A kalandor már nem tartozott hozzá a gyerekkoromhoz. Talán egyszer láttam belőle részleteket valamelyik kereskedelmi adón, de nem igazán emlékeztem. Viszont nem hagyhattam ki: ez Van Damme első és eddigi egyetlen rendezése, a partnere pedig nem más, mint Roger Moore. Tehát Jean-Claude és az egyik James Bond egy filmben? Ezt látnom kellett!

A történet első fele egy régivágású kalandfilm, a másik fele pedig egy igazi bunyós akciózás. Ennek megfelelően az eleje tele van szép felvételekkel, látszik, hogy Van Damme tényleg igyekezett jó filmet csinálni. Pár beállítás és a zene viszont néhol elég giccses. Egy-két logikai baki is előfordul, például eredetileg főhősünk csak vissza akar jutni Amerikába, aztán minden átmenet nélkül a harcművész torna lesz minden álma.

Roger Moore üde színfolt a filmben, ugyanazt az elegáns, nőcsábász kalandort alakítja mint mindig, és nem tűnik olyan vészesen öregnek. A kifinomultsága és humora nagyban hozzájárul A kalandor élvezhetőségéhez. Csak nem kellett volna megpróbálni mélységet adni a figurájának, ő addig volt jó, amíg megtartotta ezt a rá tökéletesen illő, kétdimenziós karaktert. A főhősnőnek gyakorlatilag semmi szerepe nincs, egyáltalán nem szimpatikus, és ami a legnagyobb baj: nem illik bele ebbe a korba.

A végső ellenfél – egyébként az Oroszlánszívből már megismert Attila alakítja - szerepe szerint egy mongol harcos, de nagyon nem mongolosak az arcvonásai. Nem is tudom, hogy gondolták, ez nagyon zs-filmes megoldás. A fényképezés is olyan egyébként, mintha egy sokadrangú tévéfilmet néznék. A B kategóriás érzést erősíti még a karatézó torreádor, és sajnos maga Van Damme is hasonlóan rosszul játszik, mint a korai munkáiban. Az első jelenetben, amikor öregemberként megver a botjával néhány huligánt elég vicces volt. Viszont A kalandor kedvéért izmosabb lett, mint valaha, és ismét tökéletesen tudja érvényesíteni harcművészeti stílusát. Csak megint azokat a felesleges, teljesen idióta lassításokat kellett volna kispórolni. A harcjelenetekből egyébként elég sok van, és a karakterek is nagyon érdekesek, például a capoeirás néger, vagy a kínai, aki különféle állatokat utánozva küzd. A küzdelmek realisztikusan gyorsak, és pergősek. Egy darabig.

Nagyon tetszett, hogy ezúttal a finálénak, a végső nagy összecsapásnak komoly tétje van: Roger Moore élete. De maga a küzdelem… Szerintem eredetileg monumentálisnak szánták, ehelyett túlnyújtott lett, hiteltelen és borzasztóan hatásvadász. Nagyon nem tetszett.

Mégis a legeslegrosszabb a film utolsó pár perce;visszatér az öreg Van Damme, fotókat, könyveket mutatnak, és mindenki boldogan élt, amíg meg nem halt. Valami elképesztően giccses. Egy bunyós film végére minek kell ilyet? Annyira nem illett ez ide, hogy azt el nem tudom mondani. 

És az összes hibáért Van Damme a felelős, hisz ezúttal nem csak a főszerepet játszotta el, hanem írta, és rendezte is a filmet. Nem véletlen, hogy azóta sem próbálkozott ilyesmivel.