Emberek és vámpírok. Fölöttébb régi a kapcsolat – a hiedelem világunkban mindenképp. A kezdetéről persze semmi valós adat nincs. Ki tudja, talán már a cro-magnoni ember is hasonló mesékkel riogatta a barlangjában a rakoncátlankodó gyermekét. A vámpíron eredetileg valamilyen emberszerű életformát értünk, amely vért- vagy életenergiát nyer az élőkből. Már az ókori Asszíriában megjelent a vérivó lény legendája, de hasonló meséket találhatunk a fáraók Egyiptomjának tekercsein vagy ősi Kínában. Az ókori görögök pedig még színpadra is engedték az alakját. Nem mellesleg, tőlük származik az a hiedelem, hogy az élőholtat a gazdának kell beengedni a későbbi látogatásokhoz. Így aztán náluk csak az jutott be az ajtón át, aki többször is kopogott. Mert azt az élőholt nem tehette.

A középkorban ívelt fel igazán a vérivók karriere, miközben jócskán gyarapodott a misztikus tulajdonságaik száma, többféle fajtájuk „alakult ki.” Természetesen az ellenük bevethető fegyvertár „fegyvertár” szintén szépen bővült. (Csak kell, hogy adjunk esély az emberiségnek.) A kínaiak gyakorlatiasabbak voltak, holmi fokhagyma, ezüstgolyó nem állítja meg a saját szörnyeiket, csak a szent szövegek, lehetőleg a homlokukra írva vagy tapasztva. A legendás lény tulajdonképpen minden kultúrában és társadalomban felbukkan. Minden bizonnyal a vért nyalogató vagy szívó állatok adták az alapját. A vámpír denevér pedig „komoly karriert futott be” az évszázadok során. A kereszténység megfejtést is adott a vámpírok keletkezésére, miszerint istengyalázás, az Ördöggel történő szerződéskötés miatt jönnek létre. Ez valójában figyelmeztetés volt az embereknek, hogy a halandók ne akarjanak örökké élni, mert annak előbb-utóbb nagyon kellemetlen vonzatai vannak. Például odalesz az ember lelke, ami akkortájt „nem lájkoltak.” Meglepő lehet, de elég régen, kb. az 1700-as évek óta tudományos kutatás létezik a témakörben. (Amit hol engedtek, hol betiltottak.) A klasszikus vérszívó alakját a mozi lódította meg. Nosferatu és Drakula megjelenése filmtörténeti eseménynek számít, és sok-sok variációban kerültek már celluloid szalagra. Vagy digitálisan fényképezve, mert fejlődött a technika. De miután ez az ismertető nem továbbképzés akar lenni a témáról, így hadd térjek át a film megszületésének körülményeire.

Viszonylag messziről indul a mese, már emberi létben mérve. (Egy vámpír csak mosolyogna az előző mondaton.) A film alapját még 1965-ben fektették le Amerikában. Az ABC TV társaság volt a „tettes,” amely Maine államba, - jóval. S. King előtt szúrva ki a helyszínt – helyezte a Dark Shadows sorozat cselekményét, a Collinwood nevű kastélyba, ahol mindenféle titokzatos dolgok történnek. Barnabas, a vámpír, 1967-ben tűnt fel a szériában, és gyorsan hatalmas népszerűségre tett szert, miként maga a szappanopera is. Volt év, amikor legnézetettebb televíziós adásnak számított. Dan Curtis producer és ötletgazda, időnként rendező is, profin tette a dolgát. Belerakott minden a cselekménybe, ami szem-szájnak ingere. Misztikum, rejtélyek, horror ötletek, valódi fantasztikum mellé drámaiság, romantika és érzelmesség vegyült. A közönség zabálta a mixet. A stúdió jó gárdát szerződtetett. Nem nagy neveket, de képzett színészeket. Az epizódok szerzői között pedig olyan név szerepelt, mint Richard Matheson, akit a sci-fi történeteket kedvelők mostanság leginkább a „Legenda vagyok” filmen sokszor feldolgozott írásműve alapján ismerhetnek. Nem a Dark Shadows mesék miatt emelkedett meg a reputációja az irodalmi körökben, de arról tett, hogy elfogadható részek kerüljenek adásba. A sorozat 1971-ig futott, 1245 epizódot ért meg. Aztán 1991-ben feltámadt, ami ebben a témakörben különösebb meglepetésnek aligha számít, ugye? :)  A sikeresség adta a lehetőséget, hogy a nagyvászonra kerülhessen egy szépen kidolgozott és látványos történet, a korabeli nézők örömére, benne a sorozat népszerű karaktereivel. Mindehhez kapcsolva Barnabas tragikus szerelmét egy francia hölggyel, amit máig a saga csúcspontjaként tartanak számon. A különlegességekre vadászókkal közlöm, hogy a DVD kiadások egymás után sorjáznak, aki nagyon ráér és beszél angolul, akár az összes évadot begyűjtheti és megnézheti.

