Kubrick 1956-os filmje talán a legkevésbé ismert a filmográfiájából, pedig egy nagyon remek kis alkotással van dolgunk.
Egyetlen hibája, hogy Kubrick már itt is a rá jellemző hideg szenvtelenséggel ábrázolja a figurákat, így tulajdonképpen lehetetlen azonosulni bárkivel is. Ennek következtében akár lankadhatna is a figyelmünk, de a remek dramaturgia gondoskodik róla, hogy ez véletlen se történjék meg. Tarantino előtt negyven évvel már láthatunk egy több külön szálon futó gengsztermozit (ahol a gengszterek nem ismerik egymást), amelyben ugyanazt az eseményt az időben ugrálva több szemszögből is bemutatják. A feszültség fokozatosan növekszik, váratlan fordulatok sorjáznak, és hirtelen gyilkosságok történnek, gyakorlatilag teljesen értelmetlenül. Az operatőri munka szintén kiváló, Kubrick már ekkoriban is nagyon fontosnak tartotta a kiváló képkompozíciókat, a párbeszédeket pedig szintén elsőrangúan írták meg. Az utolsó előtti jelenet a kiskutyával pedig felejthetetlen.
De még így mindennel együtt is, A gyilkosság csak egy bemelegítés a Kubrik későbbi nagy dobásaihoz, amik a filmtörténet vitathatatlan ékköveivé nemesedtek az idő múlásával.