Futni mentem - 44. Magyar Filmszemle

2025. február 17. - Filmbook

Február 3 és 9 között rendezték meg a megújult 44. Magyar Filmszemlét. Az 1965- ben indított rendezvénysorozatnak eleinte Pécs adott otthont, majd 1983-ban a fővárosba költözött. 2013-ig majdnem minden évben megrendezték, - leszámítva 1971-72-őt, 1974-75-öt, és 1991-et - majd több mint egy évtizedes szünet után idén a Corvin moziban találkozhatott az elmúlt év hazai filmtermésével a nem csak a szakma, hanem a széles közönség is. A fesztivál keretein belül pedig szavazás alapján nyolc kategóriában adtak át díjakat, valamint átadták a szemle fődíját is.

A Szemletanács különdíját kapta a közönségkedvenc Futni mentem című film, amelyet már 2024. november 21 óta nagy sikerrel vetítenek a mozik. Mi több, kiemelten a „rendszerváltás óta legnézettebb” filmnek minősítették a maga közel 700 ezer nézőjével. A film a napokban került fel streamingre is, ami várhatóan még tovább növeli rajongói számát. A szemle különlegessége volt, hogy nemcsak a filmek megtekintésére nyújtott alkalmat, hanem arra is, hogy megismerje a közönség az alkotókat, hiszen a legtöbb vetítés után izgalmas beszélgetések várták a forgatások kulisszatitkai iránt érdeklődőket.

A Futni mentem című film vetítése és a nézőtérről felcsattant tapsvihar után Herendi Gábor rendezővel, Kárpáti György producerrel és Divinyi Réka forgatókönyvíróval Gyárfás Dorka beszélgetett a Korda terem színpadán. Herendi Gábor, aki rendezőként olyan filmeket tudhat maga mögött, mint a Valami Amerika, a Magyar vándor, a Kincsem vagy a Toxikoma, ezúttal visszatért a romantikus vígjátékok területére. Az alapszituáció egy özvegyen maradt asszony (Udvaros Dorottya) és három felnőtt lánya (Lovas Rozi, Tenki Réka, Trill Beatrix) közös vállalásáról szól. Eredetileg az anya unszolására döntenek úgy, hogy lefutják a maratont négyen, váltóban, ezzel adózva a szeretett és kalandvágyó családfő emlékének, és a bakancslistáján maradt, elárvult kívánságának. Azonban a felkészüléshez időt, energiát és figyelmet kell magukra és egymásra is fordítani, ami új megvilágításba helyezi addigi életüket, megkérdőjelezi megszokott komfortzónáikat, felszínre hozza a rejtett konfliktusaikat, míg a végső cél, a maraton végül az újrakezdés metaforájává válik: mindannyiuk élete átalakul a történet végére, és eleinte bármennyire is rossznak tűnik, valamiképpen minden jól alakul.

Nem titok, hogy a film a 2019-es Nők, ha futnak című – hazájában szintén nagy közönségsikerrel vetített – cseh alkotás remake-je. Azonban bár az alaptörténet azonos, és sok szituációt vagy szálat megtartott a magyar produkció, stílusában mégis különbözik a két alkotás. A magyar film, amellett, hogy természetesen magyar viszonyokra van átfordítva, sokkal feszesebb, dinamikusabb, mi több, humorosabb, illetve több mélységet ad a szereplőknek, amivel kontrasztosabb – vígjátékhoz illően félreérthető – helyzeteket teremt: egyik pillanatban aggódunk, aztán felnevetünk, aztán felháborodunk, aztán nevetünk, aztán sírunk, aztán nevetünk… sőt, van olyan
jelenet, ahol sírva nevetünk.

A rendkívül izgalmas alkotói diskurzusból többek között megtudhattuk, hogy a forgatókönyvet még Miklya Anna kezdte el, majd két évig pihent a történet, amikor Herendi felkérésére Divinyi folytatta a fejlesztését. A kifejezetten a magyar verzióra jellemző szellemes párbeszédek és csak itt megjelenő helyzetkomikumok működéséről elárulta, hogy többször kipróbálják, akár a színészekkel is olvasópróbákon, hogy minden poén helyén van-e, hogy mennyire működik a film humora. Ez az alaposság érezhető is a végeredményen: minden pontosan időzített és tökéletesen ül végig a vásznon.

Kárpáti, a film producere annyira bízott a sikerben, hogy külföldi kollégái számára egészen értelmezhetetlen módon, azt a kockázatot is vállalta, hogy jelzálogot vegyen fel a házára, hogy a filmet finanszírozni tudja. A forgatás alig három hétig tartott, ami egy ilyen kaliberű produkció esetében rendkívül rövid időnek számít. Kellett a színészek elhivatottsága, hogy a legkisebb szerepekben is kiváló színművészek dolgoztak, akik pár mondattal is képesek voltak mélységet adni a saját karakterüknek.

Ugyan a cseh film sikere előrevetíthette a hazai film fogadtatását, de hogy mégis mi a titka, miért imádják az emberek a történetet, Kárpáti szerint ez mágia, míg Herendi úgy véli, hogy olyan szinten terheltek mentálisan az emberek manapság, hogy hihetetlenül jól esik nekik beülni a moziba és másfél órára kikapcsolódni.

Habár az alkotók megegyeztek abban, hogy szívesen készítenének akár komoly, drámaibb témájú filmet is, érzik, hogy most ezt várja tőlük a közönség, sőt, a streaming és kereskedelmi csatornák is. Úgyhogy nem is ülnek sokáig a babérokon – mint elárulták, a következő filmjük már túl van a castingon, s a tervek szerint idén karácsonykor már a nagyvásznon láthatja a nevetésre és szórakozásra éhes hazai közönség.