Úgy utálom, ha én vagyok a fanyalgó. Amikor mindenki csak dicsér egy filmet, minden kritika áradozik, magas az IMDB-pontszám, szóval a csillagok összeállnak. És mindig van egy idióta, aki az árral szemben úszik, és csak azért is lehúzza a filmet. Hát sajnálom, de most én leszek az idióta. Ja igen, és SPOILERes is leszek.

Azt viszont rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy korántsem tartom rossznak az Így neveld a sárkányodat 2-t. Bőven rászolgált a dicséretekre, mert tényleg szórakoztató, érzelmes, nagyon durván látványos, és vicces. De részletesebben kitérek a pozitívumokra. Már rögtön az alapötlet nagyon tetszett, a legtöbb animációs film folytatásában a gyerekek örökké gyerekek maradnak, a fő karakterek nem változnak. Oké, Andy felnőtt a Toy Story 3-ra, de a játékok ugyanolyanok maradtak. Itt meg eltelt 5 év, Hablaty már majdnem felnőtt, és az egész város teljesen átalakult. A készítők tényleg folytatták a sztorit, nem csak az első részt remakelték nagyobban, látványosabban, mint ahogy az általában lenni szokott. Most új problémák, új kérdések merülnek fel, egy tök más sztorit kapunk, mint korábban. Ja, és persze nagyobb, látványosabb az egész.

A történet kezdete azonnal magába szippantott, a sárkányverseny egy nagyon ütős kezdő képsor, olyasfajta amitől még a lélegzetem is elakadt. És ezt sikerült rögtön felülmúlni a következő jelenettel, Hablaty és Fogatlan repülésével. Valami hihetetlen szép volt, baromi jó zenei aláfestéssel, egy pillanat alatt magával ragadott, és beszippantott a film, még az is egyértelműnek tűnt, hogy jobb lesz, mint az egyébként szintén remek első fejezet. És jól is folytatódott, az ismeretlen sárkányvadászok feltűnése, a főgonosz bevezetője elképesztően hatásos. Flashbackben, kissé homályosan mesélik, hogy a viking főnökök tanácskozására besétál egy hegekkel borított, sárkánybőrt viselő, halkszavú férfi, egy közember, aki arra kéri a főnököket, hogy hajoljanak meg előtte. Mikor ez nem történik meg, rájuk gyújtja az épületet, és szinte mindenki meghal. Szerintem még így is érződik, hogy ez mennyire erős, pláne egy animációs filmben. Aztán ott van, amikor Fogatlan beleesik a jég alá, drámai, izgalmas, és tökéletes, és a zene itt is fenomenális. És jön a titokzatos ismeretlen, akivel Hablaty találkozik egy újabb kitűnő jelenetben. És a titokzatos ismeretlen leveszi az álarcát, és ekkor kezd elromlani a film.

Megjelenik az eddig halottnak hitt muter, kiderül, hogy elragadták a sárkányok, de aztán annyira megszerette őket, hogy nem akart visszatérni szerető férjéhez, és félárván hagyott kisbabájához. És senki sem teszi fel az egyetlen releváns kérdést: Anya, miért csináltad ezt? Tényleg azért hagytad el a családodat, mert láttad, hogy egy sárkány nem ölte meg a kisbabádat? Ennyi? És hőseink olyan könnyedséggel lépnek ezen túl, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Hát nekem nem sikerült, kifejezetten unszimpatikus volt az anya figurája, és az is maradt a film végéig. Mi van az anyai ösztönnel, meg a házasság kötelékével? Biztos semmi más megoldás nem maradt? Azért Hablatynak sikerült áttérítenie az egész várost az első részben, ez a spiné meg sem próbálta, mert lelépni könnyebb volt. És az apa reakciója is… Oké, szeretem, ha egy film meglep, és nem a veszekedést kapom, amire vártam, de szörnyű az a nyálaskodás, amit ezek leművelnek. És még azt is pedzegetik, hogy ez amúgy apa hibája volt, hogy anya lelépett, és apa egyedül nevelte fel a fiút, akinek nem kicsit lett volna szüksége az anyjára, már csak természetéből fakadóan is. Nagyon szomorú, ha egy olyan korban élünk, amikor ennyire könnyen el lehet siklani afelett, hogy egy nő így viselkedik, sőt ez természetes és megbocsájtható. Nem mellesleg ahogy az anya megjelenik, eléggé leül az addig pörgős cselekmény, és eszembe jut, hogy fordíthatták volna értelmesebb dolgokra is a játékidőt.

