Az első rész után tíz évvel a sorozat producere, Moustapha Akkad úgy döntött, látva a Péntek 13 és a Rémálom az Elm utcában filmek sikereit, hogy ennyi potenciál a Halloweenban is van. Ezért Michael Myers visszatért.
Már menthetetlenül B kategóriás alkotással állunk szemben, nevetséges párbeszédekkel és gyenge színészi teljesítménnyel, logikátlan fordulatokkal és a többi szokásos jellemzővel. Ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy rossz lenne, vagy ne lenne rohadtul szórakoztató a maga kategóriáján belül a Halloween 4. Ilyen szempontból simán üti a Péntek 13 vagy a Rémálom-sorozat legtöbb epizódját. Tulajdonképpen az első rész gyengébb másolatát kapjuk meg, de ezt egy folytatás esetében Hollywoodban már megszokhattuk. Itt is elmegyógyintézetből szökik meg Myers, Loomis doki itt is ijesztget mindenkit, hogy Myers maga a Gonosz, és babysitterekre vadászik.
Újdonságot csak az jelent (bár igazából így logikus), hogy a rendőrség komolyan veszi a fenyegetést, kijárási tilalmat hirdet és oltalmába veszi Michael Myers fő célpontját. Közben pedig a redneckek is előbukkannak, mert meg akarják lincselni a sorozatgyilkost. Kifejezetten vicces volt, amikor véletlenül mást lőttek le helyette. Jamie Lee Curtist kiírták a forgatókönyvből, így a főszereplő a kislánya, aki nagyon aranyos, igazán lehet érte izgulni. A tempó pedig nagyon feszes, hisz mindössze 84 perces a film, ami az ideális hosszúság egy Halloween 4-re keresztelt alkotásnak. A klasszikus Halloween zenéjét is remekül használják fel a filmben. Nem viszik túlzásba, de ahol kell, ott nagyon rendesen odatesz a hangulatnak. Viszont Michael Myers álarca talán ebben a részben a leggagyibb.
A legjobban a film végi csavar tetszett. Egy horrorban persze kötelező elem, itt azonban nagyon jó lett. Váratlan, de tulajdonképpen mégis sorsszerű. Nemcsak visszatér a gyökerekhez, de közben sokkol is minket, ráadásul észrevétlenül elő is készítették számunkra. Végeredményben ez egy olcsó másolat, egy B film rengeteg hibával, mégis abszolút nézhető és szórakoztató slasher, ami azért nem mindig mondhatunk el erről a műfajról.
