Nem vártam igazából semmit ettől a filmtől, csak egyszerűen bízok George Clooney-ban. Nem akkora színésztehetség, mint egy Al Pacino, de jól választ szerepeket magának, és sikeresen megoldja mindig. Ráadásul nemhiába a nők kedvence, talán nem túlzás kijelenteni, hogy ő a legsármosabb férfi a mozi történetében. Ha választhatnék, hogy melyik pasi lennék legszívesebben a világon, azt hiszem George Clooney lennék.

Na de elég a szerelmi vallomásból, a lényeg, hogy miatta már érdemes belekezdeni egy filmbe. Szerencsére az Egek urában, az összes szereplő nagyon a helyén van. Jó, hogy Vera Farmigát választották a 30-as szerető karakterére, és nem valami csinibabát. Anna Kendrick szintén jól alakít, pláne, hogy őt eddig még csak Twilight szerű szarságokban láthattuk. Az epizódszereplők is a helyükön vannak, J.K. Simmons, vagy Sam Elliot rövid kis szerepe egyaránt üde színfolt a filmben. Egyéni problémám, hogy Melanie Lynskey helyett én mást választottam volna, mert ő engem folyamatosan a Két pasi, meg egy kicsi-ben játszott bolond nőre emlékeztet.

Maga a sztori egy orbitális nagy hollywoodi klisé a lelketlen és betokosodott üzletemberről, aki aztán felfedezi, hogy neki is van szíve. Az a szerencsénk, hogy mindezt szórakoztatóan mesélik el nekünk. A film egyrészt komoly dráma, másrészt viszont tele van humoros párbeszédekkel, meg aranyos ötletekkel. A vége viszont nem tetszett. Nem azért, ami végül Clooney-val történt (szerintem ugyanis a felismerés, és egy másik útra való rátalálás már elég kell, hogy legyen neki), hanem a narráció miatt, ami elég ciki volt.