Amerikában elég nagy siker volt a sorozat, nemcsak a nézőszám, hanem a kritikák tükrében is. Nem tudom, hány televíziós díjat nyert, de sokat. Itthon  a sitcomoknak állítólag nincs olyan nagy sikerük(bár akkor nem értem, hogy örvendhet hatalmas kultusznak a Jóbarátok és a Rém rendes család) ezért erről sok jót nem tudok írni. 

Nézzük magát a sorozatot! Az alaptörténet szerint Raymond a feleségével és a gyerekeivel, a szülei és a náluk lakó bátyja szomszédságában élnek, akik rendesen megkeserítik az életét. Még csak a második évad közepén járok, és bár imádom a sitcomokat, mégis elgondolkodok néha rajta, hogy végignézzem-e, annak ellenére hogy néhol egész vicces.

A problémám a következő: gyűlölöm a szereplőket. Nem vagyok az a fajta, akit idegesítenek a sikoltozó cicababák, akiket mindig túszul ejtenek (24), vagy a hülyegyerekek sablonos beszólásai (Két pasi…), sőt egyszer egy asztaltársasággal arról vitatkoztunk, hogy ki kit utál a Jóbarátokban, én pedig mindenkit imádtam. A Szeretünk Raymondnak, mégis sikerült kihoznia a sodromból. Először Raymond anyját utáltam meg; a kedves mosolygás és jó szándék álcája mögé bújt vérgeci nagymamát nem is nehéz gyűlölni. Inkább gonoszak a beszólásai, mint viccesek. Aztán jött Raymond bátyja. A készítők nem sokat foglalkoztak vele: magas, féltékeny, és rendőr. Ennyi. Erre épül az egész szerepe, az összes poénja, és szemlátomást nem is próbálnak ebből többet kihozni. Raymond feleségét se tudom megszeretni; a hisztijén és az akaratosságán csak a hülyesége tesz túl. A gyerekeknek gyakorlatilag semmilyen szerepe sincs a sorozatban, csak ott vannak ürügynek, pedig belőlük is ki lehetne hozni valamit.

A legjobban azonban a címszereplő Raymondot gyűlölöm. Ezt a végtelenül lusta, pesszimista, akaratgyenge papucsot, akit mindenki úgy tud rángatni, ahogy kedve tartja. Férfiatlansága sokkal inkább szánalmas és ciki, semmint vicces. Az egyetlen szereplő, akit bírok a sorozatban, az Raymond apja, Frank. Ő rendesen oltogatja ezt a gyökér társaságot, közben még vannak elvei is, és a többiekkel ellentétben, ő tényleg vicces. De nem tudom, hogy miatta érdemes-e végignézni a többi évadot…

És hogy akkor mégis hogy a fenébe lehetett ekkora sikere szülőhazájában a sorozatnak? Ez borzasztó egyszerű: az átlagamerikai család simán magára ismert a szereplőkben.