Előre szólok, nem igazán szeretem a fesztiválokat, és akkor még finom voltam. Igazából irtózom minden olyan tevékenységtől, ahol tetemes mennyiségű ember verődik össze, értsd: meccs, koncert, telt házas mozi, strand, politikai tüntetés, vásár, felvonulás, és hasonlók. Nem tudom miért, de a legtöbb helyen mindig van egy csomó részeg - tééényleg? - kötekedő alak, akik egy perc alatt el tudják rontani az ember kedvét. A koncertek ebből a szempontból különösen veszélyesek, hiszen a legtöbb esetben egyáltalán nem azt hallod és úgy ahogy szeretnéd, rád taposnak, meleg van, büdös van és szar a sör. Akkor mi a fészkes fenének mentem én ide? Nem is tudom... kellemesen csalódni?

Igazából az utolsó pillanatig nem voltam benne biztos, hogy elmegyek-eljutok e én ide, mert nagyon ad hoc jelleggel lett leszervezve az egész. Már benne jártunk a júliusban amikor kaptam egy levelet és elkezdett járni az agyam, kis egyeztetés, és máris intéztek három napra belépőt magam és fotós kollégám Kas Gábor részére. Ekkor került ki az ajánló - amin egyik állandó olvasónk meglepődött - és ekkor kezdtem ismerkedni az EFOTT-tal mi is ez egyáltalán. Hallomásból már tudtam róla ezt azt, de nem tudtam, hogy ilyen régmúltra tekint vissza. Azt se értettem utólag amíg egyetemista voltam miért nem mentem el legalább egyszer rá,... azután fesztivál közben szépen leesett.

A fotós személye sem volt egyébként biztos egy ideig, mert nem tudtam Gábor hogy ér rá majd azzal győzött meg, hogy szerzett sátrat, kocsit és mint utólag kiderült nem az a fajta, aki nem temetkezik bele a munkájába egy fesztiválon, azt hittem majd nekem kell irányítani mikor mit fotózzon, és örülök ha lesz 20-30 kép, ehelyett közel 1700 fotót lőtt el. Az első két napról értelemszerűen nem tudok nyilatkozni, de a nyitónap, kedd csupán egy felvezetés, igazából egyetlen színpadon zajlanak az események, és Tankcsapdáékból bőven elég volt négy éve amit Gyulán kaptam. Ráadásul kiderült, hogy nem is ők az egyetlen szülinaposok - most ünnepelték harmadjára, hogy 25. éve alakultak, és idén még legalább négyszer fogják - mert az Animal Cannibals is 25 éves idén, a Karthago 35, az EDDA meg 40!!!

Ráadásul ez csak kis csúsztatással tartott július 15-20-ig, mert a nyitónapon délben kezdődött minden de az elmondások alapján inkább csak este, vasárnap meg reggel tízre már ki kellett üríteni a kempinget. Szóval mondjuk inkább négy napnak, amiből az utolsó hármat végigbuliztuk. Szerdán lemaradtunk a Kiscsillagról - micsoda csapás -, a Beatricéről, Korda Györgyről és feleségéről, Vad Fruttikról, Ganxsta Zoleeról és az ő kartelljéról, Compact Discoról, Majkáról és az elmúlt tíz évben underground zenekarból igazi sztárokká avanzsált Quimbyről. Shame on us.

3. nap - Csütörtök

Reggel fél kilenckor indultunk Kecskemétről, nagyjából egy óra késéssel máris, de Road Movie feelinggel számoltam szóval nem túráztattam magam ezen, Cegléden megálltunk feltankolni, benzinnel meg kajával, piával, persze szeszes italt nem vettünk, mert azt úgyse engedik be, Gábor volt olyan élelmes és átolvasta a házirendet. Én nem, de hát így jár az, aki nem jár fesztiválokra, ugye a rutinhiány. A jászságig tartott a verőfényes napsütés, meg a jókedv, mert ami egyeseknek öröm, az másoknak ürüm, hatmilliárd forintos támogatást nyert a megye, amiből felújíthatják a közútjaikat, és ez azt eredményezte, hogy kétszáz méterenként piros lámpa, vagy legalább egy forgalomirányító, majdnem két órába telt míg átértünk Hevesbe. Délután egyre meg is érkeztünk Miskolctapolcára, persze a helyszíni kavarást nem úsztuk meg, mert alig találtunk táblát amire az EFOTT volt felfestve, nagyon kellett sasolni.

Ráadásul mi a jegyünket a VIP konténernél vehettük át. Közelben parkolót találni megint felér egy kisebb küldetéssel, meg egyáltalán az új hely felfedezése a dög melegben. Öt percbe nem telt de máris leizzadtam a tűző napon. Szerencsére a helyi biztonsági őrök - piros pólós csapat - nagyon segítőkész volt, szereztek parkolóhelyet, adtak információt, szóval eddig minden simán ment. Az első gebasz akkor ütött be amikor kiderült, hogy a három napra a karszalagért naponta ki kell jönni, ami azért gáz, mert hiába vagyunk három napig nem verhetünk sátrat, mert háromszor EGY nap, és csak hetijegyesek, meg hétvégi jegyesek sátrazhatnak. A nyúltagyammal valahogy azt gondoltam ez azért hétvégijegynek simán beszámít, de már miért is, na mindegy, gyors telefon, kapunk hetijegyet - hát ha így jobb? persze akkor már felmerül a kérdés, miért nem jöttünk le KEDDEN???

