Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A NAGY Gatsby 3D

2019. szeptember 30. - scal

"Így törjük a csapást, hajtjuk hajónkat előre, szemben az árral, hogy a végén mindig a múltba érkezzünk."

gatsby.jpg

Egy 32 éves, egyedülálló férfi, mindent egyetlen nőre tett fel. Élete szerelmére. Kétségbeesetten keresi azt, amit valahol a múltban birtokolt, majd elveszített, de reménykedik..., hisz benne, mániákus módon, hogy egy napon mindez ismét az övé lesz, és az egymás nélkül töltött keserves éveket örökre kitörölheti emlékeiből. Hogy ott folytassák, ahol abbamaradt, hogy újra az az érzés járja át őket, ami egykoron. A nagy betűs BOLDOGSÁG! A férfi mindent kizárólag e cél érdekében csinál, tervez, alárendel, szinte nem is él. Hogyan is élhetne, amikor már ismeri az érzést, milyen is az amikor igazán ÉLT. Az emlékek számára nem halványulnak, az idő pedig nem gyógyít, legfeljebb mélyíti sebeit, mint a víz, mely egyre biztosabban vájja mélyebbre a folyómedret a kőkemény talajba. Egy fáradhatatlan álmodozó örök szélmalomharca a Gatsby ahol az idő szinte nem is számít, éppúgy játszódhatna akár itt Budapesten napjainkban, de a 20-as évek New York-ja talán mégis egy fokkal vonzóbb.

the_great_gatsby.jpg

Jaj, bocsánat elkalandoztam, de eszembe jutott egy öreg harcos véleménye, aki szerint én csak akkor tartok jónak egy filmet ha magamra ismerek benne... és az elég durván teljesült jelen alanyunk esetében. Mégis azt kell mondjam, első megtekintésre felemás lett "az év romantikus filmje". Filmnézés közben folyvást azon agyalok, hogy másodjára is megtudnám-e nézni a filmet. És bizony ennek a filmnek a nyitánya meglehetősen próbára teszi az embert. Tényleg nem értettem miért kell ilyen harsányan, nehézkesen, gyomorforgatóan megfesteni New York egyik legszebb arcát, amely a Nagy Gazdasági Válságot még hírből sem ismeri. Ez a dzsentri világ színes, szagos, hangos, epilepsziára fogékony egyéneknek egyenes gyilkos lesz. És hozzá ezek a botrányosan összehanyigált zenék. Elképzelhető, hogy már mindenki unalomig ismeri a 20-as évek jazz világát, mert rendre azok a jobban sikerült melódiák csendülnek fel, de amit itt kapunk az leginkább akkor érthető, ha láttuk, hallottuk a Django ominózus ganxta hip-hopját. Na kb. itt is így fog néhány "zenei betét" passzolni a látványvilághoz. Olykor még megpróbálkoztak egy modern sláger erőltetett jazzesítésével, ami legalább ilyen disszonáns hatást kelt, és a harmadik verzió, amikor valami tényleg korhű jazz betéttel találkozunk.

No, ennyi lenne ami a film sötét oldalán található de ezt leszámítva pazar 142 percet kapunk. A színészeket fölösleges is méltatni, DiCapriot látni a vásznon számomra már évek óta élmény, és ha örül a karaktere akkor meg egyenesen megfizethetetlen a játék amit kapunk, márpedig itt annyit fog örülni, mint talán eddig összesen soha. Tobey Maguire az igazi meglepetés, mert még mindig annyira ártatlanul hülye fejet tud vágni, pedig közben eltelt egy dekád, de én csípem őt is, és bizony míg Caprio fel nem tűnik neki kell vinnie a filmet a hátán, amivel derekasan meg is birkózik. Ellenben Carrey Mulliganről én képtelen voltam elhinni, hogy érte egy ember ennyire keresztül menne tűzön át, és halálon át. De mint tudjuk - UGYE TUDJUK? - a szerelem vak.

És most egy kis történelem. A történet Amerika egyik legnagyobb hatású írójának F. Scott Fitzgerald tollából pattant ki 1925-ben. Az író mindössze öt regényt írt, ezt tartják mai napig a legjobbnak, és legnagyobb hatásúnak. Egy évvel később már meg is filmesítették, akkor még csupán némafilmen. Az író az első hangos adaptációt 1949-ben már nem élte meg, majd következett az 1974-es verzió, Robert Redford, és Mia Farrow szereplésével, melyhez Francis Ford Coppola írta a forgatókönyvet. Legtöbben ha a Gatsby-ről beszélnek mai napig erre a filmre gondolnak vissza. Legutoljára pedig 2000-ben dolgozták fel, ekkor tévéfilm formájában, ahonnan a legismerősebb név, Mira Sorvivo és az azóta befutott Paul Rudd lehet. Szóval el vagyunk látva Gatsby-vel, de a legújabb feldolgozásnak mégis van létjogosultsága - bár azt nem a 3D-ben kell keresni.

A rendező, Baz Luhrmann negyedik filmje ugyanazt nyújtja mint a Moulin Rouge! tizenkét évvel ezelőtt, csak épp nem francia életérzést kapunk, hanem ízig vérig amerikait, és egy-két ügyes operatőri megoldást, és néhol túlzóan mesterkélt megjelenítést, ami lehet sokaknak bejön majd, de engem nagyon zavart a nyilvánvaló CGI megoldások alkalmazása, egy egy szájbarágós jelkép előtérbe helyezése. Akár rosszmájúan úgy is fogalmazhatnék, ami jelen filmet megkülönbözteti a Moulin Rougetől, az a hossza. Ezt bizony érezhetjük még akkor is, amikor már totálisan magába szippantott, mert még mindig lesz valami, amit nem vágtak el, még mindig lesz két megválaszolatlan kérdés, és így tovább. Meglehet a történet amit kapunk egyeseknek túlontúl banális, de ne feledjük, a legnagyobb haditervek is olykor egy banánhéjon csúsznak el, és a banalitás csak a rideg külvilágnak szól, mert számunkra, akik megéljük, EZ jelent mindent. Ezért harcolunk, küzdünk, teszünk fel mindent egy lapra, dupla vagy semmi alapon.

