Gyanútlanul kezdtem el nézni a filmet, legrosszabb esetben is egy közepes gengsztermozira vágytam, de a London Boulevard még ennyit se tudott teljesíteni.
Már az alapsztorival gondok vannak annyira klisés. Sosem láttam még börtönből szabadult bűnözőt, akit visszahúznak a társai, és sosem láttam még szupersztárnak a testőrét, akik egymásba szeretnek. De az még hagyján, hogy klisés, de rém szarul is van megcsinálva. A két szálnak a világon semmi köze egymáshoz, a szerelmi szál totálisan életidegen, a szereplők közt nincs semmi szikra, romantika, minden átmenet nélkül hirtelen smárolni kezdenek és ennyi. A gengszteres-keménykedős vonal szintén ciki, borzasztóan gyengék a párbeszédek. Azt hittem William Monahan tudja, hogy nem attól lesz jó egy duma, hogy folyton bazmegolnak, meg faszoznak benne. A színészek meg csak úgy ott vannak a vásznon, nincsen semmi karakterük, és látványosan nem tudnak mit kezdeni magukkal, pedig egyébként lenne bennük potenciál. Meg amúgy is olyan hihetetlen unalmas a film, hogy alig bírtam végignézni. A történet végkifejlete pedig nagyon gáz, kicsit úgy érzem mintha az eredeti Get Cartert próbálták volna lenyúlni, de ott ennek volt értelme, és funkciója, nem úgy mint itt. Ráadásul ez a nagyon gyenge jelenet egy másik nagyon gyenge jelenetnek a folyománya.
Összesen két dolog tetszett a London Boulevard-ban. Az egyik David Thewlis karaktere, a másik pedig a film végi leszámolás jelenet hátterében láthatjuk, ahogy a testőrök játszanak a medencénél. Mint láthatjátok ez borzasztóan kevés, úgyhogy a lehető legmesszebbről kerüljétek el a London Boulevard című szemetet!
