Morgós vénember leszek, az biztos. Nagyon sajnálom a mai gyerekeket. Leginkább az olyan animációs „mesék” miatt, mint ez a film is. Igazából tudom, alkalmazni kellene egy gyereket is, aki elmondaná ilyenkor a véleményét, hogy mennyire tetszett neki, amit látott, mert nem az a lényeg, hogy szórakozzanak? Ezt a felnőttek rosszul tudják megítélni, mert számukra túlságosan bugyuta az, ami egy ötévest még leköt. Persze mondhatnám, bezzeg a Kisvakond, azon látszik a szív, meg hogy aranyos, és a nevelő, tanító szándék, mindezt szavak nélkül. De lehet, csak a nosztalgia mondatja velem.

A Filmhéten bemutatott rajzfilmek közül az utolsó adag a régi BKF tanulóinak munkái lesznek, melyekhez hozzácsaptam a maradékot, amely filmekről nem jelezték a sajtókönyvben, milyen úton kerültek be. Érdekes módon nekem ez a pakk jött be a legjobban – no persze szigorúan az eddigiek tükrében –, holott az iskola kisjátékfilm-felhozatala finoman szólva kiábrándító volt. Úgy látszik, a rajzfilmkészítést viszont itt ötletesen veszik. Szóval ha filmezésen töröd a fejed, és élőszereplősben gondolkodsz, akkor irány a Színművészeti, ha viszont animációkat szeretnél készíteni, akkor a Metropolitanban a helyed.

Pár éve még nem sokan gondolták, hogy a bűvészekben és a tolvajokban lehet bármi közös, azt pedig pláne nem, hogy a két szakmát összeházasító alkotásból a nyár meglepetéssikere lehet. Louis Letterier (A titánok harca) filmje nyerő szereposztásával, csavaros történetével, valamint a humort és a látványos trükköket ügyesen keverő rendezésével ideális választás volt egy könnyed kis szórakozásra. Abból az első részben se csináltak túl nagy titkot, hogy szívesen folytatnák a négy lovasnak elnevezett csapat kalandjait. Ez a nyár idáig arról szólt, hogy ugyanazt még egyszer nem is olyan egyszerű lenyeletni az emberekkel, mint azt a stúdiófőnökök gondolják, amihez csatlakozhat a Szemfényvesztők második epizódja is, mely azóta nem tűnt annyira tuti ötletnek, hogy a távozó rendező helyére Jon M. Chut vették fel, akinek korábban a G.I. Joe franchise-t kellett volna helyreraknia, de ez még Dwayne Johnsonnal a fedélzeten se ment neki. 

Április végén rendezte meg a Winelovers az idei Kékfrankos Most! programját, ami ettől az évtől Kékfrankos Áprilisnak nevezendő, és a 2016-os öt nagy kóstolóból sorrendben ez a második. Az első a Tokaji Máricus volt. A rendezvénynek idén is a lenyűgözően szép és elegáns Corinthia Hotel Budapest adott otthont. A bemutató sajátossága, hogy hetven különböző pincészet jött el bemutatni borait. A kékfrankos hazánk legelterjedtebb szőlőfajtája, így a kizárólag fehérborokra specializálódott borvidékeinken kívül mindenhol foglalkoznak vele. A rendezvény során tizenhárom egyéb kiállító is színesítette a kínálatot, aki pedig a borok világában mélyebben szeretett volna elmerülni, az három mesterkurzus közül választhatott. A különteremben prémium Bikavér is várta a vendégeket. Az esemény vendégbora ezúttal a Kadarka volt.

Shane Black eddig főként íróként tevékenykedett Hollywoodban, nevéhez olyan munkák fűződnek, mint a "Halálos fegyver" sorozat, "Az utolsó cserkész", a kevésbé sikerült (mondjuk ki borzalmas) "Utánunk a tűzözön", vagy éppen a "Vasember" harmadik része. Rendezőként eddig négy filmet jegyzett (ebből egy TV film) és ő rendezi majd a Doc Savage történet újrafeldolgozását is Dwayne Johnson-al, amelynek volt már egy kevésbé sikerült változata 1975-ben a Ron Ely-Michael Anderson párostól. Black nem kezdő a szakmában, ezúttal mégis olyan témához nyúlt, amellyel nagyon gyorsan el lehet süllyedni, ha valami nem klappol. Ötvözni próbálta a régi detektívtörténetek film noir jellegű hangulatát a páros komédiával, amelyben ezúttal nem egy fekete és egy fehér fickó szívatja egymást. 

Újabb alkotással gazdagodott a Lewis Carroll-regényekből táplálkozó filmek sora - Tim Burton a 2010-es Alice csodaországban-hoz hasonlóan most is a Kalapos karakterét állította középpontba. Olyan forgatókönyvet alkottak, amelynek nem maradt túl sok köze Carroll eredeti regényéhez. Mi maradt, honnan érkezett, mivé alakult és miért lehet adekvát mégis - ha kattintasz, együtt bolyongunk Carroll-országban. Előrebocsátom: bár a filmnek az eredeti meséhez nem sok köze van, a nagy filmes oldalakon olvasható 6,5-es értékeléshez képest mégis jobbnak tartom azt, amit láttam, de a filmről lesz a legkevesebb szó.

(Személyes érzékenységeket esetleg sértő tartalom, ennek tudatában kattints.)

