Valamelyik nap épp a Stadionok állomáson grasszálok, bal oldalt Anger Zsolt vicsorog a Cop Mortem plakátján, bőszen szorítva pisztolyát. Előttem sopánkodik egy „csak hatos” csaj a pasijának: Annyira elegem van ezekből az akciófilmekből, tele van férfival, és mindegyik lövöldözik, meg erőszakos. Le se tagadhatná ez is, hogy valami amerikai szemét. Mire a csávó: De drágám, ez egy új magyar film, arra gondoltam, valamelyik nap megnézhetnénk. Mire a csaj: Magyaaaaaar? Hát akkor még szar is lesz.

Hát, kisanyám, te tudhattál valamit, nem tudom mivel foglalkozol, de ha kirúgnak, már mehetsz is jósnak.

Tömören és röviden: a Cop Mortem az utóbbi tíz év legrosszabb magyar filmje. Tudom, ez elsőre erősen hangzik, és sajnos addig úgyse fogjátok elhinni, míg végig nem szenveditek ezt a majdnem két teljes órát – ez a hab a tortán, mert nem elég, hogy borzalmas, de még jó hosszú is. Komolyan azt hittem, hogy az új magyar filmreneszánsz legújabb tagját köszönthetem ebben a filmben – amelynek a promóciója annyira a béka segge alatt volt, hogy egy barátomtól hallottam róla először –, de nem, ez egy régi iskolás művelmény, annak minden létező hibájával. Először is nézzétek már meg ezt a szereplőgárdát: Kamarás Iván, Gáti Oszkár, Ganxsta Zolee és főleg Gesztesi Károly! Nálam már Szabó Győző neve is az intő jel kategóriába kezd tartozni, de ő még egyelőre jó arc, viszont egyedül Anger Zsolt az, akinek a munkáját tudom élvezni filmen. És különben is, csak én hányok ettől a kanmuritól? Nem lehetett találni egyetlen színésznőt se, vagy értelmes karaktert? Bocsánat, van egy a filmben, de a plakátra nem fért rá... majd legközelebb.

Vegyük őket sorba, mert azért annyival nem ússzák meg ha már leigazoltak a filmhez, hogy modorosak, meg szarok. Először is, Kamarás nem tudom, mikor rosszabb: amikor a magyar szövegeit darálja, vagy amikor az angolt. Szerepe szerint ő lenne John Holden, egy angol–magyar–angol Interpol-ügynök, de valójában ő Jack Reacher. Egy az egyben Tom Cruise-ról koppintották, ugyanaz az elszántság, ugyanaz a keménység, öt perc alatt lever, mint vak a poharat, ha nem válaszolsz neki, mindezt mindenféle érzelmi megnyilvánulás nélkül. A film előtt levetített kétperces üdvözlővideóban több színészkedést mutatott, mint a filmben. Ráadásul a szerepe fölöslegessé teszi a többi embert, hiszen a Jack Reacher épp azért volt jó, mert ő egy egyszemélyes hadsereg, itt meg folyton vinnie kell magával a koloncokat. És ahogy karaktert próbálnak neki adni: Ő nem rendőr, ő Jack Holden, izé, John Reacher, egy Interpol-ügynök.

Gátinak szólni kellett volna, hogy ez nem az Életképek vagy a Kisváros, itt nem árt színészkedni kicsit. Ez mozinak lesz. Olyan fáradtan játszik, hogy öt perc után már csak azért nem horkolt, mert szavalnia kell. Tudjátok, ő játssza a „mindenbe beleszarok” rendőrfőnököt, aki azért olyan tökös, hogy ne érdekelje Tarlós polgármester újraválasztása. Karaktert azzal próbáltak neki adni, hogy hol drámákból, hol versekből idéz random módon, totál oda nem illőn: ennyi erővel bibliai bekezdéseket is mondogathatna, az talán jobban illett volna a film témájába is. Semmit nem értek el ezzel a hülyeséggel, csakhogy még inkább kiemeljék a párbeszédek hiteltelenségét, papírízűségét, és hogy lássuk, ilyen az, amikor színpadi színészek arcába hirtelen kamerát tolnak. Gesztesi olyan ellenszenvesen tenyérbemászó, hogy el nem tudom mondani, szerencsére nem sokat szerepel, karakterével végső soron nem tudtak mit kezdeni. Ha egy kétórás filmben nem elég az idő mindent szépen kibontani, akkor nem a néző készülékében van a hiba.

Szabó Gesztesi inverze: míg utóbbi egyszer csak eltűnik a filmből, Szabó hirtelen megjelenik, és úgy kezd játszani, mintha az első egy órában is szerepelt volna már. De vele legalább színészileg nincs sok baj. Aki a film legjobb pillanataiért felel, az kétségtelenül Anger Csípje meg a csóka Zsolt, de őt meg a film felétől túlhasználják, és ez minden esetben a gonosz karakter halála, nem szabad túl sokat adni belőle. Mindezzel együtt eljutunk oda, hogy Ganxsta lesz a film leghitelesebb színésze, ami azt hiszem, elég sokat elmond. Én nem szeretem ezt az embert, de itt nagyon odatette magát, le a kalappal előtte, a többiek meg tanulhatnának tőle, mert ő legalább próbált színészkedni. És akkor az egyetlen nő, Madár Veronika se maradjon már ki a jóból. Bűnrossz ő is, a szerepe már alapból hiteltelen – ő lenne a magyar szimbólumkutató Langdon, de attól, hogy háromszor elmondják róla, hogy ő az ország legjobbja, még nem lesz az, pláne nem ha Gesztesi állítja –, de vele is a legnagyobb baj, hogy nem kezdenek semmit a karakterével, csak úgy van, meg ledarálja a szövegeit.

