E hét csütörtökén volt kereken ötven éve, hogy vakmerően útjára indult a galaktikus űrutazás, és úgy gondolom illik megünnepelni valami különlegessel. Hosszú idő vezetett eddig a pontig, négy és fél év... egészen pontosan négy év, hét hónap, és négy nap. A véleményemet már az összes epizódról leírtam, ezért ebben a toplistában csak egy bekezdés erejéig tekintek vissza azokra, melyeket a legjobbaknak ítéltem meg. Az elmúlt hetekben több mint harminc részt néztem újra, hogy tökéletesítsem a saját toplistámat, és klasszikus top tízeket hasonlítottam egymáshoz, amiket olyan rangos oldalak állítottak össze, mint az Entertainment Weekly, a Hollywood.com, az IGN vagy épp a Neewsweek. Nem hagytam ki a számításból az IMDb pontozását sem, de végül mégis a saját egyéni ízlésemre hagyatkoztam.

Akik olvassák az ismertetőimet felfigyelhettek rá, hogy szín kódoltam a legutóbb az epizódokat. Nagyon sokan kérdezték, hogy a pirossal szedett címűek a legjobb epizódok-e? Ez nem minden esetben van így, inkább fontos epizódok, amik építették a Star Trek univerzumát, de van köztük nagyon sok, amit nem tartok jónak, vagy kiemelkedőnek, mert ettől még lehet unalmas, vagy banális.

Elöljáróban megjegyezném, hogy két epizódot nem tartottam fairnek versenyeztetni. Az egyik a Ketrec, vagyis az első pilot, és minthogy ebben nem a megszokott stáb szerepel ezért kilóg a nagy egészből, bár kifejezetten intelligensnek és jónak tartom az epizódot. Az Irány a Föld! című - bármikor megnézésre ajánlott - epizódot is kihagytam, mert ez meg valójában egy spin-off, amiben Kirkék nem igazán vannak a helyükön, ez volt Gene Roddenberry backdoor pilotja egy olyan sorozatra, ami végül nem kapott zöld utat.

Végezetül az újranézés alkalmával egy furcsa összefüggésre kellett rájöjjek, a legjobb epizódok legtöbbjében nem szerepel Nagyon Jó Nő. Úgy látszik amikor a Star Trek igazán csillogott oda nem kellett egy Playboyból kilépett szépség, akivel többnyire az epizód sekélyességét fedték el. Ennyi felvezetés után lássuk, melyik tíz rész került be a maradék 78-ból, az én kis elit klubomba. A félreértések elkerülése végett, az epizódok számozásánál a teljes sorozatot vettem figyelembe, ezúttal is gyártási sorrendben, de mankóként feltüntettem az évadot is.

10. - Békeküldetés (27. epizód - első évad)

írta: Gene L. Coon

rendezte: John Newland

Az első epizód, amiben találkozunk az agresszív klingon fajjal, és megszületik az orgániai békeegyezmény, amire aztán lépten nyomon hivatkozni fognak a jövőbeli filmekben, és sorozatokban. William Shatner és Leonard Nimoy végig a hátukon cipelik az epizódot, kiemelkedő színészi teljesítményt nyújtván, helyenként viccelődve, máshol igazi drámai hatást kiváltva. John Colicos az egyik legjobb vendégszínész, aki végső soron mindkét főszereplőt lemossa a képernyőről. Másodjára nézve az orgániaiak közönyössége elképesztő módon felidegesített, de a történet lezárása, és pusztán az a tény, hogy ha egy ötven éve készült rész így ki tud billenteni emocionálisan, akkor annak az epizódnak bizony itt a helye.

9. - A múlt fogságában (21. epizód - első évad)

írta: D. C. Fontana

rendezte: Michael O'Herlihy

Az időutazás hálás téma, főleg ha logikusan és viccesen oldják meg - Kirköt következetesen drágámnak szólítja a fedélzeti számítógép. Ez az egyetlen epizód, amikor a Föld múltjába látogatnak el oly ódon, hogy az nem alternatív idősík, hanem a tényleges 60-as évek. Amit ebből az ötletből lehet azt kihozták. Az Enterprise legénysége is ellátogat a földiek közé, és azok közül is néhány a csillaghajó fedélzetére kerül. Ügyes fordulatok, és egy szimpatikus vendégszínész, Roger Perry tartja fent az érdeklődést az elejétől a végéig. Az egyetlen probléma az epizóddal az időutazás légből kapottsága, ehhez tudni kell, hogy eredetileg a Gátlások nélkül folytatásának szánták, ahol a végén három napot szintén visszaugrik az időben az Enterprise, és Kirk kapitány úgy fogalmaz: "Egyszer majd kipróbáljuk messzebb is."

