Mivel a spagettiwestern műfaját gyakorlatilag az anyatejjel együtt szívtam magamba, így nem csoda, hogy kisebb-nagyobb dózisokban azóta is folyamatosan adagolom. A híres nagy remekművek már elfogytak, így az elfeledett kincsekre kell hagyatkoznom. A nem sokkal korábban tárgyal Cemetery without Crosses teljesen megfelelt ennek a képnek, de ha lehet a Face to Face még inkább.
A kezdés inkább az amerikai filmeket idézi, ahogy az okos, művelt férfi elindul a vadnyugatra. A folytatás már kevésbé. Nem lesz se csinos tanárnő, se seriffjelvény, se ellovagolás a naplementébe. Helyette hősünk találkozik Thomas Millian-nal, aki ezúttal nem a vicces mexikói bűnöző, hanem a kőkemény gyilkos. Innentől kezdve pedig hőseink fokozatosan mennek keresztül egyfajta jellemfejlődésen, illetve jellemtorzuláson, ami nem igazán a western jellemzője. Persze, helyenként itt is kicsit sután ábrázolnak dolgokat, de legalább pörög a cselekmény. A történetből pedig nem hiányoznak a drámák, de még az izgalmak se. A szokásos szakadt, leharcolt revolverhősök nem csak egydimenziós karikatúrák, hanem van némi mélysége a karaktereknek, illetve tetteiknek. A végén pedig nem az történik, amire számítanátok. A színészi játék kiváló, ami különösen Gian Maria Volonté-re igaz, akit alig lehet megismerni a Dollár trilógia után, és mellette Thomas Millian is megmutatta, hogy nem csak egyetlen karakterhez ért. A leírtak miatt egy percig se higgyétek azt, hogy ez valami lélektani western akar lenni, mert még véletlenül sem az; a Sergio Leone által teremtett hagyományoknak megfelelően erőszakos, gyors és kegyetlen, miközben a szokásos toposzok sem maradhatnak ki természetesen.
A zenét Ennio Morricone szerezte, de ezúttal nem volt éppen a topon a Maistro, ez a munkája még az átlag spagettiwestern szintet sem éri el. Viszont még így is bőven érdemes megtekinteni a Faccia a Faccia című 1967-es olasz filmet.
2013.12.18. 08:20:27
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2013.12.18. 22:02:32
2013.12.18. 22:46:24
Pedig azt hittem, őt viszonylag jól ismered, mert elég sok spagettiwesternben játszott, utána meg giallókban és zsarufilmekben. Mindezek mellett pedig rengeteg művészfilmben is. Mikor anyagot gyűjtöttem az életrajzához, akkor esett le, hogy mennyi filmből ismerem őt már régóta, és nem tudtam, hogy ő az, mert annyira más volt mindig! Hihetetlenül jó fazon, most lettem igazán a rajongója. Ezért is kapott olyan hosszú életrajzot, mert úgy egyébként csak 4-5 másodpercre tűnik fel egy régi Pasolini-filmben, szóval nem is lett volna muszáj megemlékeznem róla.
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2013.12.19. 18:16:13
2013.12.19. 19:36:19
Na ugye, Te is úgy vagy Tomással, mint én: annyira jól játszik, és annyira más minden filmjében, hogy nem emlékszel rá. :)) Pedig úgy tudom, Te is láttad Fulci giallóját, a DON'T TORTURE A DUCKLING! című opuszt, amelyben ő volt az egyik főszereplő.
P. S.: Köszönöm a blogom iránti érdeklődést, immár ketten olvassuk. :))
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2013.12.19. 20:24:40
2013.12.19. 21:52:10
Ezt igazán örömmel hallom (olvasom). Egyszer valami blogösszejövetelt kéne rendezni, bár a Vigadót talán még korai lenne erre a célra lefoglalnom. :))
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2013.12.19. 21:54:04
2013.12.19. 22:02:11
A végcél az lenne. „Merjünk nagyot álmodni!” :))