Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szalmakutyák

2011. április 01. - Santino89

"Ez az én házam."

Épp valamelyik nap mondtam egy barátomnak, hogy már minden igazán jó filmet láttam, és hogy ez milyen szomorú. Rég örültem annyira annak, hogy tévedtem, mint most.

A Szalmakutyák jó ideje porosodik már nálam, tudtam, hogy nagy film, meg meg kéne nézni, de két dolog tartott vissza: egyik, hogy a '70-es években készült. Abban az évtizedben születtek tán a legjobb amerikai filmek, de nagyon száraz, és unalmas alkotásokból is akadt bőven, amiket ma már nehéz élvezni. A másik okom a rendező személye: bizony, Sam Peckinpah-t istenítheti mindenki, nekem nem tartozik a kedvenceim közé. Vegyük például a Vad bandát: a végső leszámolás valóban lenyűgöző, a korhoz képest különösen, sőt ma is tökéletesen megállná a helyét. Filmtörténetileg szintén valóban nagyon jelentős Peckinpah, elég ha arra gondolunk, mekkora rendezőkre volt nagy hatással (pl: John Woo). Viszont az a sok-sok óra, mire eljutunk a nagy összecsapásig, az nem túl élvezetes, a kor spagettiwesternjeinek klasszikusai sokkal jobbnak számítanak mai szemmel. A többi filmje (Konvoj, Vaskereszt, Pat Garrett) se nyerte el túlzottan a tetszésemet, konkrétan csak arra emlékszek belőlük, hogy láttam őket, és nem tetszettek túlságosan. Lehet szidni engem, mint hozzá nem értőt, de szerintem a legtöbben csak divatból istenítik a vén alkoholistát. Persze az sincs kizárva, hogy nekem kéne újranéznem a fent említett mozikat, a Szalmakutyák ugyanis valami elképesztően jó film.

Azt se tudom igazán, hol kezdjem a dicséretáradatot.

Hoffmann kiváló, de tőle ezt már megszokta az ember. Tökéletes a töketlen tudós szerepében, és legalább ilyen jó a fináléban, ahol egy teljesen más szerepet kell megformálnia. Az Amy-t játszó Susan George alakítására se lehet egy rossz szavam se, bár kétségtelen, hogy az ő esetében leginkább szépsége és a bájossága a lényeg. Mégis, minden szempontból nagyszerű választás volt a szerepre. A többiek pedig nagyon autentikusak angol parasztként. A magyar szinkron különösen jól sikerült, rájöttem, hogy Kassai Károlynak idétlen rosszfiúk hangját kellett volna kölcsönöznie egész életében (lásd még Robotzsaru eredeti szinkron), ahelyett, hogy Jackie Chanként bohóckodik.

A történet nagyon jó. Semmi sem az, aminek látszik. A főhős egy sebesült emberen próbál segíteni a végén, aki nemrég megölt egy gyereket. Azonban a gyerekgyilkos valójában egy fogyatékos áldozat, akit épp a kislány csábított el. A felbőszült rokonok pedig valójában részeg bajkeverők. A gyilkos csak véletlenül gyilkol, méghozzá azért, mert megijed a lány keresőitől, de azért a ház asszonyát is megpróbálja megerőszakolni. Aztán ott van a tényleges megerőszakolási jelent. Amy ellenkezik egy kicsit az elején, de épp csak annyira, hogy korrekt maradjon. És még csak hibáztatni sem lehet ezért, egy ilyen tutyimutyi férj mellett, aki nem képes kiállni se érte, se önmagáért. Ilyen helyzetben csábító lehet az erős, állatias, vidéki, angol tahó. Aztán egy váratlan fordulatnak köszönhetően az egész átmegy egy valóban állati és undorító erőszakjelenetbe. Főhősünk pedig mégsem a nőért áll bosszút legvégül, és állattá sem válik, ahogy a legtöbb kritika írja róla, hanem egyszerűen csak férfi lesz belőle. Arról nem is tud (bár talán sejti, ebben nem egyértelmű a film), hogy mit csináltak a feleségével. Megvédi a házát, a vendégét, és az asszonyt, akit még helyre is kell tennie. Sokaknak feltűnhet, milyen hülye picsa módjára viselkedik Amy ebben a jelenetben. Nos, szerintem teljesen logikus, amit csinál. Annyira nem nézte férfinak Davidet (tök jogosan egyébként), hogy túl hirtelen, túl nagy volt tőle ez a változás, amin keresztülment. Ezért próbálta kiadni az ostromlóknak a gyilkost, és ezért próbálja beengedni a házba őket. Nem azért, mert egy hülye tyúk, hanem mert tudat alatt meg akar bizonyosodni, hogy valóba számíthat-e Davidre. David egyébként egyszer sem esik túlzásba, vagy kezd el kegyetlenkedni, egyszerűen védi a házát a betolakodóktól. Valóban visszatér ebben a benne lévő ösztöneihez, bár én inkább úgy mondanám a benne rejlő férfihoz. Ahogy a legvégén vigyorog a kamerába, látszik, hogy neki nagyon megérte ez az egész... Eszembe juttatta a Diploma előtt-öt, ahol Hoffmannak szintén férfivá kellett válnia a történet végére.