Ha megnézitek a térképet hamar kiderül, hogy nagyon kevés kapu volt, leginkább csak az Uszodánál található főbejáraton lehetett megközelíteni a rendezvény helyszínét. Egyáltalán nem értem, ha a sajtós jegyet két kilométerrel keletebbre adják akkor ott miért nem lehet bemenni? Az embernek nem kellene potyára gyalogolnia a tűző napsütésben, felcuccolva, mert a parkoló azért nem árt ha talán félszemmel figyelik is a kocsikat. Következő kapun megint csak nem lehet bemenni, az csak gazdasági ott járkál a STAFF, és ez a merev szervezés amúgy jellemző volt az egész EFOTT technikai körülményeire.

Na főkapu. Procedúra. Először is máris gond van belőle, hogy nincs leplombálva a karszalagom, miért nincs? Mondom most kaptam, azt mondták majd itt megcsinálják, jah jól van akkor nyissam ki a táskám. Mintha 9/11 után érkeztem volna New Yorkba, mindent megnyomkodnak, mondom nem hoztunk be semmit, nem rend bontani hanem tudósítani jöttünk - meg persze piálni. Van-e nálam szúró vagy vágószerszám? Mondom az nincs de van nálam egy kalapács. Vegyem elő. Előveszem, csaj méregeti, kollegának odaadja, nyugtázzák tényleg kalapács. Mondjuk se nem szúró, se nem vágószerszám, de ami azt illeti embert még lehet vele ölni, vagy csonkítani, nem látták ezek az Oldboyt? Jól van, amúgy van nálam egy svájci bicska is, azt is vegyem elő, azt is átvizslatják. Jó, nagy kegyesen ez is maradhat. Nyissam ki a hátizsákom is. Ez mi? Egy üveg tea. Ezt nem vihetem be. De hát nem alkohol. Értem de csak ásványvizet vihet be, azt is csak fél literig. Mondom akkor itt hagyhatom és majd visszajövök érte. Itt nem hagyhatja, illetve itt hagyhatja, de azt nem tudjuk garantálni, hogy öt perc múlva a helyén lesz. Mondom ennyit nem kérhetek, hogy ha már átkutattak ától cettig akkor figyeljenek egy üveg teára amíg felverjük a sátrat? Nem. Mondom kóstolja meg tényleg tea. Ő nem kóstol meg semmit. Mondom nagyon finom, anyám főzte. Nem érdekli. Akkor bevihetem? Nem!!! Egy dolgot tehetek, itt helyben meg kéne inni. Szórakozik velem? Csak nem képzeli, hogy itt helyben megiszok félliter teát? Lehet szomjas vagyok de ennyire nem. Ekkor odaszól a kis húsz éves hülye gyerek, hogy mit problémázok én itt fél liter teán, amikor mások a pálinkát meg a whiskeyt nem vihették be. Mondom már elnézést, de egy, ez nem alkohol, még szép hogy azon nem problémáznak ami le van írva, hogy nem lehet bevinni. Kettő, miért is érezte úgy, hogy hirtelen le kell tegeznie? Tudom, hogy én látszom a fiatalabbnak, de nem vagyok az. És Három, ezt a teát anyám főzte, úgyhogy AZÉRT PROBLÉMÁZOK!!!!

Az In-Kal Security tényleg nagyon profin végzi a munkáját. Egy csöppnyi emberség nincs bennük, tetemes mennyiségben hozzájárulnak hogy ebben az országban mindenki utálja a biztonsági őröket. Eleve nem szeretem az ilyen kötekedő hangnemet, és személyes sértésnek veszem ha terroristának néznek. A kiselőadásra volt időnk, mert így, hogy harmadik nap jöttünk le legalább sor nem volt. De legalább sikerült annyira lefárasztanom hármójukat, hogy a fotósomat át se nézték, csak haladjunk már. Másnap már motozás is csatlakozott a procedúrához, sőt a vizes palackokat is felrázták, hogy tényleg víz van-e benne. Így kell köszönteni a fesztiválozókat. És más ezért az élményért 10.000-20.000 forintot fizet. Ráadásul azt sem értem, hogy még ásványvízből is csak fél litert lehet bevinni, de abból akár öt palackkal is. Akkor már miért nem lehet bevinni nagy üveget? És ha le van írva mit nem lehet bevinni, miért kötnek bele a teába? És ha már belekötnek, miért nem tudják ezt rugalmasabban kezelni? Hiszen ennek a fesztiválnak az volt a mottója: Csak szabadon... hát tényleg.

