Pár évvel ezelőtt nem igazán hittem volna, hogy ismertetőt fogok írni egy horror moziról. lévén, hogy nem vagyok a műfaj rajongója. De lám, az élet mindig meglepetésekkel áll elő. Mentségemre legyen mondva, a film megéri a megnézést. Az előző év legjobb darabjának tartják a saját műfaján belül, melyet a kritika és a közönség egyaránt elismerően fogadott. Remélem, ez szolgál némi magyarázatul.
A vidéki Wales egyik félreeső házában két ember különös elhatározást akar véghezvinni. Szándékukban áll megidézni egy őrangyalt, majd kérni tőle. A feladat emberpróbáló lemondásokat követel meg a résztvevőktől. A nő súlyos veszteséget hordoz magában és hátsó szándékai vannak. A férfi megcsömörlött a világtól, talán önmagától is, ám jártas az okkult tudományokban. Neki szintén van titkolnivalója. A különös páros hónapokra bezárkózik a házba, hogy olyan erőket idézzenek meg, amikről igazából fogalmuk sincs. Bízniuk kéne egymásban, mert az a siker kulcsa és minden bizonnyal a túlélésüké is.
Akkor hadd indítsak egy apró, talán spoilernek számító megjegyzéssel. Véleményem szerint ez nem igazán horror mese, hanem inkább miszticizmussal áthatott, az ember lelkivilágát központba állító történet. A műfaj átlagos fogyasztója ellesz vele, de különösebben nem vágja hanyatt magát tőle. Ahhoz sokkal rámenősebbnek kéne lennie a filmnek. Viszont az a néző, akinek a háta előre lúdbőrzik a várható sokkolástól, és inkább a titkok lassú kibontását reméli, mint a vérbő jeleneteket, nyugodtan hátradőlhet. Ebben a filmben az elme és a lélek számít, a durvaság tulajdonképp nem kapott szerepet.
Az író-rendező az ír származású Liam Gavin, akinek ez az első igazi bemutatkozása a moziba járók előtt, mert előtte még csak rövidfilmeket tett le az asztalra. Impozáns kezdés, mondhatom. Fel nem tűnik rajta, hogy zöldfülű az illető. Hacsak abból nem jövünk rá, hogy feltűnően visszafogott a környezet, a szereplők létszáma, ami szerény költségvetésre utal. Meg a független filmesekre. A csodás walesi táj szerencsére ingyen volt, azért egy udvarház kibérlésére is futotta, de a többit mondhatni zsebből kifizethették. Trükkökre például alig költöttek. A szereplőgárda tényleg minimális, mindössze négy emberből áll. Pár statiszta volt még a háttérben, de őket nehéz volna színészként emlegetni. Maga az a tény, hogy az erősen katolikus Írországban elsőre egy könnyen félreértelmezhető misztikus történettel állt elő, már igazi rendezői bátorságra vall. Itt jön a forgatókönyv fontossága, és Liam Gavin kétségkívül ezen a téren alkotott igazán. A külső világból minimalizált mindent, amit csak lehetett, viszont maximálisan ráment a szövegkönyvre. Azok a nézők fogják élvezni a filmjét, akik szeretik, ha bevonják őket a játékba. Félszavak és utalások segítenek felfedni a főhősök indítékai, a bennük lejátszódó folyamatokat. Mindez úgy megy végbe, hogy bőven van választási lehetőség kínálva a közönségnek, mielőtt a következő jelenet elvezet a megoldáshoz. Akadnak persze kiszámítható fordulatok is, pláne a rutinos néző számára, de az összkép teljesen rendben van. Ezért aztán a viszonylag lassú történetvezetés ellenére nem ásítozik nézés közben az ember. Liam Gavin biztos kézzel vezette a rendezést, ami a rendelkezésére állt, azzal a jól sáfárkodott. Szerintem lesz még módja bizonyítani a tehetségét egy olyan összetettebb műben is, amit anyagiakkal jobban elláttak.
