„Most people think time is like a river, that flows swift and sure in one direction. But I have seen the face of time and I can tell you they are wrong...”

Amikor először láttam az "eredeti", kőkorszaki "Tini nindzsa teknőcöket", vagyis az 1989-es és 1991-es verziót, akkor úgy voltam vele, hogy gyerekeknek való hülyeség. Illetve felnőttek számára meglehetősen nézhetetlen. A remakelt verziók után megváltoztattam az álláspontomat. Ha egy 11 éves agyával tudsz gondolkodni, még jól is szórakozhatsz. 

Ludlum több folytatást is írt a regényéhez, a filmesek viszont eredetileg nem terveztek második részt a Bourne-rejtélyhez. Damon szerint azért, mert nem lehet legalább olyan jó vagy jobb filmet csinálni, mint amilyen az első rész volt. Limannak meg már csak azért sem fűlött hozzá a foga, mert az első rész forgatása során rengeteg problémája akadt a stúdióval.

SPOILERVESZÉLY! Az alábbi ismetetőben spoilerek is előfordulnak. Ha még nem láttad a filmet, saját felelősségedre olvasd tovább ezt a kritikát!

Robert Ludlum regényéből már a ’80-as években is készült egy kétrészes tévéfilm feldolgozás Richard Chamberlain főszereplésével. És körülbelül ennyiben is maradt volna a dolog, ha egy bizonyos Doug Liman -nek gimisként nem kerül kezébe a könyv. Sok évvel később, rendezőként sem tudta elfelejteni kedvenc kamaszkori olvasmányát, így addig harcolt a stúdiókkal, míg megszerezte a megfilmesítési jogokat, illetve egy elég menő forgatókönyvírót, Tony Gilroy-t is sikerült a projekthez csábítania. Az eredeti sztorit azonban kicsit elavultnak vélték a 2000-es évek elején, így kicsit felturbózták az alapanyagot, amelyhez nagy inspirációt jelentett Liman édesapjának memoárja, a kedves papa ugyanis az NSA-nél dolgozott.

Az előző cikkben a filmmel és elkészültével foglalkoztam, meg a hozzá kapcsolódó cuccokkal és az utóhatással. Arra is rájöttem, hogy amikor annak idején megírtam a Fantasztikus Labirintust, még nem gyártottam ilyen monstre ismertetőket, mára azonban meglehetősen sok filmbe beleástam magam, úgyhogy lehet, nem igazán adtam át, mennyire fontos a számomra ez a film. Ezért a mostani irományban látni fogtok egy igazán személyes dolgot, amelyet eddig nagyon kevés embernek mutattam meg, és utána már sok minden érthetőbb lesz.

Egy lépést előre, kettőt hátra. De hát ilyen az, ha táncba visznek.

SPOILERES évadkritika

Nem szeretek hétről hétre, epizódról epizódra sorozatot nézni. Nehogy már minden héten csak egyetlen óra jusson bármiből is, aztán meg hét napig baszhat az ideg a cliffhangerek miatt. A Maffiózók volt az utolsó, amit így néztem, de akkor még egyrészt nem volt más lehetőségem, másrészt pedig Tony Soprano és baráti köre nem az izgalmakra épített elsősorban. Most is volt egy naiv kis ábrándom, hogy én majd kivárom a 10. rész végét, aztán belecsapok a lecsóba, és egy – max. két – nap alatt ledarálom az évadot. Aztán sorra tiltogattam le az ismerősöket, illetve egyéb Game of Thrones oldalakat, mindhiába. Az első héten tudtam, hogy kedvenc vörös boszim valójában rút öregasszony, a második héten pedig, hogy Havas Jani barátunk feltámadt a poraiból.

Oké, ez utóbbit sejtettük mindannyian, de még azt is előre tudnom kell, hogy pontosan mikor történik meg? Kibírtam volna, Isten a tanúm, kibírtam volna, de így nem volt értelme. Úgyhogy beálltam szépen a sorba. Hogy ezt milyen jól tettem, az akkor vált végképp egyértelművé, amikor vicces kedvű kollégák kiírták az iroda egyik ajtajára, hogy Hold the Door, az idevonatkozó karakter fotójával természetesen. Jelenleg talán nincs ennél népszerűbb sorozat, ami ennyire jelen lenne az emberek mindennapjaiban, ami egészen elképesztő, ha belegondolsz, manapság milyen magas a színvonal, és milyen hihetetlenül széles a választék. És végül is megvolt az a szépsége is annak, hogy hétről hétre néztem az Alt Shift X youtube csatorna hihetetlenül informatív és érdekes Explained-videóit.

