Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Óz, a hatalmas 3D

2013. november 20. - scal

Fel nem foghatom miért nem írtam erről a filmről sokkal korábban. Hiszen az Óz az idei év egyik legjobb 3D-s filmje. Azonkívül az általam igencsak gyűlölt Sam Raimi bombasztikus adaptációja, amely előtt Tim Burton Alíz filmje nyitotta meg az utat, de gyorsan hozzátenném, hogy attól azért messze jobban sikerült. Az Alíz számomra egy hatalmas csalódással ért fel, valahogy totálisan félrement az egész félúton, és pont az veszett ki belőle, ami Burton egyéb filmjeit olyan naggyá tette: az a beteg látásmód ami csalhatatlanul megtalálható majd minden filmjében. Vagy ő öregedett meg, vagy a Disney szorította le kezeit, de a lényeg az, hogy Alíz felemás lett. Az Óznál viszont nincs ilyen, ugyanis itt nem egy újragondolást, kvázi folytatást, hanem eredettörténetet kapunk. Ami úgy egészíti ki az ismert történetet, hogy nem alázza meg a nagy előd szellemiségét.

erg3u.jpg

Az Óz, a csodák csodája idén volt 74 esztendős. A világ egyik legelső színes, tarkabarka filmje, mai napig nézhető és bűbájos. Judy Garland Somewhere over the Rainbow-ja pedig akkor is örökbecsű, ha ezért az eredményért véresre kellett énekelnie a torkát. Kétségtelen, hogy magas a léc. De az új film nem is szándékozott ezt leverni. Egész egyszerűen fogta Óz karakterét, aki mindvégig titokzatos maradt az eredeti filmben, és megtette főszereplőnek, így a történetben megtudhatjuk, hogyan is vált egy vásári mutatványos nagyhatalmú varázslóvá. Hogy keletkezett a nyugati boszorkány, és miért is szeretnek énekelni Smaragdváros lakói.

És mindez olyan tisztelettel kezeli az eredeti művet, hogy azt tanítani lehetne. Kezdve ott, hogy ez a film is 4:3-as képaránnyal, fekete fehérben kezdődik. És ez nem öt perc, majdnem fél óra, ami azért merész 2013-ban, de nagyon jó reflexió hiszen az eredeti mű is így kezdődött bemutatva a valóság szürke egyhangúságát. Azután megérkezünk a fantázia világába, és egyszerre minden kinyílik, élénk színű lesz, és olyan amilyet csak a modern technika CGI és 3D-je képes a szemünk elé varázsolni. Az Óz kétségkívül az egyik legszebb film amit idén láttam, a 3D pedig szinte él a moziban. Rég éreztem már azt, hogy nem csupán néhány fa van hátrébb a szereplőkhöz képest.

A szereplők szerintem hellyel-közzel jó választásnak bizonyultak, bár Mila Kunisról én nem tudtam elhinni, hogy boszorkány, túlságosan jó bőr ahhoz, és ez a zöld paszta amit rátettek az arcára, tudom ezzel is igyekeztek összekötni a régi filmet, de ez manapság már nevetséges, ez az egyedüli ami valahogy más megoldást kívánt volna. Ellenben Rachel Weisz szépsége az idők során totál megfakult és ő tényleg tiszta boszorkány lett, még maszk se kell neki. Michelle Williams-el nem igazán tudok mit kezdeni, ez most már a sokadik film amiben látom, mégis olyan semmilyen, nem rossz, de nem is jó.

17286965_91eee00237806156feda702380d81e89_xl.jpg

No de itt van nekünk a címszereplő, James Franco, hihetetlen ez a pali bármit képes eljátszani. Rossz nyelvek szerint ő a legnagyobb nyertese Heath Ledger halálának, hát én ezt nem veszem észre, de kétségtelen hogy minden filmjében ott van a srác. Itt egyszerre vicces, szánalmas, simlis, szerethető, esendő, szóval mindig ami éppen kell. A filmben megjelenő humorért is az ő minden hájjal megkent karaktere a felelős elsősorban. Ahogy néha maga is elhiszi micsoda nagy szájhős varázsló. Vagy amikor rászól a munchkinokra hogy azonnal hagyják abba a danolászást. Kis kikacsintás az eredeti film félig musicales betéteire. De évődése a repülő majommal is megér egy misét.

És a legjobb az egészben, hogy a film úgy tesz hozzá az Óz mitológiához, hogy nem igazán fosztja meg azt az erejét adó titokzatosságtól. Ez a legnagyobb vesszőparipám szokott lenni, hiszen csomó dolog csak addig érdekes míg nem tudunk róla mindent. Így Óz továbbra is megőrizte titkát, de kicsiknek, nagyoknak lélegzetelállító élményt tud nyújtani. Persze ha arra kell válaszoljak, feltétlenül szükség volt-e rá, akkor a válaszom nem, de minthogy ez manapság nem kérdés, inkább örüljünk annak, hogy ilyen jól fölösleges film még nem teljesített, mert látványos, szórakoztató, és humoros. És néha már ennyi is elég hogy jól szórakozzunk két órán át.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MolnarErik · http://heraldika.blog.hu/ 2013.11.20. 19:39:45

Miért, van olyan film, amire feltétlenül szükség van?
süti beállítások módosítása