Mindenesetre kiemelném, hogy a piros pólós biztonsági őrök totál kedvesek voltak, velük a három napban semmi hasonlóba nem sikerült belefutni, pedig elég sokukkal eldumálgattam. Bár hogyha nekem kellene fekete ruhában szétizzadnom a tűző napon biztos én is elveszíteném a humorérzékemet - azt soha. De!!! A fesztiválok első szabálya: megkérdik mi van nálad, semmi, hazudj mint a vízfolyás! Tuti ha nem vallom be hogy van nálam kalapács nem kell elővegyem, se a svájcit, a teára meg azt mondom ízesített ásványvíz oszt csá. Fasznak kell nekem becsületesnek lenni, amikor hatvanszor megtanultam már hogy az ebben az országban nem működik. Yoda is megmondta, rettenetesen nehezen járható út. Oké, délután kettőre már elértük a tábort, találtunk egy viszonylag jó helyet, felvertük a sátrat, és ahogy felvertük... a fesztiválon először, eleredt az eső. Az a picsogós, szemerkélős eső ami csak azért van, hogy idegesítsen, meg hogy egy újabb órán át fetrengj a saját izzadtságodban a sátorban. Majd megőrültem már egy zuhanyért.

Amíg esik elmondom, hogy a szervezés kis hazánkban egy gordiuszi csomó. De akármit szervezzen az ember, legyen az egy osztálytalálkozó, egyetlen koncert, kiállítás, egészen az augusztusi tűzijátékig nálunk nincs olyan hogy valami flottul menjen. Példának okáért észrevettük lassan, hogy nem is az EFOTT-on vagyunk hanem valami FFOTT-on, legalábbis sikerült az ÖSSZES karszalagot így kinyomtatni. A Sajtóterasz, Satóterasz volt, bár ezt viszonylag korán, már a negyedik napon észrevette egy illetékes és kicserélte. Ennél sokkal nagyobb problémát jelentett a térkép. Nézzétek csak meg. Kommentek között lehet jelezni ki hány eltérést vesz észre a számozott épületekben. Mi a probléma vele? Végül is semmi, mert az ember egy nap alatt már minden helyszínt bejárt, inkább csak az, hogy a felső az eredeti elképzelés, ami a kis ajánló füzetkébe került 100.000 példányba, a lenti meg a valós, amiből volt egy a színpadok között kifeszítve...

Az első kellemes meglepetés - ha nem számítom a szomszédok jókedvű köszöntését: ILYENKOR KELL JÖNNI???? ÚJ SZOMSZÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉD!!! - hogy a higiéniát milyen kulturáltan oldották meg legalábbis a táborban. Ilyennel szerintem még nem is találkoztam. Konténerenként leöblíthető WC, wc-papír tartóval, és konténerenként hatszemélyes zuhanyzó, kézmosó, ez valami szuper. Le a kalappal. Bár azt nem értem kinek hiányzott mindennek a közepére betenni nyolc újabb Toi Toi-t amiért egy idő után elviselhetetlen szag lengte be az egész fürdőt, de ezt leszámítva nagyon tetszett az egész. Márpedig a tetszésemet elnyerni... igencsak nehéz, főleg ilyen kedves bizti szolgáltatás után. A fesztivál összes többi helyszínén természetesen csak Toi Toi-ok sorakoztak, sőt az utolsó éjszakán valami Johnny szökőkút is befigyelt, ahol egyszerre négy srác is brunyálhat, szóval a WC a kempinget leszámítva ugyanolyan fos mint akárhol máshol.

Negyed óra sem telt el, immáron lefürödve, átöltözve összefutottam az első hölgyeménnyel, éppen vizet ivott a csapból, és azon agyaltam vajon nem-e újrahasznosított vízzel mosunk kezet, de meggyőzött hogy már két napja innen iszik, és semmi nem változott el rajta úgyhogy biztonságos. És hát ki ne hinne egy ilyen elbűvölő teremtésnek, akinek az van a hasára írva: Miután befejezted a használatomat, legalább tolj vissza a garázsba! A fesztivál második szabálya: igyál a csapból!!!!

No, délután három óra, nézzük miből élünk. A koncertek minden nap öt órától kezdődnek, de rengeteg minden egyebet is lehet csinálni. Például lehet karszalagokat gyűjtögetni. Tényleg nem értettem, de voltak emberkék akiken már hét, nyolc karszalag is ott fityegett. Igyunk SÖRT! A fesztiválon készpénzmentes fizetés zajlik, ez azt jelenti, hogy ha van PayPassos kártyád, akkor 350-ért kaptad a Soproni sört (ami egy jópofa sör, csak íze másról akar meggyőzni), ha viszont ilyened nem volt - mondjuk szerintem az is állat volt aki kitalálta - akkor vehettél egy fesztivál kártyát, 500 forint a letétje - ráküldtél egy adag pénzt, és ugyanúgy mint a PayPass csak hozzáérintetted a kijelzőhöz vásárláskor és máris röpült le róla a pénz... Egyébként nem rossz ötlet, csak azért annyira ne rúgj be, hogy valaki kivegye a zsebedből leigya, aztán még legyen pofája visszatenni :D De az is tény, hogy nagyon ritkán kellett sorba állni bármiért is ezen a fesztiválon.

