Éljen Semmelweis Ignác, az anyák megmentője!

Nagyon úgy tűnik, hogy Koltai Lajos harmadik nagyjátékfilmjére megtanult filmet rendezni, mert tényleg régen láttam már olyan jó filmet mint a Semmelweis. Félre értés ne essék, éppen pár napja írtam a Mesterjátszmáról, hogy az elmúlt tíz év legjobb magyar filmje, és a Valami madarak is igen csak jóra sikeredett, de egyiknél se voltak akkora elvárások, mint a Semmelweis esetében, amikor azért ott lebeg a rendező fölött, afféle damoklészi kardként, hogyan is kell valakiről életrajzi filmet készíteni, aki világhíres, és minden gyermek tudja jól, hogy csupán az életét köszönheti neki - azok is, akik szidják a filmet. Pedig amikor megtudtam, hogy az a Koltai fog filmet készíteni a gyermekágyi láz okának felfedezőjéről, aki miatt mai napig nem olvastam el a Sorstalanságot, akkor azért megállt bennem az ütő. Na még egy magyar film, amit messziről el kell kerülni.

De milyen jól tettem, hogy mégsem kerültem el, mert elég sok információt megtudtam erről a magányos, megszállott zseniről, akinek tragédiája, hogy csupán megsejtett valamit, de azt nem tudta szakmailag igazolni, és ezért kivetette magából az a közösség, akik büszkeségükben képtelenek voltak magukba nézni, és inkább a szőnyeg alá söpörték a valós problémát. Sőt, bár a filmben már nem megyünk el odáig, Semmelweis halála mai napig tisztázatlan, miért került elmegyógyintézetbe, és ott aztán miért kapott egy akkora verést, hogy pár napra rá belehalt. Koltai filmje egyébként sem az a fajta életrajz, ami bemutatja hőse életútját, egészen a megváltó vagy éppen dicstelen halálig, hanem a modernebb iskolát követi, és csak arra az időre fókuszál, amikor a címszereplő véghezviszi azt a tettét, ami miatt az utókor metróállomást nevez el róla. 

A filmből nagyon szépen kiviláglanak micsoda állapotok jártak 1847-ben a Bécsi I. számú Klinikán, ahova meghalni jártak szülni az asszonyok. No nem az előkelőbbek, hanem a szegény sorsúak, megesettek és utcalányok, akik nem tudták megengedni maguknak az otthon szülés luxusát, és a saját bábát, ahogy az ekkoriban szokás volt. A hatalmas halálozási ráta, ami a klinikán ekkoriban kialakult viszont még Európán belül is kirívott. A dolog mögött mindössze annyi állt, hogy a doktorok miután felboncoltak egy anyát, hogy rájöjjenek mi okozta a halálát, máris mentek egy másikból kisegíteni a csecsemőjét, és közben sikeresen megfertőzték hullaméreggel, mert a szappanos kézmosás nem volt elég. Két nappal később pedig már őt boncolták. Semmelweis azzal, hogy sorozatosan zárta ki lehetőségeket, lassan rájött, hogy a klórmész eltünteti a szagot, de hát azt majd csak később Louis Pasteur fogja felfedezni, - és egyben már bizonyítani is - hogy a fertőzés oka sokkal komplexebb volt.

Ugyanakkor még Pasteur után 1896-ban is keményen tartották magukat az olyan ostobaságok, hogy a gyermekágyi lázat az anyák félelme, véralkata, a bolygók együttállása, és hasonló tudományos dolgok okozzák, semmint az a sokkal triviálisabb tény, hogy nem szabad keverni a boncolást a műtéttel, mert a test bomlása rögtön megkezdődik. De hát aki pár éve végigrettegte a COVID-19-et az maga is meggyőződhetett a 21. században mennyire felkészültek az orvosok, olyan messzire azért még mindig nem jutottunk. Moss kezet! Azt is mondhatjuk a józan paraszti ész logikája az, amit Semmelweis megpróbált keresztülvinni az akadémikus gondolkodók hadán, akiktől sikeresen elvágta magát elragadó természetével.

A filmben mindezt sikeresen érzékelteti a rendező, kezdve Bécs korabeli ábrázolásával, aminek talán egyetlen negatívuma, a kevés külső jelenet, de bőven kárpótol, hogy a Semmelweis az utóbbi idők leggyönyörűbben fényképezett filmje. Most mondhatnám azt, hogy ez elvárás egy Oscar-díjas operatőrből lett rendező esetében, akinek egyéni látásmódját tanítják a tengerentúl, de nem mondom. Mert élvezet nézni a film összes kockáját, legyen szó totálról, vagy premier plánról, egy vizuális gyönyörhalmaz, ami kell is, hogy ellensúlyozza ezt a végtelenül melankolikus történetet. És közben sehol nem érezni a Sorstalanság vontatottságát, pedig a Semmelweis is komótosan halad a maga medrében, de itt sokkal inkább úgy éreztem, ez a film bőven megérdemli, hogy ne rohanjunk át rajta, kell ez a két óra, hogy a dolgok beérjenek, hogy súlyuk érződjön.