Azok, akik eddig bírták olvasni a cikket, és nem menekültek el, lassan elnyerik méltó büntetésüket, mert rátérek a konkrét filmre. Igen, büntetést, vámpír ügyben nincs happy end.   :)

Barnabas, a vámpír arisztokrata, mintegy 200 év után nagy szerencsével kiszabadul a leláncolt koporsójából. Visszatér gyermekkora kastélyába, külföldi rokon képében. Régimódi udvariassága, gavallér természete lenyűgözi a család jelenlegi tagjait. Ám a vérvágya megmaradt, így a környéken megszaporodnak a rejtélyes halálesetek. Barnabas a régi szerelme inkarnációját látja egy lányban, és elhatározza, ezúttal meglesz az egykoron meghiúsult esküvő. Továbbá úgy tűnik, a modern orvostudomány kiutat kínál neki a vámpirizmus csapdájából. Viszont a gyanakvás légköre együtt nő az áldozatok számával, ami veszélyes rá, és a szaporodó új "családjára." Ám ő nem tágít az elhatározásától…

Az ötletgazda producer a TV változatról nagyfilmre történő átnyergelésnél maga ült a rendezői székbe. Produceri alapossággal vezényelte le a filmet. A horror rajongók számára ő amerikai ikon, aki bármilyen témához nyúlt, kudarcot nem vallott. (Történelmi sorozatokban ugyanolyan jól teljesített.) Ezúttal sem fogott mellé, de a megbízható mesterember művén túl azért többet nem tudott hozzátenni a témához. Hozta magával a biztos kezű forgatókönyvíró Mathesont és a saga néhány népszerű karakterét. Ne feledjük, a sikerek nem igazán kellett bemutatni a nagyközönségnek, hogy kikről van szó. Mondhatni mindenki tisztában volt az előzményekkel. Tulajdonképp ma sem zavaró a részletek ismereteinek hiánya, a történek kerek. Azért akkoriban nyilvánvalóan többet adott a nézőnek. Mint a hasonló eseteknél lenni szokott, a stúdió biztosra akart menni. Így a jól ismert karaktereket és fordulatokat vették elő az évadok sorából. Következésképp a film története eredetinek semmiképp nem mondható, viszont a kiállítása felér egy kosztümös, romantikus mese kivitelezésével. Jonathan Frid 595 epizódon át alakította Barnabast, tehát alaposan kidolgozta a figurát. Jó színész és nyilvánvalóan nagy hatással volt rá Lugosi Béla felfogása Drakuláról. Jelen esetben ez nem hátrány, sőt, inkább előny. Frid színpadon edződött színész volt, a mesterség megszállottja. Így sokoldalú ábrázolásra képes. Az általa megszemélyesített vámpír egyszerre veszélyes és emberien gyarló, elbűvölő, kiszámíthatatlan, sőt, még azt képes hitelessé tenni, hogy szerelmes lehet. Nem szokványos élőhalott, közhelyeken túl mutató alak. Frid bevallottan rajongott a horror karakterekért, szóval mindent bevetett a jó alakítás kedvéért. Barnabas lett talán pályafutásának legnagyobb sikere. A „Sötét árnyak háza” képes megmutatni, miért kedvelték.

Ezúttal Kathryn Leigh Scott alakítja a Maggie Evanst, a reinkarnálódott Josette szerepét, aki a sorozaton belül többször visszatért, de nem kapott állandó megformálót. K.L. Scott egyszerre volt színésznő és producer, mindkettőben sikeresnek bizonyult. Maggie ezúttal is képes elbűvölni a vámpírt, azt hiszem, jó pár nézővel egyetemben.

Grayson Hall formálja meg Juliát, a vámpírunkba reménytelenül belebolonduló orvosnőt. Ő kevés mozifilmben játszott a pályafutása során, pedig nem csupán TV-re termett. Például  Az iguána éjszakája (1964) Oscar-díj jelölést hozott a számára. Viszont a Dark Shadows sorozatban központi karaktert vitt, illetve azok alteregóit, több mint 400 epizódon át. A többi szereplőre sem lehet panaszunk, képzettek, még a gyerekszereplő is.

Arthur J, Ornitz felelt a fényképezésért. A Serpico ismerői tisztában lehetnek a képességeivel. Szemet gyönyörködtető beállításai stílust adnak filmnek.

Robert Cobert írta a zenét, aki a rendező egyik fő munkatársa volt a TV sorozataiban. Ez a film a legnagyobb lélegzetű munkája.  Kielégítő, de igazán mély nyomot nem hagyott bennem.

Összességében azoknak ajánlom a filmet, akik a kedvelik a misztikus, nem durva, de helyenként azért rámenős, borzongató történeteket, fölöttébb mutatós tálalásban, kidolgozott karakterek értelmes párbeszédeivel megjelenítve. A horror ábrázolás képi erőssége a maga idejében megfelelt az elvárásoknak, mára nyilvánvalóan megkopott. A szórakoztató része véleményem szerint állja az idő próbáját, Persze, ez egyéni ízlés dolga. A film az eredeti mozi előzetesnél lényegesen jobb minőségű kópiában érhető el.Felirat hozzá:

https://www.opensubtitles.org/hu/subtitles/8274408/house-of-dark-shadows-hu