Ren édasanyját egy balestben elveszíti, édesapja nem tud a dologról, így nincs ott, ő pedig a rokonokkal nem akar elmenni - kilenc évesen a szökés mellett dönt, s magányosan bolyong Tokió Shibuya negyedében, míg össze nem találkozik az ott sétálgató Kumatetsuval és annak barátjával, akik épp Kumatetsu tanítványát keresik. Kumatetsu, a szörnyek/állatok/bakemonok világában Shibutenmachiban él, s a teljhatalom egyik várományosa - ehhez azonban előbb tanítványt kell találnia és megküzdenie a csaknem minden karakterjegyében tőle radikálisan különböző, népszerű, tisztelettudó, felelősségteljes és megbízhatónak ismert, kétgyermekes családapa-ellenféllel, Jozennel. Így akad rá a fiúra, akit elvinne tanítványnak - Ren nem megy azonnal, de a rendőrök elől menekülve megtalálja a két világ közötti átjárót, s végül Shibuyából Shibutenmachiba kerülve mégis Kumatetsu mellett köt ki.
Belső démonaink - A fiú és a szörny
Mamoru Hosoda sokfilmes japán anime-rendező, Miyazaki utódjaként szeretik emlegetni, nálunk sem A fiú és a szörny az első bemutatott filmje. Mivel nem láttam a többit, így nem tudok összehasonlításokat végezni - ez a filmje a bonyodalmas, esetenként kissé túlírtnak tűnő forgatókönyvével együtt mégis olyan karaktereket alkotott meg és azok között olyan megindító viszonyokat jelenít meg, amik miatt szerethetővé válik.
A film harmadik harmadára kiteljesedő nehézségek egy részét (az mebrekben megjelenő sötétséget, mely eluralkodhat rajtuk) előre beharangozzák, más részét (az állatok/szörnyek világban nem Ren/Kyuuta az egyedüli ember) lehet sejteni, mindemellett a leglényegesebb elem, a két magányos hős, Ren/Kyuuta és Kumatetsu kapcsolata gyönyörűen alakul. A film igazából ott kezd elindulni, mikor gyakorolni kezdenek együtt. Addig nekem kissé vontatottnak hatott. Engem a filmben az apa-fiú viszony újrakezdése indított meg, bár megalapozta ezt az a mester-tanítvány viszony, amit Ren/Kyuuta nem is tud igazán odahagyni.
Hosoda filmje a sztorival egy fontos kérdésről beszél, a szülők elvesztéséről, a zavarról, ami az egyedüllétet jellemzi, s teszi ezt azzal együtt, hogy felvillantja a kényszeres megfelelés motívumát is, megmutatja, milyen, mikor mások elvárásai alakítják a személyiséget, legalább látszólag. Ren/Kyuuta számára ez is inkább mint a tanulási folyamat egyik állomása jelenik meg a lány, Kaeda karakterében - ez, a megfelelési kényszer okozta önrejtegetés az, amiből Ren kimaradt az embervilágban, s ami nélkül valószínűleg nagyszerűen megvolt. Az emberek világába visszatérve fedezi viszont fel magának az olvasást, s találja meg Melville könyvét, amiből olvasni tanul. A Moby Dick - azon túl, hogy épp egyébként is nagy népszerűségnek örvend a filmkészítők körében, lásd A tenger szívében c. filmet - itt a belső küzdelem kivetülésének szimbólumaként kap szerepet - s ennél több konkrét utalás is történik rá a filmben, amiket nem akarok lelőni, de ezeket mindazonáltal eléggé mondvacsináltnak éreztem. Amit nem, az a Barátság fejezet emlegetése, megidézése. Ishmael és Kwikweg barátságának története az egyik legmegindítóbb része a könyvnek (bár lehet, hogy ezzel sokak vitatkoznának) - s ez a barátság, a teljesen különböző vadember és a hajósinasnak álló újonc között szép párhuzamot kap Ren/Kyuuta és Kumatetsu kapcsolatában - innen nézve látom fontosnak, relevánsnak és termékenynek a Moby Dick ideidézését - azon túl, hogy aztán képileg mutathat jól a film későbbi szakaszaiban, mikor belekeveredik a történetbe.