Itt még nem ért véget a történet, mert 250 forintért egy korsót is igényelhettél, amit csak újra kell tölteni, és igaz egész végig ezzel kell flangálj fel és alá, de legalább nem dobálják el a poharakat a fesztiválozók. Így is eldobálták, élelmesebbek zárónapon 10-20 korsót is visszaváltottak, kis plusz pénzre szert téve... A tábor meg a fesztivál fő területe közt nem tudom látjátok-é azt a sárga sávot, no ott nem lehetett átjönni, meg kellett kerülni mindent, úgyhogy egy oda-vissza-oda tortúra nagyságrendileg egy óra és 5-6 kilométer volt, de én még ennyit fesztiválon nem trappoltam. Ha jól számoltam öt színpad volt. Legtovább a Pepsi Nagyszínpadig kellett gyalogolni, mellette nagyjából száz méterre a Rauch Aréna - ez úgy szimultán koncertnél marha jól jött ki -, hátrább a Kalinka Stage, ahol szeletelős zene és pogózás zajlott, Auróra, Prosectura és társai, szóval ide azért nem néztünk be -, még viszább egy Pop-Retro Sátor, és érdekes módon a bejárathoz száműzve a Bomba! & Fütyülős Hip-Hop Stage. Aki jó megfigyelő az észreveheti, hogy egyetlen színpadot nem támogatott csak ital, a retrósokat a Budapest Bank vállalta magára. Továbbá rengeteg mini bár vert tanyát, minden támogatóhoz legalább egy tartozott, minimum négy hostess-el akik akár önmagukban is eltáncoltak zárásig, a tökéletesre formált popsijukkal, és a csodálatosan barnára szolizott testükkel. Mindenütt egy DJ ügyködött, de előfordult olyan is, hogy ugyanaz a zene szólt egymástól hat méterre.

Aki támogató volt, annak volt valami akciója, vagy játszani lehetett nyereményekért, így az ember járkált pár órát, és máris szerezhetett Durexes napszemcsit, Kalinkás kesztyűt, Bombás! tetkót, Nescafés karszalagot ami után egész végig ingyen ihatta a 2in1 és 3in1 kávékat, de ingyen lehetett Maggi leveseket kóstolni, és ha jól tudom Rauch üdítőket is inni. Persze semmi nem "ingyen" volt, mindenért kellett valami játékban nyerni, feladatot végrehajtani, vagy csak simán hülyét csinálni magadból :D Csak a sör, az nem volt ingyen. Én még életemben nem fizettem ennyit ezért az ihatatlan Soproniért, - 400 huf/korsó - és különben is BORSODBAN vagyunk. És még egyetemen is lehetett Arany Ászok meg Dréher közül választani itt miért csak egy, vagy marad az üveges. Ráadásul három nap alatt egyszer SEM tudtam berúgni, nem hogy a kitűzött célt - hányásig inni - elérni. És azért 7-8-9-10 korsó sörtől egymásután ez nem túl szép.

Ezen a napon engem négy zenekar érdekelt, a Hooligans, a Paddy and the Rats, a Heaven Street Seven, és Péterfy Bori. Rauchban aznap még fellépett a Pál Utcai Fiúk, és a ZUP, Pepsin a Kowalsky meg a Vega, és a Supernem. Kolléga lelépett a Hip Hop-ra Siska Finuccsi, meg Hősök koncertre. És legalább még egy ember kellett volna, ha akartunk volna hírt adni a Bon Bon, Vengaboys, és Kerozin együttesek teljesítményéről... de nem akartunk.

Nos Heaven Street Seven-ék nem is értem hogy kaptak ide meghívást, rossz volt látni, hogy 35-50 ember kíváncsi rájuk, még félházzal se nyomták, mintha a JATE Klubban láttam volna őket tegnap este. A hangosítás katasztrófa, ha közel vagyok recseg minden, a kivetítőn meg a Rauch reklám megy végtelenítve, miért nem Ők? Ugyanazt csinálják mint 15 éve, és ők voltak az egyik kedvenc zenekarom, de lehet észrevehetnék, hogy más szelek fújnak. A Felkeltem a reggelt sikerült úgy elénekelni hogy rá sem ismertem, és remélem a Krézi srácot az első öt percben nyomták le, mert akkor csak lekéstem, ha viszont nem énekelték el, akkor az újabb mínusz.

Péterfy Bori esetében rá kellett ébredjek, totál félreismertem. Ez a nő önbizalom hiányos nőknek énekel számokat amitől majd visszanyerik bizalmukat... Fél óráig csak az előjáték tartott, amíg feljött a színpadra, ő legalább telt házzal szórakoztatott, igaz ahogy néztem itt minden tizedik emberke volt csak férfi. Annyit késett hogy a Hooliganssel végül szinkronban ment le, de mint mondtam azt is lehetett két nóta közt élvezni, mert száz méterről simán átdübörögtek. És ezek a mesterkélt szövegek amikkel felvezette az egyes dalokat. Meg valahogy egyáltalán nem az a szolid csaj amit a klipjeiben látni, inkább az a beugrok a közönségbe egymás utána hatszor típus. Az jutott eszembe, ide tényleg a legtöbb zenekar csak gyorsan lejön, lenyomja az egy óráját, aztán már itt sincs. Pedig milyen jó lett volna ha utána lehet velük lazulni, iszogatni, eldumálni... És ez is milyen már, egy órás a koncert, 45 perc után befejezem, hiszen úgyis visszatapsolnak, két számot még lenyomok, csokoládé.

Paddy and the Ratsék zárták aznap a koncertbulikat - úgy láttam az esti Nagyszínpad vonzza a legtöbb embert - de most valahogy ők se nyűgöztek le, pedig szeretem a zenéjüket, meg ez az iszogatós, hangulatkeltős, ír kocsmanótázás amúgy se állt távol tőlem soha. De most valahogy mégse olyan frankó, lehet nem a legjobbakat válogatták össze. Ezután hajnali ötig diszkó, hát azt kihagyjuk, hosszú volt a nap és fárasztó, nyomás az ágyba... illetve hálózsákba.