Egy kamaradráma jellegű filmnél fontosak a szereplők. Victoria, a megtört anya, aki tragikus titkot hordoz, kezdetben kiszolgáltatottnak és irányíthatónak tűnik. Felszínre a pénzhozó, puccos modern liba, akit megfejnek. Bár ez egy szárnyasra vonatkozóan erősen képzavaros hasonlat, azért bízom benne, érthető, miről van szó. Aztán fokozatosan kiderül, a látszat csal, a hölgy erős jellem és kitartó. Szüksége is van mindezen tulajdonságokra, mert az okkult próbák fizikailag és lelkileg egyaránt tortúrát jelentenek. De a legnagyobb kihívás a saját rossz tulajdonságainak legyőzése, amire bőven kap módot. Catherine Walker játssza a hősnőt, teljesen megfelelő színvonalon. Évtizedes színészi múltja van, és bár a nagy áttörés még nem jött össze neki, a rutin már igen. Az okkultista Joseph-et Steve Oram alakítja. Pályája elejét a vígjátékok, a komédiázás fémjelezte, leginkább színpadon. Ezúttal nem csillogtatja az ilyen irányú képességét. Joseph inkább fölényeskedő, a tudására büszke, ronda szájú ember, aki nem sokra nézi a munkaadóját. Ám elszánt és abban becsületes, hogy a mit vállalt, véghez akarja vinni. A belső sebezhetősége lassan feltárul és szerepek megfordulnak a házban. A végén a sorsának alakulása nyitott kérdés maradt számomra. Büntetés volt-e, vagy áldozatvállalás? Nekem úgy tűnt, a forgatókönyv a néző fantáziájára bízta a döntést. A páros közti feszültség megléte a film egyik fő mozgatórúgója, anélkül hamar unalomba fulladna a történet. Egyszer macska-egér harcot vívnak, néha kegyetlenül bánnak a másikkal, máskor összenevetnek a képtelenségnek tűnő helyzetekben, vagy a másiktól támaszt remélve összeborulnak. Ahogy mostanság gyakorta fogalmaznak, „működik köztük a kémia,” színészileg mindenképp.
Cathal Watters fényképezte a mozit és egy nagy pacsi mindenképp kijár neki érte. Gyönyörű, varázslatos képeiből árad a misztikum, kiváló beállításokkal operált. Nagyban hozzájárult a film sikeréhez. Csakúgy, mint a zenét komponáló Ray Harman. A horror zsánerben a dallamvilág több mint vatta a képek alá, ezt aligha kell részleteznem. Nos, minden rendező álma egy olyan zenéért felelős személy, aki képes a film hangulatához igazodni, sőt, alkalomadtán fokozni azt. Ezúttal így történt.
A „Sötét dal” érdekes, néha zavarba ejtő alkotás, ami képes beszippantani a nézőt. Kétségtelen, hogy kell hozzá egy bizonyos lelki beállítottság, a lassú meseszövés elviselése, a misztikum iránti érdeklődés sem lesz hátrány a nézése közben. Viszont aki képes egy hullámhosszra lépni az alkotókkal, az elégedett lesz a végén. Nem csupán a horror rajongóknak ajánlott. Sőt, igazából a zsáner vérre menő rajongói fognak elégedetlenkedni. Van ugyan pár kép az Interneten, amiről árad a paradicsomlé szaga, de azt kiemelni a mozi kapcsán inkább csak átverés. A gondolkodtató filmek kedvelői ezúttal viszont nem kell, hogy elriadjanak a műfaji besorolástól. Liam Gavin azt sugallja, a világ több, mint tudományos feldolgozásra váró ismertek tárháza. Talán maga az ember is több és jobb, mint aminek elsőre látszik. Nekem szimpatikus volt ez az álláspont.
Darkcomet 2017.05.18. 20:04:21
A tavalyi évből emellett nekem nagy kedvencem pl. a koreai The Wailing, amit bátran merek ajánlani neked is megnézésre, lévén szereted a távol-keleti mozikat és ezek szerint az okos horrorokra is nyitott vagy valamilyen formában. Nem fogsz csalódni benne.
TroA 2017.05.19. 05:50:43
Oldfan 2017.05.19. 07:21:44
Engem nem bántam a filmben a misztikus szálat, hiszen most jó értelemben alkalmazták, nem a néző összezavarására. Az okkult része igazából csak a film eleji beszélgetésben és a külsőségben van jelen, gondolati tartalomként a kereszténység egyik fő elvét, a bűnt és megbocsátást járja körül a történet. Legyen az a bűn a sajátunk vagy más követte el ellenünk. Pont ennek felfedése viszi el az első órát minden akció híján. És igen, egy horror moziba mégis csak kell néhány sokkoló elem, mutatván hogy a hősök igazából gyarló, kicsinyes emberek, akik talán túlléphetnek a saját árnyékukon. A leves epizód nálam sem nyert és a lezárást jobban kibontottam volna. Ott mintha elveszett volna a forgatókönyv kimunkáltsága. De azért a film összképe a jó kategóriát ki adja nálam.