A Dzsungel könyvének története is ide kívánkozik - a film egy kiritikusa szerint félúton áll a Dzsungel könyve és a Karate kid között. Persze ez is, mint minden közelítés, sántikál picit. A Karate kidben a mester mester volt, a tanítvány tanítvány, s ritkán állt ellen a mesterének. Itt folyamatos harc, vita, veszekedés során válnak egymás számára létfontosságúvá, s épp annyit tanul az egyik a másiktól, mint fordítva. Ez a pont, s egy másik fontos tény valamiért Platónig nyújtja bennem vissza a forgatóönyv gyökereit. A Lakoma elképzelése az androgün lényről, aki egyszerre férfi és nő, négy lába van, négy keze, s a boldogság teljében él, majd az istenek szétszakítják s ezután kell folyamatosan keresnie a másik felét minden nőnek és férfinak, a felezés motívumában hasonlít a két magányos lény, Kumatetsu és Ren/Kyuuta alakjához. Ren/Kyuuta átjárása a két világ, az emberek és az állatok világa között, s a visszatérése a másik világba pedig Platón Államának tanárait juttatja eszembe, akiknek el kell menniük ahhoz, hogy meglássák a barlang falára a tűz által vetített képek árnykép-voltát és erről meg is tudják győzni a többieket; de ehhez vissza is kell térniük a saját világukba. A két világ közötti átjárás motívuma miatt idézheti fel a nézőben a film a Dzsungel könyvének sztoriját - Mauglinak is vissza kell térnie az emberek közé előbb-utóbb.
A filmben a férfi/nő, fiú/lány viszony elég szőrmentén jelenik meg, sokkal koncentráltabb, lényegesebb az apa/fiú viszony érzékeltetése. S ez kétszeresen is megjelenik - a magányos, elkóborolt fiú tanárt és tanítványt, apát és barátot kap az állatok világában Kumatetsu személyében és családot kap a további mellék-karakterekkel. Kumatetsu pedig a nyolc év alatt felnőtté érik a tanítványa mellett. Ren/Kyuuta az emberek világába át- meg átjárva viszont végül megleli igazi apját, s megküzd azzal a kettősséggel, amit egykori, a helyzettel kapcsolatos meg nem értéséből fakadó gyűlölete gerjesztett benne, hogy végül valóban gyermekeként, de szívében felnőtt gyermekként válhasson ismét egy ember-család tagjává.
Hogy Melville története miért kapott ennyire központi szerepet a filmben, arra nem találtam más magyarázatot, mint a Kaeda által elmondott regény-értelmezést: hogy Ahab is saját énjének kivetüléseként küzd a bálnával. Éppígy küzd meg a legtöbb karakter, ilyen vagy olyan sikerrel, a maga belső démonaival. A film attól szép, hogy a jóknak is vannak ilyen démonaik (oké, az állatok világának vezére, a nyúl-alakú nagyúr mentesnek tűnik e nyűgtől, de a legtöbbjüknek mégis megvan a maga démona). Ren/Kyuuta a maga ellenfelében saját hasonmását látja, s kész a halálra is annak érdekében, hogy a sötétséget eltávoztassa mindkét világból. A kard, amit kezdetben emelni sem tudott, végül mégis lelkébe költözik, hogy annyira legyen sajátja, mint a léte.
2016.01.13. 06:50:57
Ha ez a film hozza azt a színvonalat, akkor biza rendben van ez az anime.
Talán egy kicsit számomra ott a bibi, hogy ha jól értem, a rendező erőst utalgat a Moby Dickre, ami sajnos (vagy sem) az én műveltségi hiányosságom részét képezi :S
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.01.13. 08:24:54
luckylany 2016.01.13. 08:55:16
2016.01.14. 04:55:11
@luckylany: Meglátom, moziban biztosan nem fogom megnézni, nyilván valami "szürke-zónás" megoldás lesz majd (hacsak nem adják ki hivatalosan is).
scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.01.14. 09:07:26
luckylany 2016.01.14. 11:54:13
@Tralfamador75: ha moziban nem megy, hát másképp.