4. nap - Péntek

Ki korán kel arany lel, s ki kincset talál barátot talál, szóval jelen esetben mi a koránkeléssel vadi új szomszédainkat találtuk, akik hat órakor tértek nyugovóra, de előtte azért körbeordítozták, az egész kempinget, és amikor rosszallóan néztek rájuk, elkezdték a EGY JÓ SZOMSZÉD MINDENT MEGBOCSÁT kezdetű dalocskát. Miután mindent megtudtunk ki mennyit szlopált, és min volt, végre elmentek aludni, és még kilencig tudtunk szenvedni egy kicsit. Esőre ébredtünk, egy órát pénteken is kedveskedett az időjárás, de kiderült így jártunk jól, mert legalább nem sütötte szét a sátrat a Nap. No jó, különben sem aludni jöttem, irány a zuhany. Még jó, hogy nagyjából magamhoz tértem, mert pontban tíz órakor megszólalt az EFOTT rádió: BULIZTÁÁÁÁL ELFÁRADTÁÁÁÁL, KELJÉL MÁÁÁR FEEEEL, FOLYTATNOD KEEEEEEL. Hogy a Jóisten helyezzen belétek húszcenti bizodalmat. Ez ki a tökömnek volt az ötlete: Mintha a Való Világba kerültem volna. Oké én már egy órája ébren vagyok, de valahogy olyan jó volt a csend az egész éjszakai hangzavar után.

Különben is, ahogy megfigyeltem egyáltalán nem a mi példánk volt a jellemző, itt a legtöbben hajnali 5-6-ig buliztak vagyis azok max négy órát alszanak. És így lenne rendjén, mert napközben meleg is van, koncertek sincsenek. Mi mást lehet itt tenni? Menjünk reggelizni. Itt a közelben egy Lidl, ebben a négy napban megsokszorozódott a forgalmuk, a tíz percre lévő Tesco se panaszkodhatott. Azután útközben látjuk még mi mindent lehet máris csinálni, például az ember eldöntheti melyik párt aktivistáit küldi el a francba, nem igazán értem miért kell még egy fesztiválon is hirdetni az igét. Azt se tudom melyik a jobb hogy rögtön a főkapuhoz száműzték őket, vagy ha kaptak volna egy sarkot, mert így oda vissza is találkozni kellett velük. Sőt még voltak Krisnások is, meg külön autó ami hirdeti Paks 2-őt. Miközben a mellette lévő bódéban a megújuló energia forrásokról tartanak előadást.

Ide beülünk meghallgatjuk hiszen csak tíz perc... majd kiderül valójában negyven perc, és mindenkin látszik hogy csak a szatyornyi ajándék miatt hallgatja. Hozzátenném, hogy hat évig ezt tanultam és szörnyű, hogy tizenöt éve is már ezeket szajkózták a tanárok, az ország irányítása meg nagy ívbe tesz rá - mindegy melyik oldal -, nem lett több szélgép, nem lettek napelem mezők. Max egyénileg vehetsz LED lámpákat, és A+++ os mosógépeket, és közben meg most köttetett meg 30 évre egy paktum az atomról. Ha az ember így nézi, tiszta groteszk volt ez a kis előszobája a fesztiválnak, nem csoda, hogy mindenki szét akarta inni az agyát. De ezen kívül ha nagyon késztetést éreztél beléphettél a hadseregbe, adhattál vért, edzhettél fegyencmódra, szerezhettél Magnum bajszot ha három babzsákot beledobtál egy lyukba, karaokézhattál, és különféle elborult sporttevékenységeket is végezhettél.

Ennek a legdurvább verziója a szinte egész napos Bungee jumping volt - én még azt se mertem megkérdezni mennyibe kerül, nemhogy leugrani. Ami nekem legjobban tetszett az a Gastrofalu volt, ahol végre lehetett bort is kapni, meg pálinkát, Tibi atya forever RulZ. És minden nap lehetett négyféle bort és hozzáillő sajtot kóstolni, potom áron (800 huf). Valamint minden nap más és más fakultatív tevékenységekkel üthetted agyon az időd, mely szintén egységesen 500 forintba fájt. Ellátogathattál a Diósgyőri várba, az Avasi celláriumba, Lilafüredre sőt még egy Vasgyárba is. Helyben pedig táncokat tanulhattál, fát faraghattál, kosarat fonhattál, bőrt mívelhettél, kovácsolhattál.

Nekünk viszont erre a napra konkrét tervünk volt, bár lehet áttehettük volna szombatra. Irány a Miskolctapolcai Barlangfürdő, mert még nyugdíjasoknak is 2500 forint, hetijeggyel 990, ki nem hagynánk. Útközben rájövünk, hogy totál unexperienced fesztiválozók vagyunk, mindenki kint táborozik a kerítésen kívül a hűs árnyékban, ott kajál, meg piál, szalonnát sütöget - bent ugye tüzet rakni se lehet ofcorse - és miután egy szintre itta magát megy be a koncertre. A fesztivál harmadik szabálya: bent már csak az utolsó korsót idd meg, vagy azt se. A Lidl előtt szintén kisebb kompánia, EZ a tömény fesztiválhangulat. Na let's go Barlangfürdő.

