kevésbé emlékezetes karaktert írtak, igaz itt mindenkinek megvan a maga kis megvillanása, szóval ők sem panaszkodhatnak. Ruffalo kapott maga mellé egy csinos francia kisegítőt az Interpoltól, Alma Dray (Mélanie Laurent) képében: ő a Becstelen brigantykból lehet ismerős. És persze ott van még a két nagy öreg, Batman állandó segítői: Michael Caine, aki egy gazdag támogatót alakít és Morgan Freeman, aki egy bűvésztrükköket leleplező vén rókát. Utóbbinak nagyon jól áll a karaktere, remekül passzol a mindig mindent tudó (vagy legalábbis tudni vélő) emberkéhez Morgan magabiztos mosolya.

[spoiler] Ezt a részt tényleg csak akkor olvasd el, ha már láttad a filmet! Szóval az egész Szemfényvesztők egy egyszerű bosszúhadjáratra van kihegyezve, amit az egykori bűvész fia fundált ki... Joggal érezhetik sokan, hogy azért ez rendesen túl volt komplikálva (akad pár logikai bukfenc is) és ebben tökéletesen igazuk is van, a film egyetlen mentsége, hogy ezen tényleg nincs egy perc sem agyalni, még a megtekintés utáni órákban sem, annyira elvarázsolódunk tőle... Én az elején gyanakodtam Ruffalo karakterére (meg még 5 másikra is), de a készítők minden lehetőséget megragadtak, hogy eltereljék róla a gyanút (és sikerrel is jártak): Nem túlzás tehát kijelenteni, hogy valójában ők voltak az igazi szemfényvesztők, nem a Négy lovas... [spoiler vége]

A Szemfényvesztők jó film. Vannak hibái és logikai bukfencei, így nem érhet fel a Tökéletes trükk szintjére, inkább a hasonló megoldásokkal dolgozó Edward Norton-féle Mágushoz tudnám hasonlítani. Annál viszont szerencsére jóval szórakoztatóbb, pörgősebb, viccesebb és látványosabb, remek karaktereket szerepeltet és észrevétlenül csal idióta vigyort az arcunkra. Moziélménynek első osztályú, bátran tudom tehát megtekintésre ajánlani.