Elképesztő, hogy Mads Mikkelsen mekkora színész. Eddig csak 3 filmben láttam, mindháromban teljesen más karaktert alakított, igencsak jellegzetes arca ellenére szinte felismerhetetlenül különböző figurákat. A Casino Royale-ban, hűvös, de szadista főgonoszt, az Ádám almái-ban egy valószínűtlenül jóságos, ám végletekig elgyötört papot, itt pedig... a hentest.

Az Ádám almái bebizonyította számomra, hogy érdemes odafigyelni a dán filmekre, főleg akkor, ha a rendező Anders Thomas Jensen. A Zöld hentesek pedig nagyon-nagyon hasonlít az Ádám almáira, az egyetlen probléma vele, hogy utóbbi filmet előbb láttam. A Zöld hentesek is egy hangulatos dráma, vígjáték elemekkel. De ez nagyon fekete humor, ami helyenként sokakat megbotránkoztathat. Azon például nem szokás röhögni, ha valaki elmeséli, hogyan verték gyerekkorában, de itt úgy van megírva a jelenet, hogy egyszerűen vicces lesz. A forgatókönyvet is remekbe szabták, ahogy az információkat és az összefüggéseket adagolják nekünk folyamatosan, ezzel fenntartva a néző érdeklődését. Külön érdekesség, hogy mennyire durván sérült karaktereket állítanak be főhősöknek. Ilyen lúzerek amerikai filmekben sosem fordulhatnának elő. És szánjuk őket, aminek következtében együtt tudunk érezni velük, de a rendező a figurák cselekedeteivel mégis el akar idegeníteni minket tőlük. Mindamellett persze ez egy humorforrás is, hogy ennyi szar dolog történt velük. A történet vége pedig nem tartogat számunkra se katarzist, se igazságtételt, hanem csak egyszerű megbékélést. Még boldogságnak sem lehet igazán nevezni, csak mi is érezzük, hogy itt, és így kell hogy véget érjen ez a történet.

Minden működik ebben a filmben, kiválóak a színészek, jó az alapötlet, és különleges a végeredmény. Kár, hogy az Ádám almáit előbb láttam.