Késő kamaszkorom óta olvasok Stephen King könyveket, nem mondanám magam egy hatalmas rajongónak, de a klasszikusok nagyjából mind megvoltak tőle. Az utóbbi időben azon kaptam magam, hogy megint kedvem lenne olvasni valamit az öregtől, viszont egyetlenegy olvasatlan könyvem sem maradt tőle a polcomon, szóval jól bevásároltam, hogy a következő 15 évben véletlenül se fordulhasson elő megint ilyen probléma.

Első állomásunk King első novelláskötete. Ezeket a történeteket javarészt a hetvenes években írta egyetemistaként, fiatal férjként, vagy újdonsült apukaként, aki két műszakban dolgozik, hogy el tudja tartani a családját. És hát ahogy későbbi regényeiben gyakran előfordult, hogy egy író (sőt, egy sikeres író!) a történetei főszereplője, úgy itt gyakran találkozunk diákokkal, ifjú párokkal, kezdő apukákkal, tanárokkal, vagy jómunkásemberekkel, mint ahogy King maga is mind ilyen szerepeket töltött be ifjú éveiben.

Még sosem olvastam korábban King novellákat, úgyhogy több szempontból is nagyon kíváncsi voltam. Egyrészt  King talán legnagyobb gyengéje, hogy hajlamos túlírni a regényeit, viszont 10-40 oldalas történeteknél ez a probléma rögtön kikerül a képletből. Másrészt viszont ilyen terjedelemben nehéz olyan különösebben mély karaktereket építeni, ami meg egyértelműen King legnagyobb erőssége. Mi marad akkor hát?

Igazából minden más; dráma, borzalom, félelem, remek hangulatteremtés, kisebb csavarok, és hátborzongató atmoszféra. Ráadásul annyira sokszínű ez a válogatás, hogy sose tudhatod előre, aznap estére milyen mesét kapsz, ami nálam megint csak egy plusz pont.

Végig fogjuk most magunkat rágni a kötet összes novelláján, és nem is akárhogy, ugyanis tier listben fogok értékelni:

Az S tier a létező legjobb,

az A tier a kiemelkedően jó,

a B tier a jó kis cucc,

a C tier a nem különösebben rossz,

a D tier már nem igazán jó,

az E tier a kifejezetten rossz,

az F tier meg ami az olvashatatlan szemét (spoiler: ilyen nem lesz most).

Ami még érdekes, hogy ebben a kötetben egy csomó novellából készítettek egész estés filmet. Nem láttam mindegyiket, de amiket igen, igazából azokat se volt érdemes megnézni, de ezekre majd mindig kitérek a vonatkozó novelláknál.

S tier

Az utolsó létrafok

Az abszolút kedvencem ebből a kötetből. Annyira megütött a vége, hogy töltenem kellett magamnak egy dupla viszkit, és aznap este már nem olvastam többet. Persze, nyilván ennek megvannak a személyes vonzatai, de ettől függetlenül is kiemelkedően jónak tartom ezt a sztorit. Fájdalmasan nosztalgikus, körömrágósan izgalmas, és végtelenül szomorú. 

A tier

Indián tél

Műfaját tekintve ez sem horror, pedig egy sorozatgyilkos garázdálkodik benne a fősulis campuson. Amitől számomra kiemelkedő, hogy mennyire csodálatos a hangulatteremtése, sorozatgyilkos ide vagy oda, legszívesebben ott lennék a ‘60-as évek végi, amerikai egyetemen. A köd leereszkedett odakint, te odabent tanulsz, jó zenék szólnak a rádióban, és mindent átszőnek az egyetemi pletykák.

A mumus

Na ez viszont már horror, és mint ilyen, nagyon erős. Mindamellett rendkívül egyszerű, remekül felépített, illetve kifejezetten hatásos, már-már hátborzongatónak mondanám. Az alapötlet a szokásos amerikai szekrényszörnyből merít, a főhős pedig valami végtelenül ellenszenves fickó, ennek ellenére King már akkori, ifjúkori mesterségbeli tudása elégnek bizonyult ahhoz, hogy ez a tizenpár oldal is nagyon emlékezetessé váljon. Nemrég film is készült belőle, még nem láttam ugyan, de az biztos, hogy A mumus nagyszerűsége többek között éppen az egyszerűségében rejlik, és nemigen hiszem, hogy egészestés filmmé nyújtva is meg tudja állni a helyét. 

Néha visszatérnek

Főhősünk egy gimis tanár, akinek a szó legszorosabb értelmében testet öltenek a gyermekkori traumái, ráadásul elkezdenek körülötte hullani a diákjai is. Jó, kis misztikus sztori, talán ez a legtipikusabban kinges novella ebben a kötetben.

