Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Az éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok

2013. augusztus 31. - Santino89

„A művésznek szolgálni kell, és vigyázni, ne menjen túl messzire.”

Sophie Marceau karrierje elég szépen indult; a Házibuli sikere után egy egész generáció szeretett bele Európában, a folytatásnak köszönhetően pedig megkapta a César díjat, és addigra minden hímnemű szívét elnyerte. Nem csoda, hogy következő filmjében már a legnagyobb francia sztár, Belmondo mellett játszhatott a Kellemes húsvéti ünnepekben, illetve a nagyszabású történelmi moziban, a Saganne erődben sem kisebb nevek mellett alakíthatott, mint Gerard Depardieu, Philippe Noiret vagy Catherine Deneuve, Aztán valami végképp elromlott.5_247rd.jpg

Marceau 1985-ben összejött a nála 26 évvel idősebb lengyel művészfilmrendezővel, Andrzej Zulawskival. A maga idejében ez elég nagy botrányt kavart, hogy az ügyeletes tinisztár egy idősebb külföldivel szűrte össze a levet. Nem tudom, hogy Zulawski mit tudhatott, hogy csak így elcsábította a világ legszebb csaját, de egy dolgot biztos nem tudott: filmet rendezni. A továbbiakban tehát tekintsünk el a kiábrándító bulvártól, és koncentráljunk inkább a ránk maradt filmekre.
A Marceau Zulawski páros első közös filmjét az Eszelős szerelmet, és annak bőségesen elég elrettentő színvonalát látva nem sok jót várhattunk ettől a mozitól sem. Az éjszakám szebbek, mint a nappalaitok című rendezésében viszont sok mindent lehet értékelni: ott van rögtön a zenei aláfestés, ami egészen jól sikerült, remekül illik a kibontakozni vágyó érzelmekhez. A fényképezésről sem szabad elfeledkeznünk, mert kifejezetten szép beállításokat, képeket láthatunk, ügyes kameramozgással. mes-nuits-sont-plus-belles-que-vos-jours-1989-07-g.jpgMűvészfilm mivolta ellenére maga a történet sem értelmezhetetlen: egy programozónál a siker kapujában halálos agybetegséget diagnosztizálnak. A programozó folyamatosan kezd megőrülni, közben pedig beleszeret egy médium nőbe, aki kaszinókban adja elő magánszámait. Kettejük teljesen ellentétes személyiségét gyerekkori traumák kötik össze. A nő arra vágyik, hogy szeressék, a férfi az élet örömeibe próbál kapaszkodni. Úgy gondolom ez a történet kiváló alap egy nagyszerű filmhez. Még egy művészfilmhez is. Ebben a történetben van elég dráma, tragédia, romantika, melankólia, sőt miszticizmus, lehet filozofálni az élet értelméről, még a katartikus végkifejletet sem tartom kizártnak. Két azonosulható, szerethető főhőssel remek moziélménnyé válhat a hangulatos európai filmeket kedvelő ínyencek számára.

