Szóval Hollywoodban Zorrót is kihipózták már, de hogy megmaradjon a színegyensúly adtak mellé egy rézbőrű sidekicket - akit egy fehér ember formál meg. Hát igen... Persze a Magányos lovas nem újkeletű dolog: más médiumokban már a 30-as években is megjelent, az 50-es években pedig népszerű TV sorozatként élt meg jó pár évadot. Nos ezt a karaktert adaptálták most a mozivászonra Jerry Bruckheimer produceri segedelmével. Az úriembernek köszönhetjük a Karib-tenger kalózai első részét (meg sajna a többit is), így két nagy bukás után (Perzsia hercege, A varázslótanonc) visszatért a jól bevált recepthez: Johnny Depphez és Gore Verbinskihez.

Utóbbi vezényelte annak idején a rendezői székben ülve a méltán népszerű (bár a végére kifulladó) kalóz-trilógiát, szóval okunk az éppenséggel lett volna a bizalomra, de az első kiszivárgott vélemények után minden reményünk elszállt: A magányos lovasról ugyanis azt mondták, hogy szép-szép, persze nagyon is szép, de hát ennél azért többet várt az ember. Szomorúsággal tölt el, hogy csatlakoznom kell a fanyalgók táborához, pedig nagyon vártam ezt a filmet és nagyon akartam, hogy jól sikerüljön.

1869-ben a vasút megállíthatatlanul terjeszkedik, így nemsokára összeköttetésbe kerül a szárazföld belseje San Fransiscoval. A problémát egyrészt az indián fenyegetettség jelenti, másrészt meg az, hogy egy hidegvérű gyilkost sikeresen megszöktet a bandája, miközben épp a kivégzésére viszik vonattal. Hét ranger és az egyik öccse, a jogász John Reid a banditák nyomába ered, de kelepcébe csalják őket és utóbbi kivételével minddel végeznek. Egy kissé bolondos indián, Tonto menti meg főhősünket a biztos halállal járó napon aszalódástól. A furcsa pár összefog és nyomozni kezd John bátyjának gyilkosai után, de nem is sejthetik, miféle összeesküvésbe botlottak...

A játékidő 150 perces és a készítők neve is kiválóan cseng, szóval joggal várt az ember egy komplex történetet, ami lehengerel, de végül sajnos hoppon maradtam. Nem az a probléma, hogy nem történik benne semmi, mert bőven adagolják nekünk a cselekményt, sokkal inkább azzal volt bajom, hogy a sztori nagyon döcögősen haladt előre. Amint erőre kapott, jött egy kis karaktermélyítésnek szánt múltidézés, vagy épp visszaugrottunk a keretet adó 1930-as évekbe, ahol az öreg Tonto meséli el ezt az egészet egy kisfiúnak...

Ebben azért akad humor meg önirónia is szép számmal, de a vázat adó történetben utóbbiból egyáltalán nem találni, előbbi pedig nagyon aránytalanul van elosztva. Van, amikor percenként összejön valami megmosolyogtató, de előfordul, hogy negyed óráig sem találunk semmi ilyet. A fő humorforrás (néhány elmebeteg poénon (vérnyulak) és visszatérő gegen (ló, maszk) túl) természetesen Johnny Depp karaktere, Tonto, aki tulajdonképpen Jack Sparrow kapitány vízálló sminkkel az arcán és egy döglött madárral a feje tetején... Igen, ez a szereplő sajnos nem sok újat tud mutatni.

Armie Hammerből pedig ugyanúgy hiányzik a karizma, mint Orlando Bloomból, de nem baj, mert majd a lányok imádni fogják anélkül is és ez ide pont elég. A ranger és az indián párosa szerintem egyébként jól működik, bár megszenvednek vele, mire végre kialakul a barátságuk... A rossz oldalon 3 nagyszerű színészt köszönthetünk, akik közül a motivációt Tom Wilkinson, az ijesztő külsőt William Fichtner, a semmit pedig Barry Pepper kapta... Na jó, ő hozta a katonákat, de maga a karakter ezzel nem sokra ment.

Megidéződik például a Volt egyszer egy vadnyugat egyik fontos jelenete pár fürj segedelmével, de maga a sztori is elég sokban hajaz Sergio Leone klasszikusára. Valamint nem tudom, hogy mennyire szándékosan (végül is Disney ez is, az is), de megkapjuk a Mulan legkúlabb jelenetét is élő szereplőkkel, igaz lavina nélkül, de a nyílzápor, a völgy tetején megjelenő indián sereg és annak alázúdulása egy az egyben a hunok támadására emlékeztetett. Mindig is érdekelt, hogy ez a valóságban hogyan nézne ki és hát azt kell mondanom, hogy rohadt jól...

Az akciószekvenciákról általánosságban el lehet mondani, hogy látszik rajtuk a beléjük feccölt pénz és tényleg próbáltak az alkotók minél kreatívabb megoldásokkal előrukkolni. És ezekkel tényleg nincs különösebb gond (pedig pár lóval meg vonattal "dolgoztak" csak): van az elején, van a közepén, meg van a végén is - utóbbi természetesen a leg-leg-leglátványosabb és komplexebb és minden... Ahogy azt kell. Szóval igazán kár a pár felesleges karakterért és a történetfolyam haladását lassító jelenetekért.

Beszélnem kell a hiper-szuper 4DX élményről is, amiről eddig is szkeptikusan vélekedtem és most, hogy saját bőrömön tapasztaltam meg a dolgot, még inkább egy ócska vásári mutatványnak tartom. Egy dolognak van létjogosultsága: a kameramozgást követő székmozgás szerintem ténylegesen is hozzáad valamit a látottakhoz. Ellenben a székrángatózás a lovaglás vagy a vonat haladása közben (és higgyétek el, ebből a kettőből baromi sok van ebben a filmben) rohadt idegesítő, de nem különben rossz élmény a hideg levegő rám fújatása (kifejezetten fáztam, pedig a sivatagot bámultam), vagy az elsuhanó nyílvesszőt imitáló fülcimpa bizsergetés sűrített levegővel. Még a füstre tudom azt mondani, hogy érdekes volt, csak épp a vásznat nem láttam tőle...

A magányos lovas egy szórakoztató, látványos, igaz néhol kicsit unalmas nyári popcorn mozi, de semmi több. Egyáltalán nem rossz film, de messze van a Karib-tenger kalózai első részének színvonalától. Johnny Depp nem mutat újat, Armie Hammer sem taglóz le, a gonoszak gonoszak és ennyi, van pár elcsépelt megoldás benne, de háromszor annyi kreatív, szóval még így is megérheti a mozijegy árát. Az első adatok alapján ugyan meg fog bukni a film, de azért egy lehetséges folytatásról én még nem mondanék le...