8. - A végítélet fegyvere (35. epizód - második évad)

írta: Norman Spinrad

rendezte: Marc Daniels

Ez az epizód nekem elsőre annyira nem tetszett, de annyi helyen választották be a legjobb tíz közé, sőt volt, ahol egyenesen a legjobbnak is kikiáltották, hogy emiatt újranéztem, és másodjára már nagyon jól szórakoztam rajta. Tetszik benne, ahogy az egész legénységet mozgatják, William Windom fantasztikus a tébolyult kapitány szerepében, akinek kétségbeesése, és motivációi is érthetőek, és elfogadhatóak, anélkül, hogy helyeselnénk őket akár egy percig is. Játékával mindenki mást maga mögé utasít. Az elpusztítandó, bolygófaló robot is kellően ötletes. Az epizód lezárása pedig egyszerre heroikus, logikus, drámai, izgalmas, és megható. És először láthatunk igazi űrhajócsatát, ami ettől a sorozattól igazi unikum.

7. - Nincsenek győztesek (9. epizód - első évad)

írta: Paul Schneider

rendezte: Vincent McEveety

Ez az epizód legalább három helyet esett vissza a listámon az újranézést követően, kétségtelenül erős epizód, de másodjára nézve már voltak benne üresjáratok, no nem sok, mert ez a macska egér harc, amit végig folytat a két űrhajó egymással egészen érdekes. Azonban elkezdtem ilyesmiken gondolkodni, hogy miért is támadtak a Romulánok száz év után hirtelen? Mert sajt? Mindenesetre Mark Lenard elképesztően jól alakítja a romulán parancsnokot, aki már csak teszi a dolgát, mert valaki sajtot parancsolt, de valójában már nagy ívben tojik az egészre, ezer éve kiveszett belőle a tűz. Kirk kapitány pedig maga is érzi, hogy mindössze üres szavakat tud adni egy lánynak, aki most vesztette el a szerelmét... és ez bizony nem elég.

6. - A merénylő (44. epizód - második évad)

írta: D. C. Fontana

rendezte: Joseph Pevney

Bizony ez az epizód is esett pár helyet hátrébb, mert elsőre nagyon tetszett a sokféle idegen lény, Lenard Sarek nagykövetként való visszatérése, és a vulkáni logika végtelenségig való fokozása. Erre is azt tudom mondani, mint az előző epizód kapcsán, helyenként már van benne pár üres járat. De ezt leszámítva még mindig pazar az egész, pláne hogy láthatjuk Kirköt ismét akcióban, azt a verekedést a folyosón az andóriaival lehetetlenség elfelejteni. Ahogy az is történelmi pillanat, amikor szembesülünk a ténnyel, hogy Spock apukája és anyukája érkeztek meg a hajóra, és hát finoman fogalmazva sem túl baráti kettejük közt a viszony, tekintve, hogy apa és fia már 18 éve nem beszéltek egymással.

5. - A viszálykeltő (66. epizód - harmadik évad)

írta: Jerome Bixby

rendezte: Marvin Chomsky

Nos a két nagy ellenfél közül számomra néhány fokkal jobban sikerült Michael Ansara alakítása, ahogy A viszálykeltő is jobban játszik a klingonokkal, és szinte semmi üresjárat az epizódban. Tetszik a fogjunk össze egymással a közös ellenség ellen mentalitás is, és ezúttal nem az elpusztítása a cél, hanem a kiröhögése a lényeg. Az epizódból érdekes dolgokat tudhatunk meg mind a klingonokról, mind pedig a Föderációról, ideértve a rengeteg propagandát is, amit egymásról terjeszt a két hatalom, hogy fent tartsák a viszonylagos békét, és egyúttal a kölcsönös bizalmatlanságot is.

