Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

6. Mozinet filmnapok - A sors kegyeltjei… meg a többiek

2016. november 02. - luckylany

- Ha van kedved, gyere filmet nézni a Francia Intézetbe tízre!

- Oké. Mi lesz?

- Nem mindegy?

- Igazad van. Mindegy.

2170741-affiche-de-ma-loute-950x0-1-690x784.jpg

E levelezés eredményeként egymás után láthattam scal-lal az MOZINET Filmnapok keretében az Állva maradni és A sors kegyeltjei…meg a többiek című filmet. Végül úgy alakult, hogy előbbiről scal akart írni (bár a film jobban járt volna velem), s Bruno Dumont alkotása jutott nekem (ami előzetes egyeztetéseink alapján scallal sem járt volna jobban). 

Dumont alkotása egy észak-francia öbölhöz kalauzol, az ott élő, részben kannibál halászok és a nyárra odalátogató excentrikus és extrém nagyburzsoázia közti viszonyt és a figurákat a végletekig karikírozva, a klasszikus helyzetkomikumra Stan és Pan jellegű, kellően béna nyomozópárossal is ráerősítve. A film valószínűleg azért került magyar forgalmazásba is, mert olyan színészek szerepelnek benne, akiknek a neve itthon is mond valamit — mindemellett kétlem, hogy a társadalmi problémák és az aktuális nagy kérdések efféle tálalása, ami a humor megítélését illeti, találkozna a hazai közönség ízlésével. Az enyémmel csak itt-ott volt köszönőviszonyban, számos elemet nem értettem és karakterjellemzésként sem tudtam hová tenni, a két óra alatt körülbelül ötször akartam távozni a teremből, s végül erősen zavart, hogy ennyiféle kérdést sikerült leönteni ezzel a humorosnak szánt szósszal, amikről valójában tán jobb lenne másképp beszélni.

maloute_03.jpg

A sztori az 1910-es években játszódik, a gazdag Van Pethegem család tagjai nyaranta egyiptomi stílusú villájuk magasából tekintenek alá a nem túl távoli halászfaluból az öbölbe révésznek kijáró halászok mindennapjaira és a lélekemelő tájra. A gazdagok affektáltan beszélnek, rácsodálkoznak a cselédnép más kifejezésmódjára, különlegesre formált mozdulataik a maga közegéből kimozdulni nem akaró társadalmi csoport degenerálódásának is jele, a túlzásba vitt különcségük szintén. A családfő André van Peteghem (Fabrice Luchini)  enyhén hajlott háttal, jellegzetes mozgással közlekedik, a feleség (Valéria Bruni-Tedeschi) zárkózott és rendmániás, öccse, Christian (Jean-Luc Vincent) kissé ideggyenge, a férj nővére Aude van Peteghem (Juliette Binoche) túl lelkes és a legváratlanabb helyzetekben fakad operaáriára, gyermeke, Billie a fiúság és lányság közti eldöntetlen mezőn egyensúlyoz, s ennek aztán a két csoport, a szegény halászok és a gazdag városiak kapcsolatában nagy szerepe lesz, hiszen Ma Loute, a halászcsalád kamasz fia beleszeret Billie-be, a hol lánynak, hol fiúnak öltöző androgün szépségbe. Ennek a témának a tálalása, kommentálása se feltétlen az, amit humorosnak éreznék, de az incesztuózus kapcsolatok pillanatnyi felmerítése és tálalása-kezelése sem kifejezetten az — s ekkor még a környéket lázban tartó bűnesetekről, az átkelések során eltűnő városaikról és a két szerencsétlen nyomozóról, akik közül az egyik folyamatosan felfúvódik, míg meg nem oldja az ügyet, s ahogy dolgoznak, úgy erre sok esély nem mutatkozik, egy szót sem szóltam.

maloute_02.jpg

Ma Loute és Billie kapcsolatának megvannak a maga szép pillanatai a filmen — a táj tényleg lélegzetelállító, ha kellően távolról veszi a kamera, és a rendező szemszögéből bármely probléma, kannibalizmus, incesztus, nemváltás és genderprobléma, ugyanolyan helyi értékkel bír — egy elem, melyen keresztül megmutatható, hogy a társadalmi osztályok között nincs valódi különbség, mindegyik éppannyira képmutató és normaszegő, csak épp más díszletek között válnak azzá, így más területe mutatkozik meg a defektusuk.

