"Én kultúrbetörő vagyok, nem szoktam meg, hogy rám rontanak, és lelőnek."

A Hogyan kell egymilliót lopni azon kivételes filmek közé tartozik, ahol egyszerűen minden összejött. A forgatókönyv kiváló: fordulatos, ötletes, a dialógusok pedig rendkívül szellemesek.

Ezt az önmagában is remek alapanyagot, pedig csodálatosan keltik életre a színészek. Audrey Hepburn-t szerintem senkinek sem kell bemutatnom, ő természetesen pont olyan földöntúlian csodálatosan bájos, mint bármelyik másik filmjében, egyszerűen nem lehet nem imádni. Peter O'Toole kiváló partnere, sikerült kijavítania szememben a Mi újság, cicamicá-ban nyújtott alakítását. Azért mondjuk egy Roger Moore-t sokkal inkább el tudtam volna képzelni ebben a szerepben, de ez nem O'Toole hibája. A mellékszereplők szintén elsőrangúak, élükön a kissé bolond milliomost alakító Eli Wallach-al.

Mai szemmel nézve talán egy picit lassúnak tűnhet a film, és kicsit hosszúnak az egyes snittek, de megéri ráérezni a film tempójára, ugyanis a Hogyan kel egymilliót lopni a valaha volt egyik legbájosabb mozi, ami valaha készült, nem mellesleg pedig kiválóan példázza, hogy egy igazi mesterműnél nem számít a kor.