"Menjünk tutira!"
A készítőknek is valami ilyesmi járhatott a fejében, amikor egy évvel a hatalmas sikert arató Sikoly után a mozikba küldték a folytatást. Nem követték el azt a hatalmas hibát sem, amit anno Wes Cravennel csináltak a Rémálom az Elm utcában 2-nél a gyors tempó miatt nemcsak a rendezőt, de az egész stábot lecserélték. Nagyon ritka egyébként egy horrorfilmben, hogy visszatér az előző szereplőgárda, hisz általában szinte kivétel nélkül elhaláloznak, a főhősnőkre pedig szintén hasonló sors vár. A Sikoly viszont elég mainstream ahhoz, hogy sokan túléljék.
Én ezt mindenesetre pozitívumként értékelem, utálom látni, ha egy karaktert, akiért egész filmen át izgultam a következő rész első perceiben kinyírják (lásd Alien 3). Na de hogyan sikerült így a Sikoly 2? A kezdőjelenet megint nagyon ütős, tulajdonképpen ez nyújtja a film esszenciáját. A moziban az első rész alapján készült filmet nézik, miközben valaki gyilkolni kezd. Szenzációs szerintem. Aztán kicsit lassan összegyűlnek újra a rég nem látott szereplők. Neve Campbell kicsit jobban néz ki, bár nem sikerült újra beleszeretnem, Courteney Cox viszont annál pocsékabbul fest. Megint szerződtettek egy rakás sorozatszínészt, kik közül egyértelműen Sarah Michelle Gellar a legjelentéktelenebb, de a többiek se túl jók. A gyilkosok megint szánalmas módon ripacskodnak, már-már azon gondolkoztam, hogy direkt csinálják ennyire nagyon rosszul. A magyarázatok megint olyan szinten sántítanak mind a motivációkat, mind a töltelékszereplők halálát illetően, hogy komolyan nem tudom, szándékos-e, hogy ennyire gyenge, vagy a vígjátékvonalat próbálták erősíteni. Mindenesetre jobban is rágyúrhattak volna, hogy a magamfajta mezei bunkók is megértsék. További probléma a Sikoly 2-vel, hogy kicsit komolyabban veszi magát, mint az első rész, és ez nagyon nem áll jól neki. Van megint néhány nagyon szellemes jelenet, például amikor a filmes folytatások logikáját követve próbálják kitalálni ki lehet a tettes, vagy amikor a filmszakos diákok olyan filmekről dumálnak, ahol jobb a második rész. A fekete operatőr pedig nagyon jó poén: tudja magáról, hogy ő egy fekete mellékszereplő, és mint ilyen nem sok esélye van a túlélésre, ezért inkább elutazik amíg a gyilkos garázdálkodik. A horrorjelenetekre szintén nem lehet túl sok panaszom, lebegtetik a feszültséget, sokkeffekteznek rendesen, vannak menekülések, becsúszik néhány poén, és a vérre sem lehet túl sok panasz. Egy jelenet viszont zseniális: Sidneynek és barátnőjének a rendőrautóból kell kimászni az eszméletlennek tűnő gyilkoson keresztül, aki bármelyik pillanatban felébredhet. Nem csak az ötlet kiváló, hanem a megvalósítás is.
Végülis egy az első részhez képest teljesen korrek Sikoly 2-vel van dolgunk, ami kicsit túl hosszú egy slasherfilmhez képest, de azért még így is jóval szórakoztatóbb sok slasherhez képest. A szinkron viszont valami borzalmas az előző részhez képest. Nemcsak elspoilerezi a gyilkos kilétét, de több szereplő is új hangot kapott, ami sokkal kevésbé illik a karakteréhez. A legnagyobb probléma, hogy Courteney Cox megszokott hangját leváltottak a magyar szinkronszakma legidegesítőbb orgánumú színésznőjére, Náray Erikára.
