Robert Redford inkább színészként, mintsem rendezőként jeleskedett 1994 előtt. Olyan filmekben játszott, mint a Távol Afrikától, A nagy balhé vagy Az elnök emberei. '94-ben végre rendezőként is bemutathatta, hogy milyen tehetséges és megrendezte a Kvíz show című történelmi drámát.  A film az késői 1950-es években játszódik. Témája pedig várhatóan az amerikai TV kvíz show-k, amelyek akkor több millió ember figyelmét ragadták el hétről-hétre.

A sokáig veretlen és hatalmas pénzeket begyűjtő, zsidó származású Herbie Stempelt (John Turturro) megunja a Show műsor, a Twenty One közönsége és a vezetőség úgy dönt, hogy egy új arcot keresnek, aki ismét fel tudja kelteni a néző milliók érdeklődését. Charles Van Doren (Ralph Fiennes) személyében meg is találják a megfelelő embert, aki már eleve is nagy szimpátiának örvend elismert családjának, főleg édesapjának köszönhetően. Charles Van Doren át is veszi a verhetetlennek tűnő ellenfele helyét; ő lesz az új bajnok.

A cél szentesíti az eszközt

A cél egyértelmű mind a közszolgálati televíziónak, mind magának a TV kvíz show-nak: a nézettség növelése. Ehhez pedig nincs szükség másra, csak egy olyan figurára, aki a nézőkből szimpátiát vált ki. Ha ezt a valakit megunják, akkor csak annyi a teendő, hogy addig ügyeskedjenek, ameddig valamilyen úton-módon meg nem szabadulnak tőle. Ez a dolog nehezebbik oldala. Bejuttatni egy embert a Show-ba gyerekjáték, minthogy nyertetni vele több tízezer dollárt is az. Mindössze meg kell mondani neki a kérdéseket és rá a megfelelő válaszokat. Csalás ez? Persze! Érdekel akárkit is? Nem! Sőt, szinte mindenkinek előnyös. Miért? A versenyző nyer egy rakat pénzt, meggazdagodik.  A néző örül, hogy a számára szimpatikus versenyző nyert és ezért tovább fogja nézni a műsort, hogy ismét izgulhasson szeretett versenyzőjéért. A műsor pedig, amely mögött természetesen emberek állnak a show nagy sikere miatt szintén nagy összegekhez jutnak. Erkölcs? Nem lényeges! Csak a pénz, a hírnév és a többi. Ebben a világban és korrupt környezetben próbál Dick Goodwin (Rob Morrow) igazságot tenni. Ő talán az egyetlen, akit, az erkölcsöt előrébb helyezi a pénznél, a hatalomnál és a hírnévnél.

A pláne

Mint az a történetből kiderül, Charles Van Doren egy elismert és részben ebből következőleg egy jómódú családból származik. Mégis pénzért elfogadja a műsorban való részvételt és erkölcseit eldobja pár tízezer dollár fejében. Ez a legsúlyosabb tény a storyban. Főszereplőnknek soha életben nem kellett semmiben sem nélkülöznie, egy kifejezetten gazdag családban élt és mindene megvolt. Azzal, hogy Redford ezt a történetet hitelesen bemutatta, elgondolkoztathat minket azon, hogy mennyit is ért és ér nekünk a becsület, az erkölcs. Nemcsak egy korkritikát és egy társadalomkritikát vetített elénk, de egy mindenkinek egyénileg intézett üzenettel is szolgál.

Finálé

A film legvégén hangzik el a tételmondat, a show lényege és rövid, egyértelmű célja. A gondolat akkor hangzik el miután főszereplőnk bevallotta az igazságot és az egész műsor két legbefolyásosabb alakját, aki bábuként mozgatta a játékosokat és nézőket egyaránt kérdezik ki a bíróságon, arról, hogy bűnösök e: „Tudja Uram a vetélkedő nem közszolgáltatás, hanem szórakoztatás, nem hinném, hogy mi bűnözők volnánk, csak hát ilyen a show business…”