Üzenem a magyar változat készítőinek: a "karácsony" - akárhogy is számolom - EGY SZÓ.

Kevin Costner is megpróbálkozik azzal, ami Liam Neesonnek pár éve sikerült. Ő is egy újabb színész, túl az ötvenen, aki egy Luc Besson forgatókönyv segítségével próbál hihető akciósztárt faragni magából. A gond csak az, hogy ez a film egészen biztosan nem fogja őt segíteni ebben, pedig illik hozzá. Volt néhány jel, amiből már előzetesen is lehetett sejteni, hogy nem fog minden klappolni (gondolok itt például a rendezői antitálentum, McG felbérlésére), de azért még bizakodtam. Aztán megjelentek az első kritikák. És minden reményem elszállt.

Kezdjük a címmel: semmi értelme. Nem csak a magyarnak, az eredetinek sincs sok. 3 days to kill - ez számomra azt sugallja, hogy főhősünknek 3 napja van arra, hogy tegyen valamit, különben... De nem. Nincs semmiféle határidő-dramaturgia (pontosabban van, csak koránt sem ennyire feszes), nem kell azon izgulni, hogy vajon mi lesz akkor, ha nem csinálja meg azt, amit meg kell. Mert nem, nem egy 3 nap alatt ható gyilkos kórt adtak be neki, ami ellen aztán meg kell szereznie a szérumot, vagy ilyesmi...

Ethan Renner profi CIA ügynök, akinek az agydaganata átterjedt már a tüdejére is, így csak pár hónapja maradt az életéből, amit arra szeretne használni, hogy az elhanyagolt családjával töltse Párizsban. De mivel ő az egyetlen, aki a legutóbbi balul sikerült akció során feltételezhetően látta a CIA régóta rettegett célpontját, a "Farkast" (mivel Wolfgangnak hívják), a felettese (ki más, mint a dögös Amber Heard) felajánl egy kísérleti szérumot, amivel meghosszabbíthatja az életét, cserébe a szolgálataiért...

Már maga az alapszituáció is hajtépésre ad okot: az X hónappal korábbi akcióban a zsúfolt bárban LEHET, hogy látta a célpontot főhősünk és HA esetleg újra látni fogja, TALÁN fel fogja ismerni, ezért egy rohadt drága kísérleti gyógyszerrel megmentjük az életét. Meg hatalmas fizetést kap. Meg 1 000 000 dolláros életbiztosítást! Ráadásul az ezután Ethanra kiszabott almissziókhoz sem teljesen világos, miért is nem kap némi segítséget a CIA-tól (mondjuk pár kollégát), ha már ilyen fontos nekik elkapni ezt a gonosztevőt.

Oké, erőltetett a szituáció, na de ha már ilyen agyatlan a film, legalább majd a szemünk jóllakik, nem? Nem. Az akciójelenetek soványkák és rettenetesen kevés van belőlük. Nem mellesleg erőltetettek, direkt olyan helyekre rakták őket (a logikát nélkülözve), ahol lehet valamennyit törni-zúzni, meg talán kreatívan használni egy-két olyan tárgyat, amit nem feltétlenül embergyilkolászásra terveztek. Sokkal jobbak azok a jelenetek, amikben csak sejtetik, hogy mi történik (mint mondjuk a Leon, a profi nyitójelenetében), vagy aminek csak a végeredményét látjuk.

Párizsban nincsenek rendőrök. Az elején még látjuk őket, amikor Ethan az illegális lakásfoglalók miatt bemegy panaszkodni hozzájuk, mire ők azt válaszolják, hogy télen nem rakhatnak ki senkit sem az utcára (ha tényleg van egy ilyen francia törvény, akkor dicséretes, hogy Besson látott az abszurditásában némi fantáziát). De ezt követően? Semmi. Lövöldözés a kávézóban? Vagy a metróban? Kit érdekel... Felrobbantunk az utcán egy kocsit, majd egy kis autósüldözés következik? Szerencsére a yard sehol...