Névtelen1_3.jpg

Gondolom nem árulok el különösebben nagy titkot azzal, hogy ebből a rengeteg lehetőségből semmi sem valósult meg ebben a moziban. A lehető legrosszabb értelemben vett művészfilmről beszélhetünk. A szereplők egyike sem szerethető, vagy azonosulható egy pillanatra sem, végig elbeszélnek egymás mellett, folyamatosan értelmetlen hülyeségeket magyaráznak, amitől úgy kellene éreznünk, mintha lenne itt valami mélyebb mondanivaló. De csak egy üres blöfföt kapunk, és még ha lenne is valami a mélyben, ilyen moziból akkor sem akarnék semmit kibogozni. A szereplők végig teljesen életszerűtlenül viselkednek, egyetlen hitelesnek, igaznak tűnő momentum sincs a filmben, olyan az egész, mintha egy másik dimenzióban játszódna. Ez az ábrázolásmód folyamatosan elidegeníti a nézőt a történettől, és ha akarna sem tudna egy pillanatig sem azonosulni a karakterekkel, vagy az általuk eltúlzottan megjelenített érzelmekkel. Így persze nem csoda, hogy a színészek is végig csak ripacskodni tudnak, ami emiatt egyérteműen rendezői instrukció lehetett. Egy ilyen dühítően, bosszantóan értelmetlen közegben kell eltöltenünk kőkemény 110 percet, a magát nagy művésznek képzelő, iszonyatosan tehetségtelen Zulawski elcseszett elméjében.sophie-marceau.jpg
Egy vitathatatlan erénye mégis van a filmnek. A 23 éves Sophie Marceau szépsége teljében még ilyen ripacskodó alakításban is elképesztően érzéki jelenség a vásznon. Gyönyörű arcvonásai, az igézően zöld szempár és a csábítóan dús ajkak egyszerűen magához vonzzák a tekintetet. És ami még fontosabb, a fénykorában lévő művésznő talán ebben a filmjében meztelenkedik a legtöbbet. Zulawskinak sok mindent vethetünk a szemére, de legalább irigy nem volt. Marceau tökéletes teste jelenti a mozi egyetlen csúcspontját, de azért Zulawski itt is betart nekünk, a szexjelenetek a folyamatos álművészieskedő dumálásnak, és előtörő hisztiknek hála pont olyan hiteltelenül idegesítővé válnak, mint amilyen maga a film. Még csak azt sem mondanám, hogy ezek miatt érdemes lenne megnézni ezt a remekművet, mert ma a digitális technika korában elég csak éppen ezekhez a jelenetekhez odatekerni az alkotást.mes nuits sont plus belles que vos jours.jpg
Sophie Marceau-nak még szerencsére volt néhány jó dobása a ’90-es években, és a 2000-es években is elég jól tartotta magát. Hiába szerepelt pályafutása során rengeteg pocsék filmben, státuszát sosem tudta lerombolni. Az ilyen Zulawski szerű barmoknak szerencsére leáldozott mára. Utoljára 2000-ben rendezhetett filmet, akkor is Marceau-val a főszerepben, saját kapcsolatuk elmúlását dolgozták fel a 2 és fél órás Fidelity-ben. Ma már nem készülnek ilyen értékelhetetlenül rossz álművészfilmek, mert nincs az a tarisznyás bölcsész, aki pénzt adna ezekért. A művészmozikban ma már olyan filmeket játszanak, mint a Nővér, vagy A vadászat, amikben nincsenek elvont ábrázolások, de azért mégis reális, hihető, és érzékeny alkotások. Ha valamiért, ezért hálásak lehetünk a hollywoodi dömpingnek.mes-nuits-sont-plus-belles-que-vos-jours-1989-01-g.jpg

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

convar · http://docs.google.com/document/d/1C9jtT9NLDNv_80m_U9Pv5X_LwJb3bFUqhOMhafMalGg/ 2019.08.25. 23:41:12

Szinte mindenben egyetértek. Olyan sorokat meg pl. kifejezetten öröm volt olvasni mint pl. hogy

"Nem tudom, hogy Zulawski mit tudhatott, hogy csak így elcsábította a világ legszebb csaját, de egy dolgot biztos nem tudott: filmet rendezni."

vagy hogy

"Egy ilyen dühítően, bosszantóan értelmetlen közegben kell eltöltenünk kőkemény 110 percet, a magát nagy művésznek képzelő, iszonyatosan tehetségtelen Zulawski elcseszett elméjében."

Pedig féltem hogy na, egy ilyen filmes blogon biztos a leírás majd csak egy álsznobkodó ömlengés lehet, szóval tényleg, kifejezetten üdítően hatott most rám ez a cikk :)

Mert igen, ez a film akár jó is lehetett volna - ha értelmes, normális, "hétköznapi(bb)" dialógusai lennének. De olyan itt szinte még nyomokban sincs.

És igen, az egyetlen vigaszdíjat az jelenti ebben a filmben az olyan hülye mazochistáéknak mint nekem (ebben az esetben mazochista=aki képtelen kilőni egy filmet, hiába jön rá már az első tíz percben hogy amit néz az egy nagy rakás..., magyarán végignéz mindig, minden filmet, akármennyire is szenved közben miatta), hogy Sophie Marceau legalább tényleg szép benne.

Ja és a két művészfilm tippet a végén külön köszönöm :)
süti beállítások módosítása