Azt élveztem Miskolctapolcában leginkább hogy egy kis sziget Miskolctól nem messze. A városban voltam párszor és hát nem igazán nyerte el a tetszésem, de ez a Miskolctapolca, mintha nem is Miskolc lenne. Az is nagyon frankó, hogy a campus úgy lett kiépítve, hogy egy helyben vannak a tanintézmények, a busznak külön megállói vannak, a kollégiumok egy köpésre, itt aztán tényleg lehet lazulni és tanulni is. Nem Szegedre jártam volna akkor Miskolctapolcára akarnék. És mint mondtam közelben vannak a bevásárló központok, és a Barlangfürdő is egy laza félóra gyaloglás volt, mehettünk volna busszal is, de akkor nem látunk semmit a csodálatos tájból.

A Barlangfürdő az első hely ahol sorban kell várakozni, rengeteg a külföldi, és persze a fesztiválos, ekkorra már rendre megkapjuk a "áááá Kecskemét, hát az se itt van" mondatot, ami alapján arra következtetek, hogy lehet ilyen messziről már nem is nagyon mennek az emberkék EFOTT-ra. Alig találunk öltözőszekrényt, ha kétszer ennyi lenne, az is kevés lenne, és utána az egész napot ott töltjük. Ez a hely tényleg egy csoda, nem is hiszem, hogy létezik még egy ilyen Európában. És mégis hogy lehetséges az, hogy 33 évnek kellett eltelnie, hogy én ide eljussak, amikor keresztül-kasul bejártam az országot? Se egy osztálykirándulás, vagy bármi? Aggtelek is szép szó se róla, de azt Miskolctapolcához képest szanaszét hypeolják mindenütt.

Először azt hisszük csak egy kis mesterséges barlangocska az egész, közben meg a fenét, benne van a hegy természetes barlangrendszerében a fürdő, mint egy szabályos labirintus, és amikor azt hiszed már nincs több rejtegetni valója, egy újabb barlangot, egy újabb termet tár eléd, legalább tíz különféle medence közül válogathatsz, és akkor a kinti uszodáról még nem is volt szó. A leghangulatosabb a csillagterem, szerelmeseknek ideális, csak tudnám a sok gyerek miért üvöltözik folyton... A vadvíz pedig a legfaszább dolog amit eddig vizes téren átéltem, csak úsztatod magad és az egyetlen gondot az jelenti ha túl sok az ember vagy túl lassúak.

A fürdő igen csak durva árakkal melózik, minden a duplája az EFOTT-on kaphatónak, pedig már az is eleve dupla ár. Majdnem zárásig maradunk aztán visszavánszorgunk, hiszen kezdődnek a koncertek, és különben sem találtuk még meg a legszebb hostess segget sem. A víz azonban iszonyatosan kivette minden erőnket, ennyire még életemben nem fájt a talpam. Hát még csak egy napja vagyok itt, de van benne pár plusz kilométer. Mi a mai menü egyébként is. Jah igen Pepsiéknél megőrültek és minden rocker ma lép fel. Deák Bill Gyuláról le is maradunk, a Karthago meg elnézést a fanoktól, de igazi kivénhedt rockerbandává vált, mindegy hogy ugyanabban a felállásban, és mi ez a hülyeség, hogy Takács Tamás lesz az új frontember? Nem értem. Jön az EDDA. Hogy ez a Pataky mennyi hülyeséget tud összehordani, először is, kisegítő énekessel tolja (dáböljútíef?), másodszor a Kör közepén-t le se nyomja, ha Miskolc annyira Szent város ahogy fogalmazott, - egyrészt minek hagyta el - másrészt pont ezt a számot nem elénekelni...

Ezen a koncerten már nagyon sok idősebb rajongó is feltűnik, ketten be is támadnak, "Ti hogy nem tudtok erre tombolni?" Hogy? A haver hip-hoppos, én meg alteres, tök könnyen, de most ábrándítsuk ki őket. "Ti nem is ismeritek ezeket a számokat?" Nézek Gáborra nekem az ilyen mindig egy horog: "Nem azt se tudjuk kik ezek." és még rá is játszok. Hiába vannak előnyei is ha valaki szemtelenül fiatalnak, és hülye egyetemistának látszik, és valóban bár nem olyan rég volt négy napra ismét az lettem, semmi nem változott. Amúgy meg nem értem Pataky miért nyomatja ennyire a politikát nem hiszem, hogy sokan vevők rá, képes volt többször is közebe ékelni híres számának egyik sorába "amíg él el nem felejti, hogy - a MAGYAR - múltat ki nem tépheti szívéből". Tudom az ő száma azt csinál vele amit akar, de akkor is, ennyi erővel belefűzhette volna, hogy "látja szállni a - TURUL - madarakaaaat".

