Hónapok óta porosodik nálam ez a tévéfilm, de nem tudtam rávenni magamat, hogy megnézzem. Al Pacino az abszolút kedvenc színészem, de egy több mint két órás, eutanáziáról szóló film, így látatlanban nem tűnik épp a legjobb szórakozásnak.

És a Dr. Halál valóban olyan, mint amilyenre számítottam. Rendkívül nyomasztó, tényleg leterheli az ember lelkét ez az egész téma, meg a betegek sorsa, hogy olyan szenvedéseken mennek keresztül, hogy inkább meghalnának. Mellesleg ez a téma alapból nem könnyű ügy, bár a Dr. Halál állásfoglalása teljesen egyértelmű, még annak ellenére is, hogy kicsit dokumentumfilmszerűen mutatja be a ténylegesen megtörtént eseményeket. Mindenesetre elképesztő ellentmondás az, hogy az igazi humanista jobban tiszteletben tartja az embert, mint az emberi életet. Szóval érdemes megnézni ezt a mozit már csak a fontos témája miatt is.

És persze Al Pacino miatt. Drámai látni, hogy korunk legnagyobb színésze nagypapává öregedett már, viszont annál jobb hír, hogy nem hülyült bele szürke mellékszerepek tucatjaiba, mint De Niro. Ebben a filmben is hatalmasat alakít, mintha csak ereje teljében lenne ugyanúgy, mint eddig. Az utolsó rezdüléséig, minden másodpercben hiteles a kissé furcsa, ám elképesztően céltudatos és határozott doki képében. A tárgyalótermi jelenetek felidézték előttem az ...és légyen igazság című fiatalkori filmjét, amely szintén miatta lett egészen kiváló. Neki köszönhetően néhány szórakoztató pillanata is akad a Dr. Halálnak, hogy oldja egy kicsit a végtelenül nyomasztó hangulatot.

Mert a film tényleg nagyon hosszú, de szerencsére kifejezetten mozgalmas, a téma meg nagyon érdekes, Pacino alakítása pedig lenyűgöző. Egészen remek a Dr. Halál, mindenképpen ajánlatos megnézni, csak előtte mindenképpen készítsd fel magad rá lelkileg.