"Árpád népe, hejj!"
Mindig kicsit értetlenül álltam, hogy lényegében mi is ez. Nem egy színházi felvétel, de nem is egy film, hanem valahol a kettő között helyezkedik el. Sajnálom, hogy nem tudtak több pénzt szánni rá, kicsit zavaró, hogy mennyire jelmez és díszlethiányos alkotással van dolgunk.
Valójában az István, a király - különösen ebben az eredeti felállásban - a magyar kultúra egyik gyöngyszeme marad, amely az eltelt majdnem 30 évben semmit sem vesztett az erejéből, és az elkövetkezendő 30 évben sem fog. Mindez egyértelműen a világszínvonalúan megírt daloknak, és azok elsőrangú előadásának köszönhető. Nem mellesleg az István, a király egy olyan mű, amelynek kedvéért még összefogtak a különböző érdekeket képviselő magyarok, és megérdemelt sikert arattak vele.
A szereposztás elképesztően jó: hatalmas ötlet volt az akkori "rosszfiúkkal" eljátszatni a pogány ellenséget, akik valójában sokkal szimpatikusabbak mindenki számára, mint Istvánék álszent társasága. Vikidál színésznek nem a legjobb (nézzétek csak meg milyen vicces grimaszokat képes bevágni), de fantasztikus hangja és a fellépése mindezt tökéletesen képes elfeledtetni velünk. Nagy Feró megjelenése szintén örömteli, jó látni, hogy volt idő, mikor még nem a kereskedelmi tévékben bohóckodott. A legnagyobb hatású azonban egyértelműen Deák Bill Gyula, a sámán szerepében: olyan őserő áramlik belőle, amitől minden egyes alkalommal kiráz a hideg a lehető legjobb értelemben. Külön kedvenceim még a három úr, akiket Balázs Péter, Sörös Sándor és Szakácsi Sándor alakítanak. Pelsőczy Lászlót kicsit haloványnak érzem István királyhoz, de Varga Miklós hangja neki is megadja a kellő erőt ehhez a szerephez. Berek Kati szintén tökéletes a rikoltozó, erőszakos ősanya szerepében, de jóval kellemesebb nála a Rékát alakító Kovács Ottilia, aki helyett Sebestyén Márta csodálatosan énekel.
Ezeket a dalokat az örökkévalóságig lehetne hallgatni, még akkor is nehéz lenne megunni. Az István, a király egy olyan mű, amely után minden magyar embert büszkeség tölthet el pártállástól függetlenül. Ez pedig a mostanában nem kis dolog.