Zárásként P.Mobilt kapunk, akik talán a nap fénypontja, legalábbis A pofádat befogod nótájukkal mindenképpen. A Hip Hoppon pedig már nyomja Kuka MC és Ritchie P. Hát srácok titeket már a 90-es években se a zenétekért szeretett a jó nép, hanem mert olyan hülyék vagytok. És csinálják is a showt, no meg ők mindegyik napon mentorálják a Hip Hop Akadémiát. Legdurvább hogy a Hip Hop Stage-n is van DJ mégis 4-5 ember lézeng, nyomás a Rauchba, Metzker Vikiről nem akarok lemaradni. Tényleg egy jelenség a csaj. Életemben nem láttam még olyat, hogy egy DJ-nél ne az legyen a lényeg ahogy kever, hanem hogy ő egy NŐ. Félóra zenélés és a közönség még mindig nem táncol, csak nyáladzik, ahogy zenél a pult mögött, és persze kattognak a fényképezőgépek. Mit ne mondjak aranyos. Gábor pedig meg van dicsérve, mert naprakészen tájékoztat minden trendi dologról, hiszen én azt se tudtam ki ez a suna. Viki hajnali 3-ig tolja, után Bárány Attila váltja, de őt nem várjuk meg, mert van ám még egy DJ akire nagyon kíváncsi vagyok és sosem láttam élőben.

Ha megdöglök sem értem meg a Dévényi Tibi Bácsi lázat. 67 éves az öreg, és újra felfedezték mint John Travoltát. Sőt nem is az én korosztályom aki még ismeri a Három kívánságból, hanem a legfiatalabbak, pedig ő aztán tényleg nem kever semmit, csak kapcsolgatja a jobbnál jobb oldschool zenéket, természetesen kilónyi műfüstöt ereget, és még labdát is dobál a közönség pedig megőrül, érte is meg a  zenéért is. Mi is volt ebben a sátorban előtte: Betty Love, Mr. President, és Happy Gang, jó van akkor ma se vesztettünk semmit. Talán ezen a napon maradunk legtovább de irány a sátor mert a fürdő kikészített.

5. nap - Szombat

Jézus Mária, én lehet ezt nem bírnám öt napon át, most most fáj mindenem, főleg a lábam, zúg a fülem, és már megint őrjöngenek a szomszédék. Rohadt meleg van, reggel hétkor már meg lehet hülyülni a sátorban. Zuhany, aztán kaja. Ma már rutinosabbak vagyunk odakint iszni, eszni. Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy kifejtsem azért nem voltam eddig EFOTT-on mert nagyon drága. Egyetemistáknak főleg. Ide úgy érzem elsősorban azok jöttek akik hónapokig kuporgatták rá a dellát, vagy pedig anyu apu gyorsan megdobta őket, és irány őrjöngeni. Sőt mintha minden csaj erre barnult volna le, erre dolgozta volna ki a testét, a srácok meg kigyúrták magukat, biztos volt pár átlagember is, csak én nem találkoztam eggyel sem.

No nézzük mára mi maradt. Pl. hallgathatjuk a Slam Poetryt a Hip Hop stage-nél, ööö kösz nem. Vagy kipróbálhatjuk a Teqball-t ami állítólag a legújabb őrület. Összepaintballozhatjuk egymást aztán bűbájos lányok lemossák a hátunkat, nem rossz. Vagy óriási szappanbuborékot eregethetünk, esetleg kötél táncolhatunk a föld felett cirka húsz centire. Jó hallgassuk az EFOTT rádió kívánságműsorát, a két műsorvezető elég mókásnak tűnik. Leszámítva ezeket a bejutási korlátoltságokat, a vaskalaposságot kellemesen csalódtam ebben az egészben. Elvégre nem volt az a tömeg amire számítottam. Iszonyat sokan voltak, de még sincs az embernek tömeg érzete mint a legtöbb helyen. Egyszer nem kellett félórát várni se a sör bevitelére, se annak ürítésére, vagyis ez egy jó buli volt, nyomtatni nem tudnak de hát az kit érdekel :D

Orvosi ügyelet van - néhány delikvens bizonyára rá is szorult éjfél felé már -, attorcitásokkal nem találkoztam, egyetlen embert láttunk akit kivittek a tömegből a secusok - és még külön higiénia sátor is volt a hölgyeknek de erről természetesen nem tudunk többet mondani. Viszont a fürdés. Kicseszett vicces volt hogy sose lehetett tudni melyik a férfi, melyik a női, sőt szerintem legalább fele koedukált volt mint a Csillagközi Invázióban, és volt hogy le se szarták a csajok, hogy bemegyünk férfiak is zuhanyozni melléjük, volt meg, hogy ott toporzékoltak az ajtóban, hogy ez igenis a női, és azonnal jöjjünk ki. Egymásra nézünk hárman srácok... szerintünk ez most elég erősen férfi zuhanyzó :D Sőt még a telefonodat is feltölthetted, szóval volt áram és nem állt le az élet - köszönjük Paks - úgyhogy elvégre volt minden. A sátrat is simán magára hagyhattuk, fel nem merült senkiben hogy itt meg Lovasi-tanak bármit is.

Délután háromtól a Rauchban Dumaszínház, és Mogácsra kíváncsiak vagyunk. Előtte benézünk a hüttébe, mert ott lehet kapni EFOTT pólót, mellette meg füldugót 3000-ért. Állítólag ezzel jobban élvezhető a zene. Erre komolyan várni kellett húsz évet? Már középiskolában rájöttünk erre. Ha akartad megpörgethetted a szerencsekereket, részt vehettél egyetemek közti ki mit tud-on - ezen el is gondolkoztam, de csalás lett volna részünkről -, vagy válthattál jegyet a ringlispílre, esetleg a dodgemre.