ma-loute.jpg

Hogy az, amit a rendező humornak tart, valóban humorosnak tűnik-e francia szemszögből, nem tudom megmondani. De ebben a filmben, amelyikben excentrikus, túlfűtött, túlérzékeny hisztérikaként ábrázoltatik a bátyjának az apai és bátyji incesztust felrovó női karakter; ahol a családi körben a legnagyobb poén, hogy mindig összecsuklanak a napozóágyak a családtagok alatt; ahol a halászfaluban az asszony egy fél lábszáras lábbal áll ki a ház ajtajába megkérdezni a gyerekeket, nem kérnek-e még egy-egy ujjat, keze húsát, egyebet, a nyomozók pedig az elhagyott esernyőkön merengenek és számukra minden rém titokzatos; egy filmben, amely az egyik oldalról osztályok közti Rómeó és Júliaként állítaná be a pár szerelmét, azonban a transzgender-tematikával is játszik, s amelyben jó poén az, hogy az egyébként is kerek, de még kerekebbre fújódott felügyelőt léggömbként szállítják, s mikor elszabadul, hosszú üldözés után valaki belelő, s így távozik a felesleges levegő; ahol a legváratlanabb pillanatokban emelkednek levegőbe, csak úgy, az emberek, az életnek tehát valamiképp csak a szórakoztatás szempontjából van helyi értéke, de a szórakozás minden mozgalmasság ellenére is időközben mély unalomba és távolságtartásba fullad, én kevés őszinte mulatságot találtam.

Ha tetszett a kritika, kérlek lájkold a Facebook oldalunkat!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.11.02. 06:12:50

Komolyan nem hittem volna, hogy az Állva maradnit bármi képes lepipálni nálam hosszú ideig, nem, hogy az idén... erre öt perc múlva elkezdődik ez? EEEEEEEZ??? MIjjjjeeeeez? merthogy nem film az is biztos. Jézusmária, te ötször akartál kimenni róla, én kb. ennyiszer aludtam el rajta. És amikor felkelek, még mindig tart.

Pedig a plakát alapján kb. ez volt az egyetlen élőszereplős film, mai felkeltette az érdeklődésem, amolyan karikatúraszerű. A kártyagyűjtögetés játékról tudsz? :D

Amúgy most kapcsolok, azért a Francia Intézetben adták őket... mert franciák? :D Ezek mást le se vetítenének? Törpék tanulnak ott? Ennyire még nem vertem össze a térdem moziban, nem hiszem hogy többet megyek, pláne ha ilyen csodákat vetítenek.

A Cafe Dumasban meg a modor? Jézusom, és még csak nem is az igazi Franciaország.

luckylany 2016.11.03. 13:05:28

@scal: Film ez, csak nem olyan, amit szeretnél. :) Volt mögöttes koncepció, de nem működött a humora - nálam biztosan nem. Az Állva maradnival én kevésbé vagyok kritikus. Számos dolog tetsztt benne - ami fura, az a reális és a szimbolikus képnyelv keverése - neked a reália volt sok, nekem a szimbolizmus. A szexjelenetek üdítően voltak realisták. A sztori engem kevésbé bántott volna, és voltak benne kifejezetten remek részek, pl. mikor tisztázták, akarnak-e együtt élni. Ez a velős rövidség nekem tetszett.
A sors kegyeltjei... hát, ott egységesen csinált minden, s egyetlen 'normális' karakter sem volt rendezői koncepció szerint, de az, hogy mindenki bolond a maga módján, valahogy kevésnek tűnt egy egész estére. A golyóval kilyukasztott, felfúvódott léggömb-felügyelő már csak a hab volt a tortán -- azt hiszem, a magasba emelkedő arisztokratafeleségnél vesztettem el végképp a türelmemet. De, hogy valami jót is mondjak, a viharossá váló tenger, mikor Malout és a lányfiúlány kieveznek, kifejezetten szép volt. :)
Az Intézetet ne bántsuk. :) Az egy előadóterem, amit aztán mozinak is alkalmassá tettek, úgy hiszem. S végtére az a dolga, hogy a francia kultúrát közvetítse. Egész jól csinálja, azt gondolom. A Dumas-t nem tudom megítélni. :)

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.11.03. 21:24:53

@luckylany: de bántom, mert törpéknek tervezték, rém kényelmetlen benne ülni, és azt hiszem nem az lenne a megoldás, hogy az előttem ülő nyakába teszem a lábam

luckylany 2016.11.04. 10:55:36

@scal: "De ha ő nem bánja én nem bánom...." :)
süti beállítások módosítása