Tegnap éjszaka érkezett a hír: Meghalt Carlo Pedersoli, alias Bud Spencer. Bevallom, egy fél percig azon tűnődtem, ki az a farok, aki már megint ezzel a hülyeséggel eteti a népet. Az öreg halálhírét az elmúlt öt évben négyszer lebegtették be, a legdurvább három éve volt, amikor KÉT teljes napig tartott, mire megcáfolta valaki – maga a Mester! –, mert nem akarták elhinni, hogy tényleg él. Hát tegnap azonban tényleg meghalt. 86 éves korában itt hagyott minket mindenki Budja. Nem mondom, hogy váratlanul ért, mert 86 év az bizony mindenképpen szép kor, pláne egy férfinál, de akkor is... mindig úgy gondoltam, vasból van ez a szakállas :D Gyermekkorom hőse volt ő, és amikor később nőni kezdtem, csak értetlenül néztem azokat, aki elfordultak a filmjeitől, mondván: túl gyerekesek, és ugyan már, mennyire rosszak. Ezen ki nevet? Hát én. Egyáltalán nem tartom sem gyerekesnek, sem idétlennek a filmjeit. Pláne nem azokat, amiket elválaszthatatlan cimborájával, Mario Girottival forgatott, azaz Terence Hill-lel. Éppen hogy időtlen filmjeik vannak, amelyek most már évtizedek óta szórakoztatnak, és bár nem vállalnak sokat, azt derekasan teljesítik. Népszerűségük egyben az átkuk is, mert szinte minden nap össze lehet futni egyik-másik alkotásukkal valamelyik csatornán. És bizony, ha valamit sokszor vetítenek, az akarva-akaratlanul is elcsépelődik. Na, ezért nem szabad TV-t nézni! Talán nem mindenki tudja, hogy mielőtt Bud filmezni kezdett volna, sikeres vízilabdázó volt, aztán pedig ügyvédként tevékenykedett egy ideig, vagyis karrierjében három területen is sikereket ért el: sok embernek még egyet se sikerül ilyen keményen kitaposni. Egyetlen életutat ismerek, amelyet az övéhez tudnék hasonlítani, az pedig Arnold Schwarzeneggeré. Egyébiránt tervezek egy Spencer–Hill-sorozatot is, amelyben bemutatnám az összes filmjüket, de minthogy olaszul továbbra sem tudok, előtte illene beszereznem valamilyen forrást, amelyből dolgozhatok: szerencsére az utóbbi időben egyre-másra jelentek meg nagyszerű és kimerítő autobiográfiák mindenki kedvencétől, aki kifejezetten büszke volt rá, hogy filmjeiben sose ölnek meg senkit. Élete végéig filmezett, és nemcsak a mozikban, de a televízióban is több nagy sikerrel sugárzott sorozat megszületésében vállalt oroszlánrészt. Most a több mint 50 mozifilmje közül válogattam ki a tíz legjobbat. Így emlékezem meg a pofonok királyáról.

Június elején, pontosan két hete rendezte meg a Winelovers az idei Pezsgő Szalon programját, ami ettől az évtől Pezsgő Júniusnak nevezendő, és a 2016-os öt nagy kóstolóból sorrendben ez a harmadik. Az első a Tokaji Máricus, a második pedig a Kékfrankos Április volt. A rendezvénynek ezúttal is a lenyűgözően szép és elegáns Corinthia Hotel Budapest adott otthont. A bemutató sajátossága, hogy negyven különböző pincészet jött el bemutatni tételeit. A rendezvény során tizenegy egyéb kiállító is színesítette a kínálatot. Aki pedig a pezsgők világában mélyebben szeretett volna elmerülni, az három mesterkurzus közül választhatott.

