Hoppá mit találtam. Meg van Strekoék másik, és mindez idáig utolsó kalandjátéka, amiről nem is tudtam hogy ők kalapálták össze, de így utólag visszagondolva annyira nincs rajta mit csodálkozni. Az Aurákkal ellentétben ez már egy szokványosabb kaland, bár igazából az irányításon bukott el ez is, meg tele van a már hagyományosnak nevezhető kanadai megoldásokkal. Nem tudom lehet benne valami, de Kanada a szegény ember USA-ja, ott valahogy minden kicsit más. Akár film, akár televízió sorozat, vagy legyen játék, meglátszik a "minőségen" és bár nem igazán bírom amikor az amcsik cseszegetik őket, meg beszólogatnak nekik, lehet ez mind nem véletlen. A Dead Reefs legalábbis egész jó példa rá.

Egyébként ezt a játékot szinte művészet volt elbaszni. Kezdjük ott, hogy egy nagyszerű és érdekes felütéssel, in medias res egy gyilkosság kellős közepén találjuk magunkat, mi pedig az arra kijelölt nyomozót fogjuk alakítani. A helyszín egy félreeső szigetecske, ez lenne maga a Dead Reef, vagyis a Halálzátony, mely a régi időkben kalóztanyának számított. Apropó régi idő, valamikor a XVIII. században járunk, amikor már a kalózok ideje lejárt, de kétségkívül napjainkhoz képest egy olyan korszak amikor egy gyilkossági ügy megoldására limitált eszközök állnak rendelkezésünkre. Kapunk itt romantizálást, nosztalgiát, melankóliát, Beckett-féle elveszettséget és még sorolhatnám, vagyis ebből a szempontból telitalálat a játék, hiszen egyáltalán nem elhasznált korszakban játszódik.

A szigeten létezik egy átok, aki itt régen kikötött nem igen hajózott tovább, lévén a kalózok mindenkit felkoncoltak. Egyszer szerzetesek kötöttek ki a Halálzátonyon és velük is ez történt, de ami ennél fontosabb, hogy a hajójukon volt egy ereklye, mely a sziget bárójához került. Az átok lassan életre kelt, és a szerzetesek halála után pontosan kilenc évente mindig meghalt egy illető a szigeten titokzatos körülmények között. Az első maga a báró felesége volt, aki otthonában tartotta az ereklyét. A halálesetek egyre csak szaporodtak és a kalózok eltűntek egy szálig. Száz évvel később a szigeten már halászok és egyéb békés emberek éldegélnek ezért is lesz furcsa, hogy a 11. gyilkosság során az egykori báró leszármazottja hal meg, látszólag balesetben. Ez persze felkelti a hatóságok figyelmét és a szigetre küldik a nyomozójukat Amadeo Finvinerro-t, hogy tegyen pontot az ügy végére.

A stuffnak kétségkívül van hangulata, ha olvastál életedben LoveCraft irományokat akkor nagyjából be tudod lőni honnan lopták a srácok az ötletet, de ez egyáltalán nem baj, a baj máshol kezdődik. A legdurvább az elbaszott irányítás, aminél szerintem a játékosok 90%-a máris leteszi ezt a cuccot és sose tudja meg mi is a Halálzátony átka. Kár értük... Mert ugye a játék full 3D-s, de ilyen Alone in the Darkos megoldásokkal operál, aminek köszönhetően a kamera egyáltalán nem követi főszereplőnket, így néha rohadtul nem látjuk hova is szaladtunk be, mit is kellene megvizsgálni, hova is menjünk. Ráadásul csak a WASD billentyűkkel tudjuk irányítani - egér lehetősége kizárva - amitől sokszor egy helyben forog mint egy bolond, ráadásul egy adott helyen egy fix kameranézetet kapunk, néha nem is látjuk amit kéne, úgyhogy kellenek az idegek ahhoz, hogy ezen a kalandon végigküzdje magát valaki.

Azután itt van a grafika. Hát nem kifejezetten 2007 jutna eszembe, a saját fejlesztésű Virtools 3D-nek kétségkívül meg vannak a maga hiányosságai, és a kb. 4-5 éves lemaradása. No de nem A kategóriás a cucc emiatt ne is bántsuk, és sokat hozzátesz ehhez a sivársághoz az egész megjelenítés, például a színek szinte teljes - és milyen nagyvonalú - mellőzése. Na mindegy, magyarán szólva erre mondják, hogy ósdi, de még itt is a hangulat erőteljesen felülkerekedik és a játékost buzgó nyomozásra sarkallná. Ha lenne kit kikérdezni...

Egyrészt az emberek elbújnak előlünk, mindenki ilyen magának való beltenyésztett szerencsétlen, másrészt összesen 16 megszólítható karaktert fogunk találni, amit a fejlesztők büszkén hirdettek a játék weboldalán mint fícsört. Most ettől hanyatt kéne esni? És ebben benne foglaltatik a főhős is. Jó oké, az arcmozgást mo-cappal rögzítették és ez tényleg jó - de az átlagon aluli grafika miatt nem erre fogunk figyelni. És ugyan a mo-cap drága de 2001 óta ki a fene esik hasra tőle? Ez 2007-re már egy bevett sztenderd megoldásnak számított, és senki nem kíváncsi rá, hogy egy kicsi banda mennyire örül, hogy végre rátehette a kezét egyre.

