Most akkor gyorsan mindenki kattint, görget, és megnézi a trailert. Megvolt? Wooooow. Mennyire rohadt jó film lesz ez már? Nem tudom, miről fog szólni, de az tuti biztos, hogy látni akarom. Douglas Aarniokoski olyan trailert vágott össze, hogy azt tanítani lehetne. A világ egyik legjobb filmjét ígéri ezüsttálcán. De vajon miért van ez? Csak nem azért, mert a rendezőnk elsősorban second unit direktorként funkcionál(t)? Klipet azt tud csinálni, milyen kár, hogy filmet már nem annyira...

Ez a trailer az egyik legtökéletesebb, amit az elmúlt évben láttam. Minden benne van, ami kellhet, és bizony az ember nem lacafacázik, már rabol is rá a filmre. Hiszen csak jó lehet, nem? A neten mostanában – főleg külföldön – csak úgy terjednek a reakcióvideók, és a Nurse 3-D kapcsán a legtöbb ember ugyanúgy vélekedett: mindenképpen meg akarja nézni. Aztán az ember megnézi a kész alkotást, és rájön, hogy MINDENT elmondott a trailer, utána ugyanezt kapja csak 84 percre széthúzva. Különben is, kinek mit mond egy 84 perces film? Nem azt pedzegetem, hogy minden film szükségszerűen legyen kétórás, de azért ebben benne van egy stáblista, meg egy főcím is, kivesszük belőle a trailer idejét, alig egy óra hasznos játékidőt kapunk, ami egyáltalán nem hasznos. Az esetek többségében ha valami ilyen rövid, egy dologról árulkodik: a forgatókönyv vékonyabb volt egy darab lapkasajtnál.

A történet ugyanis a következő. Adott egy kórház, ahol Abby Russell dolgozik nővérkeként. Nagyon szeret segíteni az embereken, de úgy gondolja, hogy ezért cserébe ő is érdemel valamit. Na és mi lenne az? A gyönyörű kollegináját, Dannit ágyba vinni... -_- De kérem. A probléma ott kezdődik, hogy Danni maximum egy éjszakára hajlandó vele lefeküdni – amihez masszívan pia és drog is kell neki –, és különben is jár valakivel, szóval másnap szívesen elfelejtené az egész csacsiságot. Azonban Abby szerelmes lett, és megrögzötten kell neki Danni muffja. Hiszen egy nőt úgy istenigazából csak egy másik nő érthet meg. Különben is minden pasi rohadék, és előbb-utóbb megcsalja a nőjét. Abby már csak tudja, éjszakánként folyton hűtlenségre csábítja a férjes pasikat, akiket azután különösen brutálisan gyilkol meg. Hát igen, főhősnőnk kicsit elmebeteg, de hát senki nem lehet tökéletes... nincs igazam?

Tehát a film úgy gondolta, a siker receptje a következő: leszbiszex premier plánban, válogatott gyilkolási metódusok, ahol a kamera nem fordul el szégyenlősen, az utóbbi évek – számomra felfoghatatlan – szándékos trash glorifikációja, és egy ismert férfi fétish/fantáziálás: a csinos nővérke, aki természetesen dug a páciensekkel, hogy azok gyorsabban gyógyuljanak, vagy legalább boldogabban haljanak meg. Jó, az vesse rám az első követ, aki még nem öltöztette be a nőjét nővérkének. Egész egyszerűen muszáj, hát manapság a kórházak már erre se figyelnek, mindenféle besavanyodott tramplit alkalmaznak.

A baj inkább ott kezdődik, hogy nem érinti meg az embert ez az egész katyvasz. Értelmetlen, suta baromság, amit a „színészek” csak tovább húznak lefelé. A történetet elvileg az antihősnőt alakító Paz de la Huertának kellene elvinni a hátán, de egész egyszerűen nem elég szexi a szerepre – komolyan utánanéztem, hogy nő-e, és nem egy átoperált travi –, és nem elég tehetséges, hogy rábízzanak egy egész filmet. Pedig megtett mindent, hatvan liter vérben tapicskol, és amikor csak lehet, megmutatja – természetellenes és retusált gyanús – bájait. Nagyon érzéki – feltöltött? – ajkai is vannak, de ahogy szenved a szerepében, ahogy felmondja ezeket a közhelyes és buta monológokat, párbeszédeket, az kiöl minden titokzatosságot a karakteréből. Hihetetlenül amatőr az egész.