A kukorica gyermekei

A sorok között bujkáló, gonosz humor tetszett leginkább ebben a novellában. Főhőseink ugyanis elsősorban nem is annyira a kukorica gyermekeinek, hanem a saját rossz kapcsolatuknak, illetve az ebből fakadó jellemgyengeségüknek köszönhetik a halálukat. Egy párkapcsolat végnapjain járunk ugyanis, amikor már képtelenek vagyunk engedni, képtelenek vagyunk nem beszólni, és pláne képtelenek vagyunk elismerni, ha a másiknak bármiben igaza van. Ebből a filmverzióra semmi sem maradt, a novella gondolatmagvait sem sikerült igazán érdekesen kibontani, a főhősnőt alakító Linda Hamiltonnak pedig sokkal jobban bejött egy másik ‘84-es B film.

A 312-es szoba

Nos, ez egy másfajta horror. Semmi természetfeletti, semmi ijesztgetés, semmi feszültségkeltés. Helyette annak a borzalmát követhetjük végig, ahogy egy halálos betegség felemészti a hozzánk legközelebb állót, elveszi a testi funkcióit, az ép elméjét, és a végén nekünk kell megkönyörülnünk a szenvedésein. Szóval King eutanázia drámát írt már a ‘70-es években, ami azért elég progresszív.

Én tudom, mire van szükséged

Ez meg inkább csak creepy. Egy gyönyörű diáklány életébe betoppan egy nyomi srác, aki valahogy mindig jókor van, jó helyen, és mindig pontosan tudja, hogy éppen mire van szüksége a csajnak. Aztán persze King emel egy kicsit a téteken, közben bepillantást nyerhetünk mindkét fő karakterünk lelkivilágába. Összességében egy érdekes, hangulatos gondolatkísérlet.

B tier

A mángorló

Egy abszolút élvezetes, komolyan vehetetlen, b kategóriás ponyva marhaság, amit nagyon szórakoztató olvasni. Ami nagyon nem szórakoztató, az a belőle készült film, ami olyan szinten borzalmasan rossz, hogy egyszerűen nem tudsz nem odanézni.

 Jerusalem’s lot 

Ezt lehet egy kicsit alulértékelem, ugyanis ez a kötet legelső novellája, én pedig valami kingeset akartam olvasni. A Jerusalem’s lot viszont egy Lovecraft hommage. Nem annyira eredeti és emlékezetes, mint Lovecraft művei, de könnyebben olvasható és gördülékenyebb.

Az éjszakai műszak

Lehet azért, mert ez a címadó novella, ezért valami kiemelkedőre számítottam, ehelyett “csak” egy tök korrekt horror cucc, némi betekintéssel az egyszerű melósok világába. Ebből is készült film, még lehet meg fogom nézni.

Leszoktató RT.

Megint csak egy érdekes gondolatkísérlet, hatásosan megírva, mint a címből sejthető, a dohányzás áll a középpontban, és hogy ez mennyire fontos szerepet tölt be a khm... dohányosok életében.

Még egyet útravalónak

A Borzalmas városa, vagyis a Salem’s lot című regénynek a spin offja. Összességében erről is elmondható, hogy hangulatos és hátborzongató, de nekem nem adott sokat hozzá King egyik legjobb regényéhez.

A párkány 

Szintén egyszerű, érdekes alapötlet, kiszámítható, de még így is kellemes csavarral, alapvetően tök rendben van.

.

C tier

A fűnyíró ember

Ez egy annyira beteg ötlet, hogy nem lehet nem szeretni. A belőle készült állítólag borzalmas filmre még nem mertem rávenni magam.

A szürke anyag

Itt tök jól fokozza King a feszültséget, és kb akkora baromság az egész, mint A mángorló, csak nem olyan élvezetes.

Kamionok

Újabb elmebeteg ötlet, a belőle készült - amúgy maga King által rendezett - film pedig legendásan rossz, bár erre sem tudtam még rávenni magam. Az odakint tomboló apokalipszis elől elzárkózó, szedett-vedett csapat ötlete mindenesetre abszolút működőképessé teszi ezt a sztorit.

Az átjáró

Elérkezett a testhorror ideje, megint csak nem rossz egyáltalán, de nekem filmben jobban működnek az ilyen undorítóskodások.

D tier

Aki a virágot szereti

Amúgy ez is jópofa, csak volt már egy novella ebben a válogatásban, ahol pontosan ugyanez volt a csavar, és az sokkal jobban sikerült minden szempontból.

A Hullámverés 

Egy posztapokaliptikus hangulatkép, amiből aztán később King egy több, mint ezer oldalas regényt írt. Egyszer el lehet olvasni, de ha kihagyod, akkor se vesztesz igazából semmit.

E tier

Csatatér

Szerintem ez a válogatáskötet egyetlen igazán rossz, és érdektelen novellája. Viszonylag rövid, de így is alig bírtam végigrágni magamat.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren is: Follow @Filmbook4