Az egész filmért Kovalik József a felelős, aki a filmben mindent, de szó szerint MINDENT elszúrt, amit csak lehetett. Tekintve, hogy ő volt az író-rendező-vágó, ez azért elég tetemes részét lefedi a kész műnek. Először is, akció, ami van, az szinte csak puszta kezes közelharc, a film végéig egy pisztolyt nem sütnek el. Szarrá lett vágva az egész, semmit nem fogsz belőle látni, ütnek, fekszenek, verekszenek, amolyan 80-as évekbeli színvonalon – de szerintem ez nem ilyen nosztalgikus múltidézés. A film végén ugyan van egy autósüldözés, ahol majdnem két teljes autót is totálkárosra törnek, és amikor elhúznak az ÁRKÁDBAN, akkor a kamera hirtelen a pláza feliratára dől, ahelyett, hogy látnánk a vad üldözést az áruház előtt, majd beúszik a várva várt helikopter, hogy az ÁRKÁD feliratot szép komótosan megkerülje, és aztán ott a motorosüldözés szintén az ÁRKÁDBAN, ahol a tömeggyilkos pszichopata érthetetlen módon szépen kerülgeti az embereket, nehogy megsérüljön egy is, no meg a kirakatokat és padokat. A végső leszámolásra pedig hol másutt is kerülhetne sor, mint az ÁRKÁD logó alatt, de ez nyilván mind csak a véletlen műve. Vagy mert a főtámogató az ÁRKÁD, amit már a film előtt is jó hangosan bemondanak, meg a főcímbe is kiírják.

A kamerakezelés botrány: most döntsd meg, Sanyi, és vegyük 90 fokban, azt hallottam, így menők leszünk, most az egyes kamera körfahrtol a szereplőkön, most a kettes rákapcsol arra, aki beszél, hagy lássuk, hogy mesterkélt hülye szöveget olvas a súgógépről, jó, most megint a főnök beszél, vissza egyes, most megint a kettes, most folytassuk a körözést. Öt perce megy a film, és már agyfaszt kaptam tőle! És akkor még nem szóltam a bugyuta és zavaros forgatókönyvről, ami olyan csavarosnak akar látszani, hogy árulják az IKEÁ-ban, közben meg egy rakás szar. A néző nem érti, miről akar szólni a film, de a jó hír, hogy nem is érdekli egy idő után. A párbeszédeket valaki olyan írhatta, aki az életben nem szabadult ki a platóni barlangjából: ami komoly lenne, az nevetséges, amit humorosnak szánt, az szánalmas. És akkor a nagy finálé után, amikor ki kéne még találni, ki az agytröszt, és még lehetne egy jelenet, mit kapunk? Hogy pár pohár feles közben megoldják az egészet egy asztalnál? MI VAN? Minek kellett beletenni ezt akkor, ha nem volt rá pénz leforgatni? Elmondják? Mintha egy Bond-filmben az utolsó tíz percet Bond úgy oldaná meg, hogy bemegy a főnökéhez, és a kamera szorgos körözése közben elmondja a jelentését.

Sanyi, bazdmeg, mi itt filmet próbálunk forgatni, hát nem igaz, hogy ezt nem lehet megérteni! Tessék a színészi játékot abbahagyni! A végén még érzelmeket is felvesz a kamera, hát nem ez a koncepció! Na ilyen az, amikor egy kaszkadőrből lesz rendező. Bődületesen szar film a Cop Mortem, nincs benne egy mákszemnyi profizmus. Honnan kaptak erre pénzt? Unalmas az egész, ólomlábakon telnek a percek, rossz a forgatókönyv, hiteltelenek a párbeszédek, mesterkélten és fáradtan játszanak a színészek, ami akció van, az élvezhetetlen, a csavarok öt mérföldről láthatóak. Különben is, kérdeztek volna meg egy valódi történészt, és ástak volna elő egy érdekes misztikumot, nem egy ilyen baromságot. Kit érdekel ez? Rendőröket gyilkolászik egy pszichopata szekta – akik sztereotip motorosok. És különben is, milyen nyelven van ez, hogy Cop Mortem? Latinul, te barom, tudom, te rendőr maradtál, de ennyire azért ne hirdesd. Senki ne nézze meg ezt a filmet, ha kedves az élete, mert rosszabb mint egy igazi bűnöző, az felajánl egy választási lehetőséget, amikor azt üvölti pénzt vagy életet, ez viszont mindkettőt elveszi. 1500-at a zsebedből, és két pótolhatatlan órát az életedből.

Ha tetszett a kritika, kérlek lájkold a Facebook oldalunkat!