Itt-ott megcsillan ugyan, hogy személyében egy súlyosan sérült embert ismerhetünk meg, aki csupán áldozat, és maga sem tudja, hogy amit tesz, az nem helyes – bár tény, hogy áldozatai morálisan elítélendők, mégis a társadalom szemet huny az ő bűneik felett. A társadalmat azonban valamiért sokkal jobban érdekli, ha egy nővérke éjszaka, szexi cuccban igazságot oszt, és kibelez ezt-azt. Ez az első film, amelyben főszerepet bíztak Huertára: eddig általában kisebb szerepekben tűnt fel a Séta a múltban vagy éppen a Fulladás című filmekben, leginkább a Gengszterkorzó nézői ismerhetnek rá.

Szerelmének tárgya, Katrina Bowden még nála is rosszabb. Egész egyszerűen hadd ne higgyem már el, hogy ő lesz az, aki egy másik nő szívét úgy istenigazán megdobogtatja. Tizenkettő egy tucat a csaj. A rendező köztük valami olyan vibrálást akarhatott, mint amellyel a Showgirlsben vagy éppen a Mullholland Drive-ban találkozhattunk, de én is sok mindent akarok, az attól még nem úgy van. A két lány közül Bowden valamivel ismerősebb, ő volt a Trancsírák női főszereplője, de találkozhatott vele a néző az Amerikai pite vagy a Horrorra akadva legutóbbi etapjában, esetleg a Szextúrában. Szerepe itt sajnos kimerül a tétova kislányéban, aki elégedetlen a pasijával. A film pedig igyekszik egyfajta hősnőt faragni belőle, aki majd a fináléban megküzdhet a gonosszá vált nővérkével.

A nagyon csúnyán megöregedett Kathleen Turneren kívül – aki nagyjából Hildegard főnővért játssza a Klinikából – természetesen jó pár levágásra érett férfiszereplő is megjelenik a színen. Közülük egyedül Abby szomszédja, a túlsúlyos geek csávó – aki titkon szerelmes a lányba, ha már a sztereotípiáknál tartunk – és a doki emlékezetes csak, hiszen utóbbi rendszeresen abuzálja a nővérkéket – mi mást csinálna egy főorvos? De a legnagyobb főkolompos itt kétségkívül a rendező úr, aki kis segítséggel a forgatókönyvet is egymaga alkotta. Első filmes tevékenysége a Hegylakó negyedik része volt... és azt hiszem, ezzel mindent el is mondtam róla. Ezen kívül csinált egy Animals című filmet, ami kemény 3,9 ponton dekkol az IMDb-n, és a 2011-es Végzet napját, ami a maga 5,2 pontjával e zseni magnum opusa.

A filmet ráadásul 3D-ben forgatta, és még az is lehet, ez dobott a moziban rajta, mert a vége felé valóban annyira túlzásba esik a film vér, bél és meztelenség tekintetében, hogy az már röhejes, de éppen ezért szórakoztató, és mindezt 3D-ben látni biztos vicces lehetett. De ez ugye sovány vigasz, ha már csak otthon nézheted végig, és az agyad totál alfában leledzik azoktól a mondatoktól, amelyek egyedül a patológián fekvőknek nem fájnak.

Kár ezért a filmért, mert rejlett benne lehetőség, ráadásul egy olyan csavart is bevállalt a végén, hogy azért egy kisebb buksisimi kijár. Azonban egy tehetségesebb rendező kezében sokkal jobb végeredményt kaptunk volna. No, nem egy Mount Everestet, de legalább egy Piranha 3D-színvonalat. Így azonban a két picsa húzzon el valami pornóba, ehhez a színészi talentumhoz az a megfelelő terep. A direktor úr is jobban teszi, ha megmarad a naplementék és kocsikerekek felvételeinél, azok sokkal hitelesebb alakítást produkálnak, és kevesebb a gond velük. Aki pedig nővérkés horrorra vágyik, az feküdjön be a legközelebbi kórházba.

Ha tetszett a kritika, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!