Amúgy nem szeretem a Dumaszínházat, így kihagytuk Janklovics Péter, Kiss Ádám és Dombóvári István előadását, de Mogács Dániel szerintem simán felveszi a versenyt a külföldiekkel, és ő egy meglehetősen nagy tehetség, bár javarészt ismert poénokat hozott, a közönség betegre röhögte magát a Rauchban és nem csak azért mert ez a színpad rendelkezett ponyvával, így árnyékkal is. De menthetetlenül leégtünk az egész napos sétálgatás következtében. A szombati zárónap egyértelműen a nagyszínpadnak kedvezett, hacsak valakit nem érdekelt a Kozmix. Halott Pénz, akik először voltak itt, Belga, The Carbonfools, Punnany Massif és Brains.

Ezek közül engem egyértelműen a Belga vonzott, hol másutt mint a JATE Klubban láttam őket utoljára, és azt kell mondjam ha semmi másra nem jövök el ez önmagában megérte az egészet. Iszonyatos showt csináltak. Ünnepélyesen átadták a koncertet, papírgurigákat dobáltak a közönségbe, szódavízzel locsolták az első pár sorban tombolót, és tömegfotót készítettek Belga módra. Igazából ők se sok mindent csináltak az elmúlt években, egész konkrétan két számot énekeltek el a legutóbbi albumról, de jóval nagyobb mákjuk van a HS7-nél, mert annyira sok durva jó számot írtak már, hogy ha soha nem csinálnak már új albumot akkor is bőven kitesznek 90 percet, de akár két órát is. Csak ugye itt is ott van, az egy óra koncert, akkor már abbahagyjuk félórával korábban, úgyis visszatapsolnak, most komolyan elhitte bárki, hogy megússzák Egy-két-há' nélkül?

A Carbonfools és a Punnany ezután már kisebb átvezetés az EFOTT záróakkordjához a Brainshez. Közben pedig ha van kedved részt vehetsz a Colorpartyn, ami olyan de olyan klassz dolog, színezett rizsporral dobáljátok meg egymást, hogy anyádnak legyen otthon mit mosnia, ugye, milyen fasza???? No de vissza kettő, Brains. Talán a legtöbb ember ezen a koncerten gyűlt össze. Találó neve van a hipszter bandának, mert konkrétan agyfaszt kaptam zenéjüktől. Állítólag nagyon jó, sok csaj tombolta ki rá magát. Bár hálás dolog egy zárókoncertet adni, hiszen ekkor máshol már eleve nincs semmi, tartok tőle ha Hajós Andrásé az utolsó dal akkor is ennyien lettek volna. De természetesen hajnali ötig tart még ma is a buli, így hajnali fél háromkor meg is kapom egy lánytól az egymillió forintos kérdést: "Mit esznek a mitológiában az olümposzi istenek?" Most mit mondjak... ezért már megérte hat évig törire járni.

6. nap - Vasárnap

Amennyit szoptunk a bejutásnál a zárás olyan flottul megy. Keveset alszunk, sokat nem is tudunk, a tömeg előtt jó lenne elindulni. Hatkor kelünk, utolsó zuhany, utolsó fogmosás, utolsó brunyálás. Sátor összehajtogatás, szomszédoktól méltó búcsúvétel: P. Mobil - A pofádat befogod. Aztán húzás a kocsihoz, vagyok olyan kis hebrencs megkérdem, ha már utolsó nap ugyan ki mehetnénk e most már a gazdasági bejáraton, mert akkor nem kéne újabb öt kilométert, meg egy órát kerülni, hiszen itt áll 100 méterre. És Szezám tárulj, el se hiszem. Energiaital vételezés, tankolás, és zúzás haza. A fesztiválfeeling befigyel így is, mert a benzinkútnál elkap minket az Anyád a Mosásban két frontembere, akiket Füzesabonyig eldobunk.

Ezután már csak egy karambol szegi jókedvünk valahol Pest megyében. Éppen elkapjuk, ahogy a sárga angyal félóráig szarakodik mire kiszaszerolja a rosszul járt delikvenst, alig várjuk a tűző napon, hogy indulhassunk. Természetesen a balesetet okozó csávó még nekünk szól be, hogy "Ejjj de sietős." "Úgy látom neked sietősebb volt BAROOOM!"

Délre már otthon is vagyunk, de napokig még a zene szól a fejemben, nem mindennapi túra volt ez, és jó hogy van ilyen, ahol pár napig a promóciós hülyeségeknek is értéke van, és a Bomba! tetkó is tartós - még mindig nem jött le. Bár továbbra sem gondolom azt hogy ez az én világom, de tapasztalatszerzésnek, kikapcsolódásnak marha klassz volt, még úgyis, hogy helyenként azért mindig tudtam valamin morogni, hogy fel fel sejlett imitt amott a lelketlenség, a "fesztiváloztatás felsőfokon". A helyzet az, hogy totál jó élményekkel jöttem haza, az előítéleteimet sikeresen levetkőztem, sőt még kedvem is támadt akár még idén elnézni... nem is tudom mi maradt még? Hegyalja idén nem lesz, ööö SZIN? Akkor találkozzunk ott.

Fotók: Kas Gábor

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!