A filmhéten 71 kisfilmet mutattak be, ezek közül a különböző filmes egyetemek/főiskolák, és a Nemzeti Médiatanács által támogatott darabokat már sorra vettem, az utolsó blokkban, a különböző - Huszárik, Filmalap - pályázatokat nyert műveket ismertetem.

Az elmenetel

Nem szeretnék sokat elárulni Tóth Barnabás filmecskéjéről, mert lehet valaki megnézi, komolyan minden irónia nélkül. Mindössze 12 perc, nem hal bele senki - heh, belsős poén -, ez a kisfilm is az abortuszt helyezte a középpontba, de egészen specifikus megvilágításban. Lehet ez utóbbival érdemelte ki, hogy ezt is beválogassák a legjobb öt kisfilm közé. Szerintem azonban kifejezetten az a típusú filmecske, amit többször kell megnézni, mert elsőre unalmasnak hat, és a mélyebb rétegek, csak a film végén válnak világossá, aminek tükrében lesz igazán ütős a nagy egész, amit éppen láthattunk.

Ébren

Jaj, istenem, miért versz engem? Jelent valamit, ha egy kisfilmnek, bár negyed órás egyetlen mondat a szinopszisa. Úgy van, nem történik benne, az égegyadta világon semmi. Nincs benne cselekmény, nincs benne mondanivaló, bár a rendező Bögi Mátyás láthatólag mindent megtett, hogy úgy tűnjön van. De nincs és mindez még unalmas is, ahol fél perc nem telt el a filmből, de már azt hiszed öt perce a székben ülsz, és valami ugyan pereg a vásznon, de magadban már számolsz, hogy teljen az idő. Borzalmas film, ahol még a technikai dolgokkal se voltam kibékülve, csak nézzetek erre a képre. Mit sugall ez azon kívül, hogy nem érdekel? Ennek a válogatásnak, EZ volt a mélypontja.

Egy nap kezdete

A kisfilmet a XV. Kerületi Önkormányzat támogatta kettő másik mellett, Teszler Tamásnak ez a második alkotása. Ez talán egy fokkal jobb az előzőnél. Sokatmondó kisfilmmel állunk szemközt megint, mert fekete fehérben forgatták. Kis komolyságot kérnék ha lehet. A rendező a darabhoz felkérte a Kapa-Pepe duót is, akik feltűnnek a 17 perces filmecskében, de szerencsére nem ők a főszereplők, bár lehet akkor legalább emlékezetes lenne. A helyzet az, hogy ez egy végtelenül unalmas, és semmitmondó film, ahol ismét a Saul fia perspektívája lehet az egyetlen dolog, amire felkapjuk a fejünket, és megint nyugtázhatjuk, hogy követni valakit, és általa elmesélni egy történetet bizony nem valami könnyű dolog ám. Csak úgy látszik.

Éjszakai festés

Ezzel a filmmel különösebb bajom nem volt, ha csak nem az, hogy idegesítő. Mivel 17 percet kell átvészelnünk Grosan Cristina filmjében, meglehetősen próbára teszi az ember idegeit, hogy három ennyire hiteltelen színésznőt kell hallgatnia, akik hülye párbeszédeket folytatnak egymással. A felállás szerint nagyon szipcsi szupcsi barátnők, akik egy éjszaka alatt ki akarják festeni egyikük albérletét, aztán mivel ez az utolsó közös együtt töltött estéjük sorra tolulnak fel az eddig titkolt sérelmek egymás iránt. A lezárás viszont nem túl bátor, sőt azt hiszem le is írhatom ezt a szót, amit bár gondolom senki nem szeretne a filmjére, vagy saját magára bélyegezve látni, de ha egyszer az, hát akkor az: gyáva.

Lépj tovább

Megéri a pénzét ez a sajtókönyv. Kis nyomozással kiderült, hogy ez is egy Werk Akadémiás kisfilm, emiatt az előző blokkba kellett volna tegyem... de hát végül is oly mindegy, lényeg, hogy hírt adunk róla. Gál Sándor 9 percben egy nagyon érdekes és sokatmondó történetet hozott tető alá. Sokat nem is árulok el róla, mert valóban jó a film, annál is inkább meglepő ez, mert Gál a R.E.M.-et is vágta, lehet csak túl akart lenni rajta, de nem fedeztem fel ilyen szintű profizmust. Vagy az a különbség, hogy 78 percet többet kell vágni mint kilencet, vagy erre több volt pénzt -  persze, hogy több volt - mindenesetre nekem tetszett az egész hangulata, sőt még humort is csempésztek bele, ami a témát illetve igazi bravúr. Úgyhogy jár a nyuszifültaps. Legdurvább az egészben, hogy Baranyi László mintha egy napot se öregedett volna - ő volt a nagypapa a Família Kft.-ben, - és amit itt csinál, az olyan rendben van, hogy le kalappal. Kétségtelenül, ez a jelen válogatás legjobb darabja, azt hiszem már el is érhető valahol a neten, nézzétek el nekem, hogy nem kerestem meg.

Romanian Sunrise

Visky Ábel kisfilmjéhez is kötél idegek kellenek, mert iszonyat unalmas. Sőt inkább vontatott, és 24 perc helyett 12-be is összeránthatta volna, ha a kamera nem időzik el azon, hogy kétségbeesetten fesse meg a román tengerpartot, és hogy egy magyar meg egy román hogyan vergődik zöld ágra amennyiben nem ismerik egymás nyelvét. Azt pedig el se merem képzelni, hogy sikerült egy ennyire hülye témát találni mindehhez, ami lenne a film hajtórugója, és ami aztán egy mondvacsinált okkal lesz sutba dobva, pláne, hogy a filmben kulcsfontosságot kap az apa fiú kapcsolat is. El lehet gondolkozni melyik apa vállalná ezt be valakiért, akit az életben nem látott, és valljuk be nem úgy fest, hogy érdekelte volna előtte is. Szálkásítani, úgy még szódával elment volna. De leginkább... totál mást kitalálni.

Végezetül mint eddig már szoktam, itt is megemlítem mi maradt ki a jelenlegi kupacból. Dér Asiától a Levelek anyámtól, Nekem szülőhazám Nagyné Borbás Edinától, Pálfi Dettitől a Sötét Kamra, Simonyi Balázstól a Terminál, és Simó Ibolyától a Tökéletes Befektetés.

És ezzel végére is értünk a kisfilmeknek. Volt ami jó volt, és több ami kevésbé. Mire vége lett a Filmhétnek, kisfilmes fronton meglehetősen kétségbeestem. Ha ennyire nincs ötlet, itt nagy bajok lesznek 4-5 éven belül, vagy még több rossz játékfilm. Az meg erősen félrevezetően hatott, hogy a kisfilmblokkokban mindig rengeteg néző volt. AZ ALKOTÓK. És minthogy egy blokkban akár 10-15 filmet is leadtak, és mindegyiken dolgozott legalább 20 ember, így már könnyen levonható az összegből, mennyien voltak a külsős beesők, akiket valóban a film érdekelt, mint én is. Ezek után talán nem csoda, hogy az idei Friss Hús fesztivált angolosan kihagytam szőröstül bőröstül.

Amennyiben tetszett az ismertető oszd meg Facebook oldaladon!