Alain Delon 1964-es kalandfilmje nem egy igazán emlékezetes darab, sokkal inkább egy könnyed vasárnap délutáni szórakozás, annak viszont tökéletesen megfelel. Delon remekül alakítja a két testvér teljesen eltérő szerepét, és a film kora ellenére hihetően jelenítik meg egy képen a két Delont. A tempó meglepő módon igencsak pörgős, nincs sok időnk unatkozni. Természetesen megkapjuk az összes kalandfilmes klisét, némi humorral tarkítva. A könnyed szórakozásba csak a legvégén törik bele a készítők bicskája, amikor túlságosan is félvállról kezelik egy amúgy igencsak fontos szereplő halálát. Bár az is igaz, hogy nagyon meglepő volt ez a húzás, egyáltalán nem számítottam erre egy ilyen habkönnyű kalandfilmtől. A díszleteket meg a jelmezeket egyébként jó nézni mind a mai napig, viszont a kardpárbajoktól meg a csatáktól már nem esett le az állam, igaz nem is vártam tőle. A Fekete tulipán amúgy egy nagyon Zorro-szerű figura lenne, hisz mindketten nemesurak, akik gyakorlatilag tök ugyanolyan fekete ruhában, maszkban vitézkednek. A készítők ezt úgy próbálták tompítani, hogy megbonyolították még egy alteregóval a sztorit, illetve, hogy alig jelenik meg a főhős ebben a kosztümben. A többi szereplő sajnos már kevésbé érdekes, többségük csak komikus mellékalak, és sajnos a hölgyektől sem dobbant nagyobbat a szívem. Mindamellett továbbra is nyitott vagyok ezekre a régi, klasszikus kalandfilmekre, mert amúgy igencsak kedvelem a műfajt.
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2011.10.18. 09:06:47
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2011.10.18. 16:52:23