Míg a Marvel képregény-kiadó teljesen meghódította a mozivásznakat, a rivális DC Comics hosszú ideje csak botladozik. Az aktuális Batman- illetve Superman-filmeken kívül eddig nem termett számára komoly babér, ám a játékbizniszben 2013-ban nagyot húzott, amikor a NetherRealm Studios fejlesztésében kiadta az Injustice: Gods Among Us c. bunyós játékot. Kapóra jött a Bosszúállók nem sokkal korábbi sikere, így a játékosok még nagyobb kedvvel vetették rá magukat a cuccra, melyben a DC-univerzum szinte összes hőse és gonosza felsorakozott egy világraszóló háborúra a zsarnokká előlépett Superman ellen. A történet szerint a kriptoni elméje megbomlott szerelme, Lois Lane és meg nem született gyermeke elvesztése miatt. Dühében végzett a halálukért felelős Jokerrel, majd totális uralomra tört. A hősöket, akik ellenálltak akaratának kíméletlenül elpusztította. Ebbe a szép új világba érkezik Batman, Wonder Woman, Green Arrow, Aquaman és Green Lantern, akiket egy ismeretlen rángatott át egy másik dimenzióból, hogy segítsenek megdönteni Superman elnyomó rendszerét. 

Az Injustice jelentős eladásokat produkált a régi generáción, így nem volt annyira meglepő, hogy ott sorakozott a PS4 nyitócímei között. Ugyan a cég a hangzatos Ultimate Edition-t adta ki, amiben benne foglaltatik az összes DLC és egyéb időközben kiadott extratartalom (pl. új ruhák és mini-játékok), azonban jóformán semmit nem tett azért, hogy a játék újgenerációs élményt nyújtson. A grafika a meccsek alatt rendben van. A Story mód átvezetői alatt szúr szemet, hogy a karakterek textúrái helyenként részletszegények. Az arcfelület inkább hat gumimaszknak, mint bőrnek. Ha ez nem lenne elég, az optimalizálást is elszúrták, ezért az animáció gyakran belassul, darabossá válik. Elég illúzióromboló tud lenni egy csúcsgépen ilyesmit látni, ám ebben hangsúlyozom nem a PS4 a bűnös, hanem az átírásért felelős hanyag programozók. Ennek a hozzáállásnak a maradványa, hogy a Dual Shock 4 sincs kihasználva. Ugyan megkérdezik a Story mód során, hogy a mini játékokban kívánjuk-e alkalmazni az érintőképernyőt, azonban nem volt köztük egy se, amihez igénybe kellett volna venni. 

Mint átirat, az Injustice leszerepel, azonban maga a játék önmagában már jóval kedvezőbb képet nyújt. Beletelt némi időbe míg belejöttem a verekedésbe, ám ebben benne lehet, hogy rég került a kezembe olyan játék, ami ennyire a kombókra és a trükközésekre épült. Mivel szuperhősökkel harcolunk, egy rakás különleges képesség birtokában vagyunk. Ezen felül ott van a speciális erőnket jelző csík, melynek feltöltődésével egy Wager nevezetű párbajra hívhatjuk ki ellenfelünket, valamint az R2+L2 gombok együttes benyomásával egy pofásan kinéző gigászi csapást is mérhetünk rá. Ez persze leszívja a csíkot, amit a másik fél rögvest kihasznál, így érdemes kivárni vele. A küzdelmek során a pálya egyes elemeit is igénybe vehetjük, továbbá a hátra+X gombkombinációval akár át is üthetjük egy új területre a másikat. 