TroA 2017.05.19. 08:03:03
A dialógusok, és a mögöttük lévő dolgok valóban sokkolóak (de nem félelemkeltőek, horrorisztikusak) a filmben. Nem közvetlenül ér ez a hatás, de végül is ez egy intelligens mozi lenne, ugye? Például nagyon sokáig számomra nem volt különbség a páros (Solomon és Sophia) és az említésre kerülő sátánista tinik között. Talán csak annyi, hogy a főszereplők (Akiknek mennyire beszédes a nevük is! Salamon, mint a király, akire annyi mindenki hivatkozik, és a Bölcsesség. Már a nevek is felfoghatók szimbólumként!) tudatosabbak, jobban a témában belemerültek. De az indítékuk ugyanolyan közönséges. És a vége ettől lesz... Metamorfózikus. Szerintem a befejezést nem kellett volna jobban kidolgozni, jól van ez így. Mert így teret enged az asszociációknak. Bár pontosan nem tudom, mit értesz jobb kidolgozás alatt. Ahogy írtam, a film értelmezés szempontjából tele van/lehet szimbolikus utalásokkal, amik kibontása a néző dolga. A vége, hogy épp ilyen teret enged a... gondolkodásra. Szerintem ha a vége kimunkáltabb lenne, akkor az épp egyfajta korlátot állított volna az értelmezések elé. Amire, szerintem, ebben az esetben nincs szükség. Igen, a film összképe nálam is a jó kategóriát adja. Még akkor is, ha nem dolgoztam még fel teljesen. Szerintem sokkal összetettebb alkotás, mint első pillanatra tűnik. Szívesen feltennék néhány kérdést Liam Gavinnek, de csak privátba. Ja, és csak több éves ismeretség után. Hogy esélyem legyen az őszinte válaszára. :)
Köszönöm a filmhez a feliratot, és az ajánlót!
Oldfan 2017.05.19. 08:53:36
TroA 2017.05.19. 12:32:27
( Utóirat: A leveses résznél értem én, hogy tehetetlennek érzi magát, mert kihasználták, és meg is alázták egyszerre. De nem ez a visszavágás módja. Mondom én ezt férfiként. Ugyanakkor közeli ismerőseim esete alapján, teljesen életszerű a jelenet. Egyes nők (de lehet hogy férfiakéba is) gondolkodásába simán belefér az ilyen dolgok megtétele. Hallottam hasonló történetet, de azt se tudtam megérteni. Mindegy is, csak azért írok még egyszer erről, mert attól, hogy ez a jelenet mindkettőnknél "kicsit sok", attól reális.)
Darkcomet 2017.05.19. 19:32:29
A film vége viszont Lucio Fulcis. Minden negatívumával és pozítívumával együtt. De nagyon üt. Ott motoszkál egy csomó minden a film vége után az ember fejében.
Darkcomet 2017.05.19. 19:40:22
TroA 2017.05.20. 17:00:10
Ez (szerintem) egy szimbolista mű (is), és nekem úgy tűnik, az alkotó többet rakott bele, mint amennyi "elsőnézésre" látszik. Egyébként épp ma jutott eszembe, hogy meg kellene újra nézni.
Lucio Fulcis-val kapcsolatban nem tudok nyilatkozni. De ez valószínüleg így is fog maradni. :)
Admirális 2017.05.27. 13:59:13
Köszi!
Oldfan 2017.05.27. 15:41:18
Az elején az okkult téma bedobása igazából csak csali a nézőnek, ahogy én látom. Úgy vélem, fölösleges is lett volna erősebbre venni ezt a szálat. A lelki vonalat végig fontosabbnak éreztem. Egyrészt a páros húzd meg-ereszd meg játékában, másrészt pedig a saját démonaikkal való küzdésben, ami sokkal gyakoribb, mint a túlvilágiakkal való találkozás. Olvastam én már erről a filmről olyan véleményt, hogy: "Ez meg mi a franc volt? Nem is horror." Szóval az általad írt "értő közönség," - amely szerencsére nagyobb létszámú, mint a fanyalgók tábora, - tulajdonképp azokból áll, akiknek tudott szórakozást biztosítani az alkotás. Nem kell hozzá művészléleknek lenni, egyszerű figyelem és beleérző képességgel simán megy a dolog. Számomra ez bizonyíték, hogy a film megfelelő színvonalú. Ízlésbeli eltérések pedig úgyis mindig lesznek.
Admirális 2017.05.27. 17:37:03
TroA 2017.06.05. 10:04:36
Admirális 2017.06.05. 12:11:08
Paul Brunton könyveiben vannak érdekes dolgok.
Admirális 2017.06.05. 12:21:37
TroA 2017.06.05. 12:56:44
Admirális 2017.06.06. 13:26:00