Most pedig írok a megvalósításról is. Az első egy óra lassan csordogál előre. Lassan, de nem unalmasan. Nagyon nem mindegy. A történet elején, mintha nem is egy Peckinpah filmet látnánk, de aztán szépen, lassan, fokozatosan egyre több stílusjegyére lehetünk figyelmesek. Először csak egy vágás, aztán egy rövid lassítás, de mire a végére érünk, már tobzódhatunk a rendező zsenialitásában. A végső ostrom minden perce nagyszerű, erről nehéz írnom, ez olyasvalami, amit tényleg látni kell. Ahogy Peckinpah pont a legjobb időben vág, mégis a legváratlanabb módon, és ahogy belassítja ezeket, és  amilyen kameramozgásokat csinál, különféle beállításokban.... És az egész többé válik, mint részek összege. A kedvencem az a jelenet, amikor az idős angol agyonlövi az őrnagyot. A rendező egyre fokozza a feszültséget, majd a váratlanul kitörő erőszakot egy lassított felvétellel esztétizálja, ami után jó darabig csak ferde kameraállásból felvett jeleneteket láthatunk, ami csodálatosan szimbolizálja, hogy főhősünk világa itt bizony tökéletesen kibillent az egyensúlyából, azok a szabályok melyek szerint eddig élt, semmivé váltak. David ezután határozza el magát végleg.

Szóval... nagy élmény a Szalmakutyák, nézzétek meg ti is! Ha pedig már láttátok, kérlek írjátok meg nekem, miért pont Szalmakutyák a címe.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2011.04.03. 17:27:14

hát ha csak ezeket láttam Pekinpahtól akkor persze nem csoda hogy annyira nem tetszik, ezek a kései filmjei - kivéve Pat Garret - amik már azért nem olyan jók

de pl. a Vad Bandát ha nem láttad még, feltétlenül pótold be

Meg az Alfredo Garciát, persze lehet megőrülsz, mire eljut az eksönig :D

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2011.04.03. 20:39:07

A vad bandát is láttam, te nem olvastad, amit írtam? :DD

Alfredo Garciától kifejezetten félek, mert vagy nagyon szar lesz, vagy nagyon jó, de inkább azon gondolkodom, hogy a Vad bandát lehet újra kéne nézni mai szemmel.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2011.04.04. 22:54:36

Ahogy észrevettem, iszonyatosan spoilerkedsz ebben a leírásban, - észrevettem, hogy ami tetszik ott nem is ismertetőt írsz, hanem amolyan fél-elemzést - úgyhogy csak átfutottam. Pekinpah egyik legnagyobb érdeme, hogy nagy hatással volt az összes létező akciófilmre amit később készítettek. A 70-es években azért sok választás a nem volt az embernek, Steve McQueen egy idő után elszállt magától, Bronson meg rendre ugyanazt csinálta minden filmben. Pekinpah viszont képes volt kihozni hétköznapi emberből az állatot, és épp az a nagy a filmjeiben, hogy baszottul nem történik semmi hosszú ideig, aztán egyszer csak a pofádba bassza, hogy nesze Ez vagy te. Ilyen az ember presszió alatt. És TE is ilyen vagy, mert nem veterán vagy, hanem meghülyített a pénz, épp a kezedben volt egy stukker, stb. S akkoriban ez bizony szokatlan volt, egy-egy vérengzése még ma is megállja a helyét.

Úgyhogy ha a Vad Bandát 20 évesen láttad, akkor lehet tényleg nem egyszerűen nem jön be az öreg stílusa - mint nekem Tarantino, van ilyen -, ha viszont 13 évesen láttad, akkor elképzelhető, hogy nem árt majd egy újra.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2011.04.04. 23:53:06

Én mindig mindenhol spoilerkedek, ahol nem új filmekről írok, viszont sosem ismertetem a tartalmat. Na ez milyen? :)
Egyébként nem ilyen egyszerű a dolog, a Közelebb még ennél is jobban tetszett, mégis nagyon keveset írtam róla, elemzés jelleg nélkül. Ahhoz még kevés vagyok így egyszeri megnézés után, viszont a Szalmakutyák után ez kikívánkozott belőlem.
Itt is lassan indul be a sztori, de akkora a feszültség, hogy nem mondanám, hogy nem történik semmit. Egyébként most jutott eszembe Steve McQueenről, hogy Peckinpah-val közös filmjük a Szökés szintén kurvajó, mindig is tetszett. És ott még kivételesen a remake se rossz.

A Vad bandát olyan 17-18 évesen láttam, még nem tudom újranézem-e. Peckinpah-ról mindenesetre nem lehet nem tudomást venni...
süti beállítások módosítása