4. - Tükröm, tükröm (39. epizód - második epizód)

írta: Jerome Bixby

rendezte: Marc Daniles

Elképesztően erős epizód, amiben az elejétől a végéig felváltva fogunk izgulni, és szórakozni. Nagyon érdekes az elnyomó Galaktikus - tükör - Birodalom létezése. Spock szakállasan, Sulu vágással az arcán, Chekov pszichopataként saját karakterük paródiája, és Uhura sem volt még ilyen szexi soha. A feszültség belengi az egész részt, Kirk bármelyik pillanatban lebukhat, ha valamit rosszul csinál. Barbara Luna mint Kirk ágyasa nagyon vonzó, és igéző nő, a megoldás pedig egyenesen briliáns, hiszen Spock még ebben a világban sem tudja meghazudtolni saját maga logikáját.

3. - Menekülés a tegnapba (78. epizód - harmadik évad)

írta: Jean Lisette Aroeste

rendezte: Marvin Chomsky

Spock és McCoy kapcsolatának egyik ékköve ez a kései epizód, de az igazi főhős mégis csak a hegyes fülű vulkáni lesz, ez a hidegfejű számítógép, aki képes lenne az életét is leélni az isten háta mögött egy nővel, aki végre megérinti. Mariette Hartley az egyik jelöltem a Star Trek - TOS legjobb női toplistámra, mert nem csak egy tüneményes szépség, de ezen felül elképesztően jó az alakítása is. A több szálon futó történet, ahogy a régi idézet tartja kezdetben vidám, aztán helyenként mókás, majd a végén bevisz egy akkora gyomrost, hogy halálod napjáig emlegetni fogod. De hát amit meg kell tenni, azt meg kell tenni... nem igaz Mr. Spock?

2. - Város az örökkévalóság peremén (28. epizód - első évad)

írta: Harlan Ellison

rendezte: Joseph Pevney

- Miért végződik minden történeted szomorúan? - Eddig erre fel se figyeltem... talán mert az élet kemény. Elképesztően sokat tipródtam, melyik epizód legyen a legkedvesebb részem a TOS-ból, az már hónapok óta letisztult, hogy melyik legyen az első kettő, de hogy melyik az első? Annyit áradoztam erről az epizódról már, hogy nem igen tudok róla mit mondani. Spock után megérdemelte Kirk is, hogy találkozzon egy nővel, aki tényleg hat rá, és az áldozat amit meg kell hoznia az egyszerre igazságtalan, és szörnyűséges. Edith Keeler a görög tragédiák hősnőinek sorából lépett elő. Tökéletes epizód, ami máshogy nem működne, miközben vannak benne humoros pillanatok is, aztán olyan erővel zuhan az nézőre a letaglózó vég, hogy az kibírhatatlan. És az a csönd a stáblistában, az az utolsó mondat, Kirk kapitány tekintete... bizony, az ott egy könnycsepp a szemedben.

1. - Szőrös veszedelem (második évad - 42. epizód)

írta: David Gerrold

rendezte: Joseph Pevney

Komolyan azt hittem, nem fog másodjára már akkorát ütni mint amikor először néztem, de ezt az epizódot képtelenség megunni, poén poén hátán, miközben egy látszólag teljesen hiteles történet folyik a háttérben. Minden karaktert mozgatnak, William Campbell és Stanley Adams parádézik a szerepben, és ha valaki én aztán értékelem, ha valaki(k) képesek önmagukból is hülyét csinálni, úgyhogy mindezek miatt az én örök kedvencem a triblis epizód. Egész egyszerűen jobban szeretek röhögni, mint sírni, jobban szeretem a tréfát a komolyságnál, és mindez pár paraszthajszállal, akarom mondani, tribliszőrszállal eldöntötte, hogy Ez lesz a toplistám tetején. Soha, semmikor ezelőtt, és ezután nem volt ennyire koncentrált a Star Trek esszenciája mint ebben az ötven percben.

Ez lett volna hát az én top tízem, tudom kihagytam néhány rendszeresen beválasztott ikonikus epizódot, de elképzelhető, hogy egyik, másik majd feltűnik egy következő toplistámon. Merthogy lesz még néhány. Mára legyen elég ennyi, kommentben mindenki leírhatja, ő mit tett volna még be, mi az ő kedvenc epizódja. Hosszú és eredményes életet kívánok!

Ha tetszett a top tíz, légy oly kedves, és lájkold be a Facebook oldalunkat!

Ne maradj le a Star Trekről, utazásunk innét kezdődik:

Star Trek - a pilot epizódok (1964-1966)

Star Trek - első évad (1966)

Star Trek - első évad (1967)

Star Trek - második évad (1967)

Star Trek - második évad (1968)

Star Trek - harmadik évad (1968)

Star Trek - harmadik évad (1969)