Godard rendezett igazi remekműveket, mint a Kifulladásig, vagy a Megvetés, melyek hiába régi filmek, ma is érezhető rajtuk a friss, fiatalos lendület és a lázadás, amelyek az egész francia újhullám lelkét meghatározták. Aztán nemrég láttam a Bolond Pierrot-t, amit körülbelül nézhetetlennek tartottam, még Belmondo ellenére is, akit különben nagyon kedvelek. A világ legrosszabb B filmjeire jellemző technikai malőrök és egy hülye totálisan értelmetlen történet nem tudom miért tesz egy filmet bárki szemében is klasszikussá. A Külön banda pont e két véglet között helyezkedik el. Vannak benne nagyszerű jelenetek, például a rekorddöntés a Louvre-ban, az örökkévalóságig tartó csend, a metróban utazók magányossága, vagy a narrátoros táncjelenet. A narrátor egyébként igazi mély költőiséget ad a Külön bandának néhol, máskor viszont elég ironikusan fogalmaz: "Elmondhatnám hőseink mit gondolnak, de szerintem egyértelmű". Vagy a film giccses happy end befejezésében is, amivel egyértelmű görbe tükröt tart az amerikai filmek elé, és felveti egy folytatás lehetőségét, ami ma viccesebbnek és aktuálisabbnak tűnik, mint valaha. A történet maga végig követhető, két piti alakról és egy lányról szól, akik megpróbálnak ellopni egy rakás pénzt, de túlságosan balekok, hogy sikerüljön. A stílus, az összkép, egyértelműen nagy hatással volt Tarantino-ra. A főhősnőt alakító Anna Karina bájos, karizmatikus jelenség, de ő például sokkal jobban tetszett a Bolond Pierrot-ban, mint itt. Továbbá számomra külön érdekesség volt, hogy láthattuk a Házibuli filmből ismerős Claude Brasseur-t még fiatalon. Ami probléma volt a filmben, hogy az összes szereplő ellenszenves volt, és túl soknak találtam az üresjáratot is, valószínűleg ezért nem fog soha remekművé válni remek ötletei ellenére sem a Külön banda, hiába van tele jó ötletekkel, iróniával és költőiséggel.

 Nagyra becsült színész rendezőnk Clint Eastwood egyik átmeneti filmje ez két nagy szerepe a Dollár trilógia névtelen cowboya, és Piszkos Harry között. És a film lényege is erre épül, hogy a cowboy Clint Eastwoodot bedobják New Yorkba, ahol fel kell találnia magát. Ennek megfelelően sokkal többet viccelődnek rajta, még a csajok is szórakoznak vele, de ő ugyanaz a rendíthetetlen hős, aki csak megy előre, és teszi a dolgát. Kicsit hajaz még a forrófejű ifjonc szerepre, és az is furcsa, hogy mindenhol ennyire kiröhögik Eastwoodot, és gyakorlatilag senki sem tiszteli ebben a modern világban. A Coogan blöffjének legérdekesebb jelenete is ehhez kötődik, amikor a rettenthetetlen cowboy bemegy a hippidiszkóba. Sok jót mást nem tudok elmondani a Coogan blöffjéről. Története szót sem érdemel, az akciójelenetek pedig már akkoriban sem váltottak meg a világot. Tulajdonképpen jól indul a film, meg az elején még érdekesnek is tűnik, de aztán kifárad az egész, hiába csak másfél órás. Tehát a Coogan blöffje ma már inkább csak érdekességszámba mehet, de a főszereplő jelenléte azért természetesen megmenti az összképet, hozzám hasonló vérbeli Eastwood-rajongóknak pedig egyenesen kötelező. A szinkron régi, ódivatú, még a Magyar Televízió megbízásából készült, így hát két szóval tudnám leginkább jellemezni: nosztalgikus és zseniális.

Nem láttam még túl sok ausztrál filmet, így elsőre talán a Mad Max trilógia ugrik be, de azok sem mai darabok már. Most pedig itt van nekünk ez a kőkemény, tökös modern western. Persze nem a Red Hillről mintázták az eredetiség szobrát, létjogosultságát annak köszönheti, hogy teljesen kifordít magából egy jól ismert történetsablont. Ez persze önmagában még mindig kevés lenne az üdvösséghez, szerencsére a készítők remekül is tálalták ötletüket. A Red Hill nem váltja meg a világot, de egy vasárnap estét érdemes rászánni. Egy szikár, tömör és izgalmas mozi, nagyszerű zenével. A "főgonosz" különösen emlékezetes, és nem csak a külseje miatt. Egész végig nem szól egyetlen rohadt, árva szót sem, egyszerűen megy előre, és teszi a dolgát, vagyis gyilkol, ettől pedig kellően félelmetessé válik, a Red Hill pedig kellően izgalmassá. Amikor a végén mégis megszólal, az valami hatalmas érzelmi töltetet ad a befejezésnek. A párduc szimbolikus jelenléte, illetve a "főhős" és a "főgonosz" közti párhuzam ábrázolása is jó ötlet volt. Az atmoszférateremtő fényképezés és a kissé erőltetett westernesség is csak jót tett a Red Hillnek. Nézzétek meg ti is!