A színészek játéka nagyon tetszett, különösen Gálffi Lászlóé, aki egy hihetetlenül bonyolult karaktert formált meg, aki percről percre változik, és mindegyik szakaszában hiteles, legyen az akár a magabiztos igazgató, a pökhendi, önhitt ellenlábas, vagy a meghasonlott, önmagának megbocsátani képtelen, lecsupaszított ember. Hozzá képest Elek Ferenc a joviális, életet élvező orvosként, vagy Kovács Lajos a keselyűként járőröző gyászhuszárként már csak szimplán jó. Vecsei H. Miklóst sokan ekézik több irányból is, egyrészt, hogy túl jóképű a valódi Semmelweisnek, másrészt, hogy olyan mintha csak felmondaná a szövegeit, pedig ez utóbbi láthatóan tudatos döntés, ő úgy játszik, hogy nem játszik, mert ezzel érzékelteti, hogy Semmelweis egy gép, akit nem érdekel a pénz, a hírnév, a földi hívságok, ő csak egyet akar, gyógyítani, és azt minél jobban. Képtelen az érzelmekre, és nem is tud mihez kezdni velük, mert azon a terepen nem járatos.

Ezt használják ki ellene a klinikán, amikor ráveszik Emmát, a feslett erkölcsű nővért, akit tulajdon húgával - Kizlinger Lilla - zsarolnak, hogy jelentse Semmelweis kihágásait. A valóságban nem létezett nővért Nagy Katica játssza, így szerelmi légyottja a doktorral nem is igazolható. De az Emma és Júlia nővér - Mészáros Blanka emlékezetes alakítása - közti párbeszédekből árnyalódik annak a Bécsnek a képe, ahol a nőket egy mondat választotta el az utcától. Sokan emiatt fújnak is a filmre miszerint helytelenül mutatja be, hogyan bántak Bécsben a magyarokkal. Biztos nem hallottak olyan történeteket, hogy valaki odakünn máshogy ejtett egy szót, máris felkapták fejüket az akcentusára és utána a lábtörlőrongy jobb elbánásban részesült, vagy ha netalán kineveztek egy magyart a helyi részleg vezetőjének, echte németek tagadták meg a munkát, merthogy az megalázó rájuk nézve. Ezek csak ilyen pletykák, a xenofóbia csak nálunk létezik, különösen 1847-ben, amikor azért elég forró volt a politikai helyzet.

Kis kutatás elég hozzá, hogy az egyszeri néző utánajárjon, az ellentét amit a film bemutat valós, Klein és Semmelweis tényleg nem kedvelte egymást. A film egyébként sem azt mutatja, hogy azért utálnák mert magyar és kilóg az osztrákok közül, hanem mert feltételezi, hogy ő bezzeg rájött arra, amire nála nagyobb orvostudorok sem tudtak. Pusztán mert rossz helyen keresték a probléma okát, teszem azt a Jupiter negyedik holdja környékén. Az is igaz, hogy Semmelweis felboncolta a barátját, - ami tilos volt - és ebből jött rá, hogy ugyanazokat a tüneteket mutatta mint az elhalálozott szülő nők, márpedig ő férfi volt, akit egy balfasz medikus megvágott azzal a szikével, amivel előtte a hullát nyiszatolta. Szóval a film meglepően aprólékosan beleásott Semmelweis életébe, így maszatolás csupán a szerelmi élete körül történik, de ennyi fény kellett ebbe a keserédes történetbe, amit ha azzal fejeznek be, amit egyesek habzószájjal követeltek, akkor itt a nézők Dunának mennek a moziból kifele menet.

Így viszont megérdemelt a Semmelweis sikere, Torontó után itthon is megkapta a legjobb magyar film díját, Koltai a legjobb rendezőjét, Mészáros a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat, de mind közül Gálffi érdemelte meg igazán, a legjobb férfi mellékszereplő díját lehengerlő alakításáért. Semmelweis Ignác pedig kapott egy modernkori filmet, merthogy létezett már hazai alkotás, jó pár, sőt csináltak róla a lengyelek, németek, hollandok is, 1938-ban Oscart is nyertek vele legjobb rövidfilm kategóriában. Szóval ne aggódj Ignác, a saját korod ugyan nem értékelt, kivetett magából, de az utókor - nem csak nálunk - méltóképpen emlékezik rád. Mert az Spielberg óta világos, hogy még ha találkoznánk is, magyarok nélkül nem lehet kommunikálni egy idegen fajjal, de nagyon úgy tűnik, hogy biztonságosan szülni sem. Szóval ha valamiért szidni lehet Semmelweist, akkor az a túlnépesedés. 

Ha tetszett az ismertető, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!

Kövess minket Twitteren is: Follow @Filmbook4