Például a főgonosz kidolgozására. A fantasztikus felvezető után kapunk egy sablonszarházit. Egy rasztahajú, csúnya, üvöltöző csávót. Aki alapból csalódás, ráadásul megannyi kérdés megválaszolatlanul marad vele kapcsolatban. A kalapból előrángatott másik alfát például hogyan idomította be? Mert azt látjuk, hogy a normál sárkányokkal mit csinál, üvöltözik, meg lóbálja a botját, mint egy rossz kutyaidomár. És oké, elhiszem, hogy ezeket így be lehet törni. De a Godzilla méretű alfával is ugyanezt játszotta? Valahogy nem hiszem. Például, ha ezt elmagyarázták volna, az lehet jobban érdekel, mint az anyukával való dalolászás, aki végül, nagy kegyesen hajlandó visszatérni a családjához. Hogy vágnám pofán.

Na de, szerencsére a film a vége felé kezdi megint felvenni a fonalat, lehengerlően látványos, gyönyörűen meganimált, sőt izgalmas csatajelenetbe torkollik a finálé, ami nem mentes a komoly drámától sem, a pozitív oldalról többen is meghalnak. És sajnos nem az anyuka. Viszont ekkora már jobban feltűnnek a hiányosságok is. Egy szomorú, és nagyon szép jelenetben zajlik a temetés. Baromi hangulatos, ahogy égő nyilakat lövöldöznek a hajóra, ami lángra kap, és elúszik a messzi távolba. A történet, a tanulságok, az út mind itt teljesedik be. Erre elkezdenek nagymonológokat mondani. A szánkba rágják azt, amit a képek már tökéletesen elmeséltek helyettük, és mi is ugyanúgy tudjuk, mint a főhősök, hogy mi lesz a dolguk, mi a sorsuk. És csak mondják, és mondják roppant kínos módon. És nem fogadom el mentségként, hogy ez egy gyerekfilm, mert egyrészt elég komolyan veszi magát, másrészt más animációs filmekben is meg tudták az ilyen pillanatokat oldani, felesleges szájtépés nélkül.

Ami különösen tetszett, de végül ezt is rossz irányba vitték el, az Fogatlan „pálfordulása”. Tök jól érzékeltették az egészet, a szemén keresztül, és ez is bizonyította, hogy ő valójában egy állat, és ennek megfelelően leginkább a biológia irányítja. Amikor a kutyám kinyírta a kismacskámat, nem haragudtam a kutyára. Sajnáltam a kiscicát, de tudtam, hogy a kutya természete ilyen, és erről nem tehet. Itt is valami ilyesmiről van szó, és okosan, ügyesen, hihetően történik. Aztán a fináléban ezt rögtön meg is hazudtolják kb. annyival, hogy „Pajti, én vagyok, emlékezzél rám”. És varázsütésre a természet megváltozik. De ami még nevetségesebb volt, amikor Hablaty beköti Fogatlan szemét, és akkor így már nincsen semmi gond. Az teljesen rendben van, ha a szemén keresztül érzékeltetik a változást, de hogy a szemének eltakarásával teljesen megváltozzon az a természete, hogy az alfának kell engedelmeskednie, az már gáz. Ha bekötöttem volna a kutyám szemét, nem nyírja ki a kiscicát? Basszus, bárcsak előbb szóltak volna. És amúgy igen, ezen túl lehetne lendülni könnyen, meg ez már kötözködés a részemről, de ha a film nem veszít el engem sokkal korábban, akkor egy percig sem akadékoskodnék ezen.

Úgyhogy összegezzünk. A mai animációs felhozatalból ez valóban egy kiemelkedő film. Baromi jók a karakterek, érdekes irányt, érvényes koncepciót találtak maguknak a készítők, nagyon tetszett a film humora, és az is, hogy nem tompították el az egészet a gyerekek kedvéért. Viszont egyáltalán nem tartom annyira tökéletesnek, mint amennyire mondják, súlyos hibái vannak, amelyeket könnyen el lehetett volna kerülni, ha kicsit többet dolgoznak a forgatókönyvön. Az anya karakterét meg kellett volna kedveltetni, a főgonoszt pedig emlékezetesebbé kellett volna tenni. És leginkább jobban kellene bízni a képek erejében. Azért a harmadik részt is meg fogom nézni.