Folytatom a 2. Magyar Filmhéten bemutatott animációs filmek ismertetését. Ebben a blokkban a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság önálló hatáskörű szerve, a Médiatanács által támogatott rajzfilmeket veszem szemügyre. Elöljáróban annyit mondanék, hogy nekem ebből a blokkból került ki a legtöbb didaktikus, túlságosan hosszú vagy épp unalmas alkotás. Érdekes módon szinte az ÖSSZES jelöltet is ebből a halomból választotta be a zsűri, és nem utolsósorban több alkotás már zöld utat is kapott, hogy rajzfilmsorozat készüljön belőle. Ez elsőre örömtelinek tűnhet, de majd érjünk el oda, és megértitek, miért nem ujjongok.

A Filmhéten nagyjából 40 animációs rövidfilmet is bemutattak. Miután kivégeztem a kisjátékfilmeket, velük folytatom a bemutatót. Az animációt sokkal jobban szeretem: mi, magyarok úgy vélem, nemcsak hogy jók, de egyenesen kiemelkedők vagyunk e téren. Ezért is kedvetlenít el a tudat, hogy az állam úgy tesz, mintha szóra se lenne érdemes. Gőzerővel kellene támogatni, és minimum évente két egész estés animációs filmet és legalább egy új sorozatot beindítani. Ahogy az lenni szokott, ezek között is találtam fogamra valót, és olyanokat is, ahol csak fogtam a fejem, hogy ez most mi akar lenni. Minthogy az animációs blokkok mindegyikét végignéztem, ezért úgy döntöttem, ezeket is több részre bontva mutatom be. Elsőként a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem alkotásaiból válogattam, a második etapban pedig következnek az MNHH Médiatanács által támogatott filmek, utoljára pedig a Budapesti Metropolitan Egyetem műveit fogom bemutatni a fennmaradó rajzfilmekkel együtt.

Duncan Jones feladta a leckét harmadik filmjével, mert totál felkészültem rá, hogy a földbe döngölöm ezt a rakás szart, miután a sajtóra nem mentem el, a Rotten Tomatoes is adott neki egy szép 24%-ot, és még nincs konszenzus, mert az USA-ban majd csak a jövő héten mutatják be a filmet. Mindezek után hazajöttem a moziból, és az első dolgom az volt, hogy a könyvespolcomon keresni kezdtem a WarCraft könyveimet. Csak nem túladtam rajtuk egyik balga pillanatomban? Szerencsére kis kutatás után leporoltam őket, és visszakapták méltó helyüket a fantasypolcon. Akkor most a Blizzardnak sikerült végre? Beköszönt az új korszak hajnala? Ez a film lesz a videojátékok X-menje? Ha az nem is, mondjuk, hogy a Pókembere...

Fact is a point of view...

A filmhéten 71 kisfilmet mutattak be, ezek közül a különböző filmes egyetemek/főiskolák, és a Nemzeti Médiatanács által támogatott darabokat már sorra vettem, az utolsó blokkban, a különböző - Huszárik, Filmalap - pályázatokat nyert műveket ismertetem.

A harmadik nagy iskola filmjeit - Eötvös Loránd Tudományegyetem - szégyenteljesen elhanyagoltam, olyannyira, hogy innét mindösszesen egyet láttam, ezért úgy döntöttem, hogy a Médiatanács Mecenatúra pályázatán nyert alkotásokra térünk rá, így a mai blokkba még belevettem még két iskolás alkotást, a következő etapban pedig vélhetőleg lezárjuk a többi pályázaton, Huszárikon, Filmalapon nyert alkotásokat.

Pezsegni fog a társasági élet a Corinthia Hotelben júniusban, ugyanis a Winelovers idén is megrendezi a Pezsgő Június Nagykóstolót. A Pezsgő Június célja, hogy a pezsgőkre, habzó- és gyöngyöző borokra irányítsa a figyelmet. A szervezők a rendezvénnyel szeretnénk megalapozni, megerősíteni a nyári a szezont, népszerűsíteni az ital fogyasztását, bemutatva a hazai kínálatot, valamint ízelítőt nyújtva a nemzetközi választékból. 

1942.május 27-én Prágában hajtották végre az egyik legközismertebb európai politikai merényletet, amely alaposan felbolygatta a magabiztos náci vezetők életét. Nem csoda, hiszen a kontinens nagy része a kezükben volt és a keleti fronton a Moszkva alatti vereség ellenére még offenzívában voltak a csapataik. Erre a Harmadik Birodalom közepén csapnak le rájuk. Az áldozat Reinhard Heydrich volt, a Cseh-Morva Protektorátus ügyeinek mindenható ura, még ha a ranglétrának nem is ő állt a csúcsán. Továbbá, ha hivatalosan nem is, de kimondatlanul Adolf Hitler legvalószínűbb utódjaként emlegették "bizonyos körökben." Ám a britek meg akarták mutatni a náciknak, hogy korántsem élhetnek biztonságban. Mivel a bíróság előtt akkor még nem felelhettek a tetteikért, más módszert kellett alkalmazni a rádöbbentésre. A megszervezett merénylet egyedülálló a világháború eseményeinek sorában, több ilyenre nem került sor.

Az elmúlt hetek magyar film áradata miatt elkerülhetetlen volt, hogy előbb utóbb eljussunk ebbe a mélységbe... Mármint úgy értem a REM szakaszba... tudjátok, ahol az álmok kezdődnek...