Szóval, csak ennyi? Rossz irányítás, avítt grafikai megoldások, és még az ürességet is úgy próbálják érzékeltetni, hogy konkrétan üres az egész játék. Persze léteznek olyan játékok ahol szintén ilyen kevés megszólítható szereplő található, de egy Agatha Christe adaptációban mondjuk azért nem zavar mert a regényben sem voltak többen, vagy mert a történetvezetés nem ilyen nyögvenyelős, hogy áldjuk az istent amikor végre valakivel beszélgethetünk.

Ennek örömére a szinkron, és főkép az ajakmozgás nagyon jól sikerült, ezt leginkább a 40 percnyi CGI animációban fogjuk megcsodálni. Strekoék úgy érzik a CGI-ben különösen erősek, én nem érzem így, de hát valamit fel kellett tüntetni a játék hátoldalán, nem lehetett azt írni, hogy háhú itt egy tök középszerű rakás szar. Ami zene a játékban felcsendül az is szép, és a hangzás mindig meglepően sokat tud dobni egy-egy játék megítélésében. Bár a szinkront a fejlesztők a kiadónak köszönhetik, - The Adventure Company, vajon ki más - aki összekürtölte a megfelelő emberkéket és hála, hogy kevés karakter található a játékban, szinte mindenki külön hangot kapott. Nekem egyik nagy halálom a játékokban, hogy még a legnagyobb neveknél is, egy ember 3-4 karakter hangját adja.

A képernyő jobb alsó sarkában található inventory szintén nem a legjobb, a négy égtáj felé mutat és akkor ha egyik másik felvillan akkor ott tudjuk, hogy kellene valamit csinálni. Mondjuk felvenni ezt azt, megvizsgálni, gyűjtögetni, amiből, talán nem árulok el nagy titkot, megint csak nem lesz sok, de míg megtaláljuk és felvesszük őket mi is 9 évet fogunk öregedni, ami a már fent is ecsetelt irányítási baromságokból fakad. Ugyan válthatunk FPS módba is, de minthogy egér nincs a nézelődés ez újfent körülményes, ez az a játék ahol egy beépített help gombnak igazán örültem volna. Ráadásul a készítők elkövették azt az ősbűnt ami miatt utálom a Runawayt is, tárgyakat csak akkor vehetsz fel, ha arra szükséged lesz, amihez vissza kell caplatni ahol az a tárgy leledzik.. ha akkor még emlékszel mikor és hol rohantál el mellette, ahol a jobb sarokban felvillanó indikátort sikította, hogy JÉÉÉ ez itt egy tárgy... amivel majd lehet valamit kezdeni... egyszer.

Természetesen fogunk kapni logikai feladványokat is, pl. a galambos amit meg nem mondom hirtelen hogy jöttem rá, szerintem vaktában találgattam. Összességében ez a része is meglehetősen nyögvenyelős, és gyanítom a galambos fejtörő legalább olyan gyilkos, mint a Broken Sword kecskés puzzléje. Ráadásul a játékban nem árt menteni, mert egy komorabb kalandhoz természetesen illik, hogy mi is elhalálozzunk, és bizony ez gyakran meg fog történni, olykor a legváratlanabb helyzetekben. Ezt egyelőre ismét jó pontnak veszem, mert nem baj ha a játékos résen van, és mostanában a kalandjátékok túlságosan is family friendly-k lettek.

Mit írjak még erről a csodáról? A játék egyértelmű hibája, hogy Strekoék annyira egyedi stuffot akartak alkotni, hogy szinte minden jól bevált dolgot lecseréltek valami elbaszott hülyeségre, és ennek bizony kárát látta főleg az irányítás, a fejlesztés közben, de már a kezdetén is elavult grafikai motor, és néhány hülye logikai feladvány. Ráadásul állítólag a játéknak kétféle verziója is létezett, és az alapjaitól kellett átdolgozni szinte az egészet mire egy piacra dobható anyag jött belőle össze. Talán ezért történt, hogy a játék a vége felé felkínál egy választást, ezt sokkal jobban kihasználhatták volna, így kifejezetten értelmetlen, kicsit olyan mintha azt mondanák, a kaland most véget ért... de ha akarsz, játszhatsz még egy kicsit (mifasz van??? :D)

Mindezek miatt az ítéletem, hogy ez a játék csak akkor jó, ha nincs nagyon másik, 2007-ben még viszonylag így volt, manapság azonban már nem áll olyan rosszul a kalandjátékok szénája és labdába se rúghat. Ha nagyon ki akarod játszani nem beszéllek le róla, mert a története igenis érdekes, elejétől végéig - ez is ritka amúgy - és bár fogunk találkozni pár klisével itt-ott, a hangulata, atmoszférája ezt mind feledteti. Ami viszont egyáltalán nem baj, hogy a Streko azóta se került játék közelébe, és maradjon is ez így.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!