Már nem vagyok annyira képben az épp aktuális filmterméssel, ezért a neten böngésztem magamnak 2010-es toplistákat, és ami felkeltette az érdeklődésemet, azokat letö... izé, megnézem. A Tolvajok városa több listán is rajta volt, ráadásul Affleck előző rendezése a Hideg nyomon egy nagyon korrekt kis krimi volt, komoly mondanivalóval, így voltak elvárásaim a filmmel kapcsolatban.

Végeredményben sok panaszom nem is lehet a Tolvajok városára. Az utolsó pár perc happy endje kicsit sántított (hisz továbbra is körözik főhősünket), illetve volt pár valószerűtlen szituáció (az FBI ügynök egyedül ered Coughlin nyomába), de ezek is csak azért voltak ilyen feltűnő hibák, mert alapvetően egy nagyon realista munkával van dolgunk. Hiába vannak akciójelenetek, azok mégis hihetetlen földközeliek, épp ez adja a Tolvajok városa izgalmát, és hatásosságát. Nagyon erős a romantikus szál is, amihez sikerült egy remek színésznőt találni, aki tökéletesen beleillik ebbe a környezetbe. Bár az is igaz, hogy a romantikus és az akció szál kicsit túlzottan távol áll egymástól, de így legalább kicsit még mélyebb lesz a film. A bankrablók maszkjaiért pedig külön dicséret jár, ahogy a film keménységéért. Ritkán látni manapság igazi férfias filmet.

Vannak tehát apró hibái a Tolvajok városának, de összességében teljesen korrekt, izgalmas film, simán megéri azt a két órát. Viszont az, hogy egy ilyen átlagosnál jobb filmnek miért van bérelt helye a 2010-es toplistákon azt nem értem. Ennyire szar lett volna a tavalyi év?

Ez egy olyan film, amit kár volt megcsinálni. Egyszerűen nincs ebben a témában a világon semmi, ami miatt a nagyvászonra kívánkozna. Persze az alkotók nyilván egy rakás pénzt kerestek vele a facebook miatt, de attól még ez a Közösségi háló így önmagában borzasztóan kevés. Nincs semmi tétje az egész filmnek, se jó poénok, se dráma, se szerelem, se szenvedély, se jó karakterek, egyszerűen az ég egy adta világon semmi, amitől jó lesz egy film. Komolyan nehezemre esik elhinni, hogy van egy olyan David Fincher film, amiben a legnagyobb pozitívum Justin Timberlake jelenléte... És ez a rendező valaha olyan filmekkel alapozta meg a nevét, mint a Hetedik, vagy a Harcosok klubja. Még csak nem is ez a legszomorúbb, hanem hogy a Közösségi háló siker lett, sőt valószínűleg még díjakat is fog kapni. Köszönhetik az alkotók mindezt Zuckerbergnek, és az ő világhódító találmányának. Érdekes egyébként, hogy mennyi valóságalapja lehet a filmnek. Hisz, ha valaki ennyire sikeres lesz, természetes, hogy megpróbálják bemocskolni a nevét. Viszont ott a másik fele, hogy annyira unalmas és érdektelen a film, hogy akár tényleg megtörténhetett ez így egy az egyben a valóságban is, nem hiszem, hogy bármit színeztek volna rajta. Igazából mindez nem is számít, a lényeg, hogy a Közösségi háló filmként totálisan életképtelen, a legalapvetőbb történeti elemek is hiányoznak belőle, ahogy a kreativitás szikrája is.

Másik blogomon a santinofilm.blog.hu-n leginkább nagyobb lélegzetvételű elemzések találhatóak különleges filmekről, sorozatokról. Mivel ezek rengeteg időmbe kerülnek, sajnos csak ritkán tudok egy-egy ilyet összehozni, ezért jött létre ez a blog, ahol pár sort fogok írni minden egyes filmről, amit megnézek. Remélem tetszeni fog!