Tinédzserkorom egyik nagy élménye volt A függetlenség napja: a negyedik olyan film volt, amelyet már egyedül néztem. Ekkoriban évente csak egy mozira volt pénzem, így nagyon meg kellett gondoljam, mit válasszak. De miután a Dóra jelentiben láttam, ahogy szétlövik a Fehér Házat, abban a pillanatban tudtam, 1996-ban én EZT akarom megnézni. Mocskosul jó film volt, mai napig egyik kedvencem. A folytatás jelmondata így hangzott: Mindig tudtuk, hogy visszajönnek. Nem, én nem tudtam, és nem is akartam! 20 évvel később készítenek neki egy folytatást? Mégis, minek? Miért? Ja, persze... a pénzért.

Ennek a filmnek a hitelességéről alkalomadtán majd elbeszélgetnék a modellszakma legjelesebb hazai képviselőjével, Palvin Barbival...

„- Az élet mindig ilyen nehéz? Vagy csak gyerekkorban?

- Mindig ilyen.”

A Leon, a profiról mindig is tudtam, hogy egy elképesztően jó film. Láttam egyszer kiskoromban, majd még legalább kétszer kamaszként. Az apropót a mostani megtekintésre a kiegészített, rendezői változat adta, melyről Luc Besson azt nyilatkozta, hogy csak azért készítette el, hogy a nézők a nyári hőség kellős közepén több időt tölthessenek a légkondicionált mozitermekben. Kedden este a Bem Moziban élhetsz is a lehetőséggel, ha még nem láttad ezt a remekművet, akkor azért, ha pedig láttad, akkor úgyis tudod.

„Aki nevet, azzal együtt nevet a világ. Aki sír, egyedül sír.”

Körülbelül 6 évvel ezelőtt láttam utoljára ezt a filmet. Most, hogy újra megnéztem, nagyon meglepő volt számomra, hogy mennyire tisztán és tökéletesen emlékszem minden egyes pillanatára, sokkal jobban, mint bármelyik múlt havi filmre, amelyhez szerencsém volt. Ennek köszönhetően pedig sokkal durvább hatást értek el nálam azok az apró kis finomságok, amelyek előrevetítették a film befejezését. Szexjelenet még sosem volt ennyire gyötrelmes számomra, mint most.

Emlékszem, annak idején úgy reklámozták a filmet, hogy a legjobb Tarantino-film, amelyet nem Tarantino rendezett. Ennél félrevezetőbbet akkor sem írhattak volna, ha romantikus vígjátékként aposztrofálják. Mert persze van az Oldboyban jócskán erőszak, és bejátszik néhol a cool faktor is, de ennyi erővel romantika meg poénok is vannak benne. Szóval az Oldboy közel sem azt adta, amit vártam. Annál valami sokkal többet, de ez a film még most is, megannyi érdekes, különleges alkotás után is, valami elképesztően egzotikus, hihetetlenül tömény élmény.

Nem is tudom, hol és főleg, hogyan kezdjem. Ha azt mondom, hogy a "Központi hírszerzés" egy abszolút agyatlan film, ami végig szórakoztató, akkor keveset mondtam, de túl sokat is, mert egy ilyen, szinte a ripacskodás szintjéig lemenő, hol bohózatba, hol paródiába hajló alkotáshoz olyan színész kell, aki önfeledten bolondozik és egy cseppet sem érezzük erőltetettnek. Az erőltetettség az ilyen típusú filmek halála. Dwayne Johnson már többször megmutatta, hogy van kisugárzása, sármja és némi ösztönös tehetsége a színjátszáshoz. Nem Laurence Olivier, de nem is akar az lenni. Ja és még Kevin Hart is jó. 

Apa mikor kezdődik már? Apa mikor kezdődik már? Apa mikor kezdődik már? Apa mikor kezdődik már? Apa mikor kezdődik már? Apa mikor kezdődik már? Apa mikor kezdődik már? Apa mikor kezdődik már? Apa mikor kezdődik már? Apa mikor kezdődik már? Apa mikor kezdődik már? Apa mikor kezdődik már? Apa mikor kezdődik már? Apa mikor kezdődik már? Apa mikor kezdődik már? Apa mikor kezdődik már? Apa mikor kezdődik már? Apa mikor kezdődik már? Apa mikor kezdődik már? Apa mikor kezdődik már?... és ez egy sajtóvetítés.

Én kiöntöm neked a szívemet, te meg önző módon csak magadra tudsz gondolni?