Vagy a személyes kedvencem: a lányom egy szórakozóhelyen bulizik, de a biztonsági nem enged be? Lábon lövöm, aztán besétálok. Mert nyilván nem szól a rendőröknek, nem kiált a tömegben segítségért, senki másnak nem tűnik fel, hogy épp mi történt, stb. Aztán ott bent agyonverek pár hülyegyereket és leamortizálom a klotyót, majd egy félájult tizenéves csajjal a karjaimban kisétálok lazán. Bizonyára mindenkinek leesett, hogy az apja és nem egy perverz pszichopata vadállat vagyok. Vagy ha nem is, a rendőrséget azért biztosan nem fogják hívni...

Oh, mert egyébként a központi téma, az ok, amiért oly' kevés az akció, az az, hogy Ethan újra felfedezi, milyen apának lenni és az egy tinédzser lánnyal sosem egyszerű. Van ám érzelmi töltet dögivel, szegény Zoeynak (Hailee Steinfeld) senki nem tanította meg kiskorában, hogyan kell biciklizni, de majd most! Szerencsére apu képben van Párizs domborzatát illetően és megtalálta az ideális sík terepet a feladatra: az egyetlen kibeb*szott dombot a környéken, amin ugyebár a Sacre Coeur áll és csodás a kilátás a cityre.

Persze az ilyen megoldások (éjszaka a híd mellett kínai kaja zabálása közben a háttérben fénypompában úszó Eiffel-torony) nyilván egyfajta marketingfogásként, turistacsalogatóként működnek - a franciák így (is) építik az országimázst. A turisták pedig nyilván tódulni is fognak, hiszen amint az a filmből is kiderült, itt aztán lehet randalírozni ezerrel, mert rendőr egy szál sem. És még az utolsó néger bevándorló is frankón beszél angolul (egyébként nem).

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden rossz a filmben, bár kétségkívül a rendezés katasztrofális (néha a díszletek is teljesen valószínűtlenek, pl.: CIA megbeszélés az elején egy folyosó végén ülve), végül is Kevin Costner játékára panasz nem nagyon lehet. "Elbírja" a hátán a filmet, a szerephez is kellő cinizmussal közelített. A forgatókönyvben van néhány jól elrejtett set-up (pl.: "Akkor idén nem lesz Karácsony"), amit viszonylag ügyesen sikerül lecsapni. Persze ez még nagyon kevés ahhoz, hogy kárpótolja az embert a borzalmakért.

Vannak ám poénok is! Jah, mert a film nem veszi magát annyira komolyan, mint amennyire vehetné, de talán jobb is ez így. Az épp az aktuális túszának kínzására készülő Ethant például rendszeresen megzavarják lánya telefonhívásai, aki ahelyett, hogy majd később visszahívná, leáll vele dumálni (természetesen hangosan kimondva a saját és a lánya nevét is, hogy könnyebb legyen beazonosítani őket). Majd később egyenesen a kínzás előtt álló szerencsétlenektől kér gyereknevelési tanácsot vagy épp receptet az esti főzéshez...

A pontot az I-re a végső lövöldözés teszi fel, amikor is egy tinikkel zsúfolt buli kellős közepén zendítenek rá a pisztolypárbajra, hogy aztán Ethan, miután minden verőlegénnyel végzett, pont a főgonosz kinyírása előtt essen össze a szer mellékhatásától huszadszorra is... És ez még csak a kezdet, mert ami ezután következik, arra már szavak sincsenek. Nem ártott volna elolvasni a forgatókönyvet, mielőtt rábólintottak volna a színészek, mert Luc Besson ide, vagy oda, ez bizony harmatgyenge.

És Kevin Costernek is üzennék valamit (mivel nyilván olvasni fogja soraimat): az IGAZI focit Európában játsszák, labdával és lábbal. Nem tojással és kézzel.