Míg a végére már csak egy végletekig meghasonlott ember marad, aki megrögzötten hajszol valamit... és lassan azt sem tudja miért is harcol. Mert amikor eléri, akkor a cél egyszerre szertefoszlik, és ott marad valami egészen más, amivel senki se tudja mit kellene kezdeni. De addig még van miért élnünk, hisz ott a holnap, a holnapután, amikor a szeretett személy megadhatja nekünk amit igazán akarunk, amit ő is akart egykor... már ha egyáltalán emlékezik még rá.

EZ a Nagy Gatsby!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2013.05.16. 21:17:23

Olvastam a regényt, túlértékelt, túlírt és tényleg banális, ráadásul semmi mondanivaló, vagy közlés nincs benne se a férfi-nő kapcsolatokról, se magáról az életről. Ami meg van benne az meg nem jelent semmi újdonságot. Szóval baromi nagy csalódás volt, még azt is hogy a szél fújja a függönyt Fitzgerald úgy körbeírta, hogy két perc volt rájönnöm, hogy csak ennyiről van szó.
Aztán megnéztem a Redford féle verziót, na az aztán végképp pocsék volt, mert minderre még rájött egy hatalmas adag unalom, mesterkéltség, és hiteltelenség. Na persze, majd pont egy Redford kaliberű übermensch szupermacsó szeszcsempész lesz menthetetlenül szerelmes egy olyan jelentéktelen ázott verébbe, akinek a személyisége se ér szart se, mint a Mia Farrow által játszott karakter.
Na most ezek után egyáltalán nem vagyok kíváncsi az új Gecbire, és ismerve a magánéletedet egyáltalán nem győztél meg, hogy megérne nekem 140 percet az életemből, annál is inkább, mert a Moulin Rouge is egy fejfájdító, nézhetetlenül giccses, stílustalan szutyok volt.
Viszont, hogy ne csak trollkodjak, ha a plátói szerelemről szeretnél egy valóban jó filmet látni, ajánlom figyelmedbe Scorsese Az ártatlanság kora című filmjét Daniel Day-Lewis és Michelle Pfeiffer főszereplésével. Az egyik legszebb, legízlésesebb film, amit valaha láttam, akár a témáját, akár a megvalósítását nézzük.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2013.05.17. 01:47:09

engem az idegesített benne - öreg harcos - hogy a csajon múlt minden, és ott mutatják hogy szenved mert megcsalják, megalázzák, és mégse mer lépni (amikor egy pénzes, híres, társaság fénypontja pasi csak érte él) akibe ráadásul egykor kurvára szerelmes i volt, szóval egy hülye picsa volt

azután itt van ez a "mondd meg neki hogy sose szeretted" szöveg, velem épp az a baj, hogy néha úgy érzem nagyon sok lányt tudnék szeretni :D ugyanez fordítva is igaz, és miért nem érte be azzal, hogy elszökne vele, én beértem volna :D de kellett egy mesterkélt baszakodott konfliktus

óóóó bennem nagyon leülepedett mára, tegnap még csak 7-esnek tartottam, ma már simán egy 8-askát kaphat, le is szedtem a Redfordosat is meg majd valamikor elolvasom a regényt is jól

majd barinődet jól rábeszélem hogy rángasson el rá, a Star Treknek jól kezdődött az eleje, a vége viszont jellegtelen, hiányzik a katarzis, illetve ami van az röhejes, ez lehet émelyítően kezdődik, de a vége nagyon ütött, és volt katarzis is, szóval ha mindenféle Zero Dark 30-kat megnéztél azért ne írd le

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2013.05.17. 09:39:43

@Santino89: @scal: Nade gyerekek!

Azért ez a történet egy másik korban _íródott_ és egy másik korban _játszódik_, ezt azért nem kellene elfelejteni.

Az, hogy a sztori mennyire banális manapság talán épp annak köszönhető, hogy sokan másolják többek közt ezt is, így mára már az eredeti is csak egynek tűnik a sok közül.

Az, hogy a konfliktus mennyire mesterkélt szintén nem a mai kor szellemiségében kell megítélni, anno más volt az erkölcs.

Szerintem. :)

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2013.05.18. 10:42:35

@lisztes: ez a más korban játszódott érv itt azért nem ér semmit sem, mert a dzsesszkorszak az pont oan erkölcstelen volt, mint jelen korunk, csak akkor még nem volt fészbuk.

@scal: ez a konfliktus szerintem azért nem mesterkélt, mert a csajnak egyértelműen fontosabb volt a társadalmi rang, mint a szerelem, de amúgy sem volt semmi jelleme, vagy egyénisége, szóval alapból faszság volt rábízni a döntést.
meg ez a gyenge fordulat is, ahogy a végén meghal a gecbi... istenem...
lehet dicaprio miatt egyszer megnézem... pl ha meghal, vagy vmi...

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2013.05.18. 14:01:44

@Santino89: jó hát ezt speciel egyáltalán nem domborították ki a filmben, csak hogy egy döntésképtelen hülye pitscha (mint a nők legtöbbje)