Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába, én rajtam át oda, hol nincs vigasság, rajtam a kárhozott nép városába. Nagy Alkotóm vezette az igazság; Isten Hatalma emelt égi kénnyel, az ős Szeretet és a fő Okosság. Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel, csupán örökkel; s én örökkön állok. Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.

Azért közel tíz év alatt csak rájöttem mi a baj a John Wick filmekkel. Úgy hívják Chad Stahelski. Igen, a rendező, ő minden jónak és egyben minden rossznak is az oka, ami John Wickkel történt. A legtöbb filmnél ennél komplexebb gondok merülnek fel, mert a rendezők 90%-a akár hiszitek, akár nem tanulja a szakmát. és most tekintsünk el attól, hogy a világ három legjövedelmezőbb filmjét egy teherautósofőr csinálta, a tékás meg a 90-es évek óta hivatkozási alap. Stahelski azonban kaszkadőr, és a kaszkadőrből átigazolt rendezők legtöbbször ilyen fosokat készítenek. Nagyon értenek a küzdelmek koreográfiájához, de amint az akciószcénák a végükre érnek, bizony kellene valami többletet is felmutatni, abban pedig rendre alulmaradnak. Stahelski esetében még az is súlyosbítja mindezt hogy az elmúlt dekád alatt SEMMI egyebet nem rendezett csak ezt a négy filmet.

Lehetne beszélni a filmek színvonalbeli különbségéről is, van akinek az első máig az etalon, nekem speciel a kettes tetszik, és abban is egyöntetű a konszenzus, hogy a hármas a legrosszabb - holott az akció jelenetekkel teli nyitány, és lezárás ott is kiemelkedően jól sikerült, mégis mind a három film, koppra 7,4-en áll az IMDb-n. Azt se igazán értem, Mr. Stahelskit miért nem zavarták el valami akciójáték adaptációját leforgatni? Mondjuk Max Payne, Hitman, de a Kane & Lynchet is elvállalhatta volna, amit már sose fognak elkészíteni és pláne nem Bruce Willissel. Mert a John Wick 4 egy az egyben úgy néz ki, mint egy akció videojáték, sokat kell benne lövöldözni, elképesztően látványos helyszíneken zajlik egymás likvidálása, és tele van kreatív harcokkal, de amikor ennek vége, és kicsit beszélgetni kellene, hát oda azért felvehettek volna egy second unit direktort, aki ezúttal nem kocsikereket, meg naplementét rögzít, hanem a film fordulatait, amik klisések, kiszámíthatók, és negyedjére már az alvilág, meg a szigorú kódrendszerük se menti meg őket.

A sorozatban leginkább az zavart, hogy az átgondolatlan és láthatóan ad hoc forgatókönyv úgy próbálta előremozdítani John pokoljárását, hogy mindig bedobtak valami új dolgot, amiről szó se volt az előző részben. Így lesz egy jó ötletből rétestészta, és így lett a siker miatt trilógiának tervezett alkotásból immáron tetralógia, amiből ha kiveszik az egész Arábiában játszódó etapot semmit nem vesztünk - még Mr. Wick sem. Aztán beütött a Covid, balesetek, elhúzódó forgatás és talán emiatt is rájöttek, hogy illik lezárni a történetet, és már ez a merész lépés becsülendő mai világunkban. Tudni kell a csúcson abbahagyni, és amíg Keanu úgy néz ki mintha harminc lenne. Én nem tudom mi van, lehet van valami a buddhizmusban, vagy tényleg eladta a lelkét az ördögnek, de hogy ez az ember még kevésbé öregedik mint Tom Cruise az mégse járja. Ha ehhez hozzávesszük, hogy szinte minden jelenetet ő maga csinált kaszkadőr nélkül, akkor meg nem is tudom mit mondjak. Nagyon kíváncsi leszek amikor legurítják a lépcsőn a Sacre Coeur-nél azt vajon ő csinálta e. Ha igen, holnap kérnék egy Keanu Reeves szobrot is a Szabadság térre.

A negyedik felvonás sajnos attól is szenved, hogy nem tudtak szelektálni a meglévő karakterekből. Ian McShane akármennyire profi színész most nagyon látszik, hogy erőlködve kapott szerepet, és lényegében bárkivel helyettesíthető lenne. Egy dologra lett volna jó, pláne három rész után, amiben központi alakot játszott, de nem merték megtenni. A pár napja elhunyt Lance Reddick-el viszont csúnyán és szerintem érdemtelenül elbántak. Laurence Fishburnt teljesen értelmetlenül rángatták vissza cameozni. Shamier Andersonra pedig semmi szükség nem volt, miatta lett a film van húsz perccel hosszabb. Bill Skarsgard pedig láthatóan nem igazán örökölte klánja színészi vénáját kivéve a ripacskodás részét. A többiek rendben vannak, Clancy Brown szerepeltetése nagyon jó ötlet volt, ahogy Scott Adkins is megteszi a tőle telhetőt afféle szegény ember John Travoltájaként. Hiroyuki Sanada egy elképesztően szép akciójelenetet kapott, a lányát alakító Rina Sawayama sajnos nem szerepelt eleget, ha őt teszik be Anderson helyére, akkor a dramaturgia sokkal jobb lett volna.

És akkor itt van nekünk a szintén öregedni képtelen Donnie Yen, aki négy Ip Man meg a Zsivány egyes után itt IS vakot játszik, és az egyetlen probléma vele, hogy nem hiszem el neki, hogy vakon ő méltó ellenfele lenne John Wicknek. Ezt leszámítva eszméletlen jó, hogy szerepel a filmben, ahogy lassan visszavedlik egy nyugdíjazott bérgyilkosból vérbeli profivá az valami elképesztő. Dan Laustsen képi világa még most is annyira feldobja az akciókat, hogy nem győzöm dicsérni. Ilyen stílusosan nagyon kevés filmben likvidálják az ellenfeleket. Van hogy felülnézetből látjuk a jelenetet, mintha valami oldschool shoot'em up-al játszanánk, máskor megidézi a Mátrix legszebb pillanatait. De kapunk utalást a Bérgyilkos, Szebb holnap, Volt egyszer egy Amerikára sőt még a Cowboy Bebopra is, aminek nagyon sokáig úgy hírlett Reeves fogja játszani a főszerepét.

Úgyhogy mindezek miatt nagyon sok mindent hajlamos vagyok elnézni ennek a filmnek. Például az embertelenül hosszú majdnem három órás játékidejét, amiben egy idő után majdhogynem kontraproduktívvá válik a tömény akció parádé. Mert végső soron amit ez a négy film vállalt, azt kisebb hibákkal de szépen végig vezette, és ez jelen világunkban legalább olyan ritka, minthogy Dante Isteni színjátékát Babits Mihály fordításában idézik. 

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren is: Follow @Filmbook4