Nein kell aggódni, idén sem maradunk második világháborús film nélkül, ugyanis már február elején megkapjuk a jól megérdemelt adagunkat az InterCom jóvoltából. Az alapanyag ismét ein könyv, ám ezúttal ausztrál szerzőtől, Markus Zuzaktól származik. A csakhamar magát bestsellerré kinövő, sok-sok országban lefordított művet, A könyvtolvajt most egy újabb nyelvre interpretálták: a film nyelvére. De nem végeztek túl gut munkát, und akkor még finoman fejeztem ki magamat.

Tavaly volt nekünk ein A nagy füzetünk, ami azért nein aratott osztatlan sikert, de kétségkívül erősen szerepelt a fesztiválokon, még a legjobb 9 külföldi film közé is bekerült az Oscaron, de erre ein év múlva már senki sem fog emlékezni. Hier a blogon scal kollégával nagy egyetértésben voltunk rossz véleménnyel róla und az alapoknál maradva A könyvtolvaj is ugyanolyan scheisse, mint Szász János alkotása, csak vastagon be van vonva cukormázzal. Mondjuk azt aláírom, hogy ha választanom kellene, nein a natúr adagot nyomnám le a torkomon...

1938-ban ein német gyermek nélküli család adoptálna ein kommunista anyától két gyereket, aber a fiú meghal az út során, így csak nővére, Liesel marad. Az írástudatlan, kb. 10 év körüli lány a szerető pótapa, Hans hathatós közbenjárása révén megtanul olvasni und elkezd érdeklődni a kultúra ezen nácik által oly utált szelete után. Miközben a világháború zajlik, a család ein zsidó menekült fiút bújtat a pincéjükben, akivel csakhamar összebarátkozik főhősnőnk...

Gondolom szeretnéd tudni, hogy miért használok random Deutsch szavakat... Mert a filmben is pontosan ezt csinálják. A szereplők angolul beszélnek, aber német akcentussal (minek?) und ein-zwei ismertebb szót (ja, nein, ein, aber, stb) rendre belekevernek a mondandójukba. Ez alól csupán az a kivétel, amikor a szintén német (und egyben náci!) szereplők szónokolnak a tömegnek, hiszen az sokkal hatásosabban, félelmetesebben und gonoszabban hangzik Hitler nyelvén.

Maga a film egyébként unalmas und giccses. A több, mint zwei órás játékidő tele van üresjáratokkal, John Williams frissen Oscarra jelölt zenéjével pedig eléri, hogy még a könnycseppjeink is édesek und nicht sósak legyenek. Ez a most már lassan standarddé váló "kisgyerek szemén keresztül a világháború borzalmai" kifejezetten irritáló, főleg amikor a liberális eszméket a tiszta gyermeki gondolkodás álcájába csomagolva próbálják suttyomban átadni.

Azon már nein is csodálkozok, hogy a lakosság lebombázását úgy állítják be, mintha a Szövetségesek véletlenül szórták volna a városokra az áldást - ezt Hiroshima und Nagasaki után elég nehezemre esik elhinni. Persze a történelmet a győztesek írják und elég nagy merészség lett volna a film készítői részéről úgy beállítani a "felszabadítóikat", mint a civilek mészárosait... A német katonák mondjuk már nein jártak ilyen jól: a gyerekkórus éneklésére, jól belassított, nein kicsit hatásvadász jelenetben szemléltetik a kristályéjszaka borzalmait.

Maga a halál narrálja az eseményeket - igaz csak akkor, amikor eszébe jut a forgatókönyvíróknak, hogy ő is létezik. Szerintem - ha már ennyire metára vették a figurát - jobb lett volna, ha többet foglalkoznak a témával, mert egyrészt kicsit egyedibb lett volna a film, másrészt messze ez a legértelmesebb ötlet a sztoriban. Lehetett volna fokozni a drámát, több feszültséget is adhatott volna a közeledő, aber végül mégsem cselekvő halál megjelenése olyan jeleneteknél, ahol valaki haldoklott, vagy sanszos volt, hogy meg fog halni.

A színészfronton abszolút favorit (und nein is értem, hogy miért nein hallani sehol a nevét) Emily Watson, a zsémbes, aber gut szívű mostohaanya szerepében. Ezerszer többet produkált a vásznon, mint mondjuk Julia Roberts az Augusztus Oklahomában-ban. Geoffry Rush hozza a kötelezőt, ein szerethető, gut szándékú figura - a hozzá legjobban passzoló karakter. A többiek viszont teljes mértékben feledhetőek. Já, még a főszereplő kislány, Sophie Nélisse auch.

A sztori egyébként 7-8 évet ölel fel, ami ein tinédzser esetében hatalmas változásokat jelent, különösen igaz ez a lányokra. A film készítői megmaradtak végig ugyanannál a gyerekszereplőnél, akinek cseperedését a frizura változtatásával illusztrálták - ez a '45 után játszódó jelenetnél már felettébb kínos. Összességében ein giccses und unalmas, olcsó biztonsági játék, amit maximum a mostohaszülőket alakító zwei veterán színész miatt érdemes megnézni. Ez így bizony harmatgyenge.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!