Van Damme egy újabb tehetséges külföldivel dolgozott együtt, és a Tökéletes célpont is inkább John Woo, hongkongi rendező hollywoodi debütálása miatt emlékezetes, semmint Van Damme szereplése miatt.

Ő most először játszik hosszú séróval, és kissé lestrapáltnak tűnik. A Hiába futsz után újra egy westernhőst kell alakítania, de míg ott a történet követelte meg ezt tőle, itt inkább a zene és a külsőségek. Ráadásul Gyakorlatilag teljesen ugyanúgy ismerkedik meg a két nővel, mind a két filmben. Ezekbe a forgatókönyvírókba semmilyen eredetiség nem szorult?  Van Damme-nak ebben a filmben véletlenül sincsen semmilyen jelleme, vagy karaktere, vagy bármi, egyszerűen csak cool próbál lenni. A magyar szinkronkészítők pedig végre megtalálták neki Mihályi Győzőt, aki az ideális választás. A főhősnő szerepére nem túl meglepő módon ezúttal sem sikerült egy vonzó csajt találni, sőt engem kifejezetten zavart ez a Kiszel Tünde szerű szemöldök. Szerencsére legalább a kézenfekvő, ám teljesen felesleges romantikus szálat kispórolták a történetből. A gonosz karaktereket már jobban eltalálták. Lance Henriksen ideális választás a félelmetes, pszichopata üzletember szerepére. Legemlékezetesebb jelenete, amikor zongorázik (amerikai filmes toposz, hogy a főgonoszok szeretik a komolyzenét), közben pedig párhuzamos montázsokban mutatják be, ahogy beszerveznek egy újabb hajléktalant a vadászatra. Lance Henriksen első embere pedig nem más, mint maga a Múmia, vagyis Arnold Vosloo, aki nagyon gonoszul tud nézni.

A történetből alapvetően hiányoznak olyan dolgok, mint a Woo filmjeiből már megszokott remek zenei aláfestés, vagy az igaz emberi értékek megjelenítése, és végül de nem utolsósorban a mély, átélhető, drámai szituációk. Az olyan jelenetekre gondolok, mint a Szebb holnapban Mark és Ho találkozása, a Szebb holnap 2-ben Kit utolsó telefonhívása, vagy A bérgyilkosban Jeff és Jenny utolsó pillanatai. A Tökéletes célpontban véletlenül se számítsatok ilyen mélyebb jelenetekre, vagy jobb szituációkra.

Azonban Woo-t nem is ezért szerződtették Hollywoodba, hanem hogy akciófilmes stílusát kamatoztathassa. Ez már az első jelenetben szembetűnő, a premier plánban repülő nyílvesszők biztos nagyon látványosak lehettek a ’90-es években. Ami mégis a legjobban jellemzi a filmet, azok a lassítások, rengeteg láthatunk belőlük, de tényleg valami hihetetlen sokat, egyrészt a cool faktort próbálták ezzel növelni, másrészt ez Woo egyik meghatározó stílusjegye, annyi különbséggel, hogy hongkongi műveiben jóval kevesebbszer, de annál hatásosabban és ritmusosabban alkalmazta. Remek példa erre Chow Yun Fat éttermi leszámolása a Szebb holnap első részében. És ha már Chow Yun Fat, a mi jó belgánk pont teljesen ugyanolyan hőssé próbál válni a külsőségekben. Ugyanúgy lassítva repül, ugyanolyan ruhát hord, csak éppen az érző lélek hiányzik belőle.

Érdekes, ahogy John Woo akciófilmes stílusát megpróbálták összeegyeztetni Van Damme verekedős stílusával. Ezt a fináléban az a képsor érzékelteti legjobban, melyben Jean-Claude egy egész tárat beleereszt (olyan igazi hongkongi módra) az egyik statisztába, majd egy lassított felvételes forgórúgással rúgja ki a rosszember szájából a szivart. Ez tökéletesen jellemzi a filmet. Teljesen valószerűtlen, de legalább látványos. Egy Woo filmtől pedig nem hiszem, hogy bárki elvárja a valósághűséget. Érdekes egyébként, hogy John Woo hongkongi munkáiban tulajdonképpen a harcművészeti alkotások ütéseinek-rúgásainak megfeleltetői voltak a lövöldözések és a sérülések, erre első amerikai filmjében pont egy harcművész csillaggal hozza össze a sors, így kénytelen volt kombinálni a két műfajt. Woo-tól ezt várták el. És a sok lassítást és a galambokat. A galambokkal kapcsolatban pedig megjelenik némi önirónia is, méghozzá galambszar formájában. A fő negatívum, amit az akciókkal kapcsolatban fel tudnék hozni az, hogy a végső leszámolásnál nekem az egész kicsit összevisszaságnak tűnt, de ez betudható annak, hogy nem Woo vágta meg a filmet, hanem a producerek, de szerencsére viszonylag intelligens módon, tiszteletben tartva Woo stílusát. Azért persze kíváncsi lennék egy rendezői változatra is.

Minden összevetve Van Damme filmjei közül egyértelműen a jobbak között a helye a Tökéletes célpontnak, csak Woo korai, hongkongi munkáival nem szabad összevetni.