A küzdőrendszer ismerős lehet a Mortal Kombatból, ami nem véletlen, hisz egy cég a készítője. Némi sarkítással elmondható, hogy lényegében ugyanazt a játékot kapjuk meg, csak szuperhősökkel és kevesebb vérrel. Panaszra azért nincs ok, hisz nagyon jól kitalálták és húzták rá a Mortalos mechanikát a DC hősökre. A verekedések intenzívek és epikusak. Az bár kissé nevetséges, amikor a vézna Joker elpáholja a kigyúrt félisteneket, de ezt azzal próbálták megmagyarázni, hogy a jövőben van egy bogyó, amitől bárki szupererős lehet. Hát persze. A játékba rengeteg választható karaktert zsúfoltak bele, de, ha eggyel megtanultuk a főbb mozdulatokat, azokat kis eltérésekkel a többieknél is alkalmazhatjuk. A hátra, előre+háromszög például rendszerint valamilyen lövést szabadít el, és így tovább.

A Single Player játékmódokban vívhatunk egyéni meccseket is, melyben szívósabbak az ellenfelek, mint a többiben. A Battles ikon a játék árkád változatát takarja tíz kihívóval, mely után jutalmunk egy rövid megnyerési animáció. A Story mód tizenkét fejezetre oszlik. Mindegyikben más személy kerül az irányításunk alá, akivel általában négy-öt ellenséget kell legyőznünk. Ez alól kivételt képez a DC legnépszerűbb figurája, Batman, aki két fejezetet is kapott. A szinkronszínészeket jól megtalálták. Batman ismét Kevin Conroy hangján szólal meg, de a szereptől valamilyen oknál fogva visszavonuló Mark Hamill hiányzik a csapatból, mint Joker. A sztorinak vannak érdekes részei, még a főgonosz Supermant is megpróbálják árnyalni, de a sok hajánál előrángatott pálfordulás és különböző alteregó össze tudja zagyválni az amúgy síkegyszerű történetet. Középtájt az is feltűnővé vált, hogy a fejezetek túlzottan egy sémára épülnek, ezért veszítettem az érdeklődésemből. Medium fokozaton a Story mód nem nyújtott nagy kihívást. Egy-két keményebb ellenfél akadt, egyébként simán haladtam előre. Két nap alatt végig is vittem, de, ha lett volna rá időm, akkor egy délután is elég.

Amit a Story kitolása után kínál a játék az kevesebb, mint, amit a menüikonok mennyisége sejtet. Leginkább a Battles módot érdemes végigvinni a különböző szereplőkkel. A mini játékokat tartalmazó S.T.A.R. Labor küldetések a Storyban kapott ízelítő alapján felejtősek, igaz, akinek a tetszését elnyerik, annak van miből válogatnia. Az Injustice internetre kihegyezett Multiplayer része nem akart működni rendesen. Először is elég nehézkesen jött be, utána meg se ellenfelet, se helyet nem talált, ahol küzdhetnék, így feladtam a próbálkozást vele. Jobb híján lehet az XP pontokat gyűjtögetni, melyeket minden meccs után kapunk egy adaggal. Ezek segítségével léphetünk szintet, hogy az archívumban megnyithassunk mégtöbb ruhát vagy a pályák vázlatrajzait, a Hero Card alatt pedig a statisztikánkat nézegethetjük. 

Az Injustice összességében felemás élményt jelentett. Maga a játékmenet rendkívül élvezetes és műfajában is egyértelműen a jobbak közé tartozik a NetherRealm alkotása, azonban némely hiányossága igencsak bosszantott. Ha a portolásba többet fektetnek, talán nem lennék annyira szigorú vele, de látva, hogy mennyire nem használja ki a gép képességeit, hát nem vagyok teljesen elégedett. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy a borsos árért még egy füzetecskét se voltak képesek adni a hazai kiadáshoz. Mivel PS4-en még mindig ez az egyetlen verekedős játék, és ezeket bármikor elő lehet venni egy kis mókára, a beszerzését végülis nem bántam meg, de, aki nem rajongója a DC-univerzumnak és pillanatnyilag nincs kiéhezve a bunyóra se, az jobban jár, ha megvárja, amíg megjelenik egy igazi next-gen cím a műfajban.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!