„Mondd meg nekik, hogy bárki, ismétlem, bárki az utamba áll, azt megölöm! MINDET MEGÖLÖM!"

Hölgyeim és uraim, megvan 2017 első igazán jó filmje, mert amit a John Wick 2 ad, az hihetetlen. Hány embert gyilkol meg? Ötszázat? (Egyébként csak 128-at!) Egyvégtében pörgő akció szinte megállás nélkül. Nekem az első rész nem annyira tetszett, ahogy fogadta a kritika, nem volt rossz, de nem estem hasra tőle, viszont ez a folytatás. Te jó szagú atyaúristen! Már az eleje pöpecül néz ki, és az még csak a bemelegítés, ott még el sem kezdődött a film. Csak egy kis ízelítő, hogy mire számíthatunk. Mondjuk úgy, egy keményvonalas akciófilmre, amire néha szomjúhozik a férfiember. Aminek van stílusa, ami felpörget, és elégedettséggel tölt el. Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, ugyanis hosszú és keserves koplalás után a John Wick 2 mindezt megadta. A Jack Reacher folytatásától is ezt vártam, de hát Tom Cruise felsült ott, ahol Keanu Reeves játszva teljesít.

Eszméletlenül jól áll neki ez a karakter, én pedig nagyon örülök, hogy megtalálta ez a szerep, mert most már biztosítva van, hogy ne csak Neoként emlékezzünk rá. Annyi rossz szerepe után – Amikor megállt a Föld, 47 ronin – végre ismét egy ikonikus alakítás. 53 éves az ipse, és egy nappal se néz ki többnek negyvennél, sehol egy pocak, egy toka, az akciójelenetek 95%-át saját maga csinálta, és még mindig rendkívül jól fest öltönyben. Megkeresem a lexikonban az eleganciát, és mi áll ott leírásként: John Wick. Érdekes, hogy a Kingsman - A titkos szolgálat nem talált be, pedig ott mindenki az öltönyökről beszélt, de talán a hangsúly túlságosan a képregényességen volt. A John Wicket ellenben sokkal inkább egy videojátékhoz lehet hasonlítani. Sőt, a legjobb videojáték-adaptáció, ami nem videojátékból készült! Ilyennek kellett volna lennie  a Max Payne filmnek is. Komolyan, itt most egy nem hivatalos Max Payne-filmet láthatunk, mert amit Wick ebben a részben levág, az kegyetlen. És ezért örökre hálás leszek neki.

Mi tesz naggyá egy akciófilmet? Örülök, hogy megkérdezted: a motiváció. Az első filmben nekem kicsit gyenge motiváció volt, hogy lelőtték a kutyáját, elorozták a kocsiját, és ezért vendettát indít antihősünk. Mindezt megkaptuk már a Visszavágóban is. Itt azonban Wicknek nagyon jó motivációja van, hogy miért NE gyilkoljon, és aztán miért igen. A film ugyan egy egybefüggő akcióparádé, de mégis szintekből áll. Kezdődik egy nagyon bagatell dologgal, és aztán Wick minden egyes döntésével egyre mélyebbre ássa magát, aminek az lesz a vége, hogy egyre többen akarják eltenni láb alól, ő pedig olyan vérfürdőt rendez, amilyet még nem látott a világ. A harcok és ellenfelek igen emlékezetesre sikerültek, vegyük csak a fantasztikus metrós kézitusát vagy a tükörteremben lezajlót a néma bérgyilkos lány ellen, és az is biztos, hogy ilyen fájdalmasan még nem tüntettek el ceruzát emberben, úgyhogy a kreatív gyilkolóeszközöket is kiikszelhetjük.   

Lehet, egyeseknek mindez túl sok lesz, de azért Wicknek megvannak a maga eszközei, például nagyon jó jelenet a felkészülésről készített montázs, ahol új öltönyt szabat, ami páncélként védi, új fegyvereket készíttet, és elvégzi a házi feladatot is a célpontként kijelölt személy tartózkodási helyéről, és a megközelítésének lehetőségeiből. Meg aztán hősünk frankón lesérül a film végére, szóval Wick, respect, én veled vagyok. Reeves mellett ismételten kiemelkedő színészeket köszönthetünk, mint Ian McShane, aki most is tökéletesen hozza a kifinomult úriembert, a Continental teljhatalmú urát, amit ebben a filmben is nagyszerűen kihasználnak, és sok poén forrása. John Leguizamo nem szerepel valami sokat, de ő egy szerethető fazon, jó látni mindig. Meglepetésként itt van Franco Nero is, aki egy igazi ikon, és végre megint testhezálló szerepkörben tűnik fel.

No de az igazán nagy pillanat mégiscsak az, amikor Reeves ismét egy jelenetben látható egykori tanítómesterével Laurence Fishburne-nal, ahol mindenki akarva-akaratlanul is a Mátrixra gondol, és hogy ez a két ember egyfajta metaszinten megidézi annak szellemét – még utalnak is rá –, miközben teljesen más a két karakter egyénisége, szerepe és egymáshoz való viszonya. Nem lenne teljes a lista az ennivaló Ruby Rose megemlítése nélkül, aki szavak nélkül képes mélységet adni karakterének, nagyon remélem, szerepelni fog a folytatásban. A hölgyikét sok mindenben nem lehetett látni, idén azonban már ez a harmadik film, ahol felbukkan, a rossz emlékű Kaptár - Az utolsó fejezet és az xXx - Újra akcióban után. Tehetséges, cuki pofa, még úgy is, hogy valamiért hipszter férfit akartak belőle csinálni a kellékesek. Utoljára hagytam a fő genyát alakító Riccardo Scamarcio-t, akit sok mindenben ugyan nem láttam eddig, leszámítva Az ételművészt, de itt meglehetősen emlékezetes Santino szerepében. Ez a Santino egy igazi kis velejéig mocskos rohadék, egy aljas féreg. Annyira tenyérbemászó és gusztustalan, hogy a film végére már szabályosan viszketett a tenyerem, hogy kiüssem pár fogát. A büntetése pedig az egyik legjobb elégtétel, amit mostanában filmen láttam.

Szóval ha te is szeretnél látni valami katartikus élményekhez juttató akciófilmet, ahol minden egyes mozdulat követhető és elképesztően szépen fényképezett a szürke minden árnyalatában. Netalán te is egy évtizede vársz egy igazi Max Payne-filmre, akkor ne sokat gatyázz, mert a John Wick 2 a te filmed. Az elején elkapja a grabancod, és nem ereszt a végéig. Erre garancia a kaszkadőrből direktorrá avanzsáló Chad Stahelski. Olyan exponenciálisan emelkedik egészen a végkifejletig, amit nem tudnak visszaadni a gyarló szavaim, csak már annyiszor elsütöttem, a „húzzál be a moziba” zárást, hogy túl klisésen hangzana. Úgyhogy a John Wick 2 az utóbbi évek legjobb folytatása. A folytatás, amely jobban sikerült az előzménynél. Az a folytatás, amelyre mindenki vágyott, aki kicsit is szereti az akciófilmeket. A lezárás pedig egyértelműen jelzi, koránt sincs ennek még vége, de remélem, arra nem három évet kell böjtölni. Most pedig megyek a szabó bácsimhoz, és megrendelem nála az új öltönyöm. Mert a John Wick 2 nem csak egyszerűen egy kurva jó film, John  Wick, maga a stílus.

Ha tetszett a kritika, kérlek, lájkold a Facebook oldalunkat!