Nem láttam a Brian de Palma-féle eredetit. Kövezzetek meg érte. Gondolkoztam rajta, hogy a sajtóvetítés előtt megnézzem, de időm sem nagyon volt és végül is arra jutottam, hogy úgyis mindenki ahhoz fogja hasonlítani a remaket, talán több értelme van, ha egy "szűz szem" véleményét osztom meg veletek. A mozi- és célközönség nagy része úgysem látta, vagy ha látta is, már nem sok mindenre emlékszik és úgy is arra kíváncsiak, hogy önmagában megállja-e a helyét ez a verzió.
Persze itt a remek alkalom, hogy pótoljátok, vagy újranézzétek a de Palma-féle klasszikust, én is sort fogok rá keríteni a közeljövőben. Mert hát állítólag jobb, mint ez itt. Ha pedig ez így van, akkor nincs mitől tartani, lévén a Carrie egy korrekt kis filmecske. Nem túl kimagasló, így hát nem mindenkinek tudom ajánlani a moziban való megtekintését, de nem is annyira rossz, hogy bárkit le merjek beszélni róla. Lehet, hogy ez csak egy "De minek?"-film, de szerintem egy valamire biztosan jó: egy új generációval is megismerteti Carrie White történetét.
Carriet folyamatosan cseszegetik az iskolában és erősen vallásos anyukája sem az a valaki, aki segítene a tinilánynak mindezt feldolgozni. Az első menstruációja alkalmával az öltözőben a többi lány kineveti és megalázza. Egyikük azonban bűntudatot érez a történtek miatt és megkéri tenyészbika fiúját, hogy helyette Carriet vigye el a szalagavatóra. A többiek eközben újabb, durvább tréfát eszelnek ki, hogy megalázzák címszereplőnket, akinek van egy apró titka: telekinetikus képessége van.
A sztori Stephen Kingtől származik, tulajdonképpen anno de Palma filmjének hála lett oly' sikeres író, mert ezt követően egy rakás másik könyvére lecsapott Hollywood. Az a Hollywood, amelyik elérkezettnek látta az időt arra, hogy modernizálva (facebook, okos telefon, youtube) újra versenybe küldje Halloweenkor a történetet. Az előjelek nem voltak rosszak, már ami az ő oldalunkat érinti: nem nagyon bukott meg még idén horror a tengerentúlon, igaz ezek többsége inkább ijesztgetős, alacsonyabb korhatár karikás produkció volt.
A Carrie esetén egyébként nem nagyon értem, hogy mire fel itthon a 18-as karika (a 16 bőven elég lenne, főleg, hogy a gimnazistáknak is szól ez a film), mivel emberi vér sem nagyon van benne, lévén az, ami a plakátokon a lány arcát borítja, az a sztori szerint egy disznótól származik. Halálesetek persze vannak, de a szintén Chloë Grace Moretz nevével fémjelzett Kick-Ass 2 szerintem lényegesen durvább volt és még az sem érdemelte ki itthon a "csak felnőtteknek" besorolást.
Visszatérve Hollywoodra és a bevételi adatokra, a Carrie horror létére és Halloween közelsége ellenére is alulteljesítette az elvárásokat a kasszáknál. Úgy látszik nem a vérszagra gyűl az éji vad a mozikban, hanem inkább parázni járnak oda az emberek, ezt pedig mai filmünk valóban nem adja meg a nézőjének. Érzelmeket ugyanakkor sokat kiváltanak az egyes karakterek, mert a forgatókönyvben egyszerű, könnyen dekódolható jellemvonásokkal dolgoznak: Carriet sajnálni kell, édesanyját szánni és egy pöttyet félni tőle, Chris Hangersent, a főkolompos zrikáló csajt pedig utálni, de nagyon.
Chloë Grace Moretz túl szép a főszerepre. A sminkesek úgy látták a legjobban, hogy azzal tudják szegény lányt a legjobban "elcsúfítani", ha nem sminkelik ki. De a kiscsajnak van olyan szép arca, hogy egyszerűen hiteltelen Betty, a csúnya lányként, bármennyire is igyekszik. Julianne Moore - nos, ő más tészta. Nagyon is hiteles a vallási fanatikus, önmagát sanyargató anyuka szerepében, akinek szemében minden egyes dolog bűn. Vicces, hogy legutóbb épp a Don Jonban láttam, mint szexualitásában teljesen felszabadult negyvenest (és az is jól állt neki).
Mindenki más csak asszisztál, nem produkál semmi emlékezetest, igaz nem is kaptak olyan karaktert, sem elegendő játékidőt ahhoz, hogy ez sikerülhessen nekik. A trükkökre ugyanakkor semmi panaszom nincs, nagyon szépen meg van csinálva a szalagavatós jelenet. Kimberly Peirce rendezőnő szerintem nem a legjobb helyen zárta le a filmet, szerintem az utolsó pár percet simán el lehetett volna hagyni, mert nem mindig - és jelen esetben sem - jó az, ha minden szálat elvarrnak. Néha jobb függőben hagyni a dolgokat.
Így lesz a Carrieből egy abszolút átlagos, korrekt film, amit se nem dicsérni, se nem szidni nem tudok nyugodt szívvel. Chloë Grace Moretz rajongónak mindenképpen ajánlott, bár az itt megformált Carrie sokban hasonlított a Kick-Ass 2-ben alakított Mindyhez, vagyis Hit-Girlhöz: ott is szívatják a bajos csajok, ott is rejtett képességek birtokában van, ott is megalázzák és ott is megbosszulja. Csak a körítés más egy kicsit... Ott viccesebb, itt pedig drámaibb, mélyebb, szomorúbb.
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2013.10.23. 09:58:44
Kővári György Márió · http://filmkockasag.blog.hu/ 2013.10.23. 10:30:06
2013.10.23. 12:42:55
Ugyanezt akartam írni. :))
Kövezzetek meg, de a Brian De Palma-verzió után én már nem vagyok kíváncsi erre. :))
Az új Carrie vérrel leöntve őszintén szólva engem nem Sissy Spacekre emlékeztet az eredeti film csúcsjelenetéből, hanem inkább a csokival leöntött Carole Laure-ra a SWEET MOVIE-ból. :))
shenanitims.files.wordpress.com/2012/05/sweet-movie.jpg
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2013.10.23. 22:49:50
MolnarErik · http://heraldika.blog.hu/ 2013.10.24. 12:02:27
Nekem egyébként az eredeti nem tetszett.
Kővári György Márió · http://filmkockasag.blog.hu/ 2013.10.24. 12:03:40
Az, hogy neked nem tetszett, nem jelenti azt, hogy a film rossz, mint ahogy attól sem lesz jó, ha nekem tetszik valami. :)
2013.10.24. 15:04:02
Valószínűleg én is látni fogom ezt a filmet, bár nem töröm magam érte. De egy házi DVD-zés alkalmával valószínűleg bekerül majd a repertoárba. Az eredeti film nekem is nagyon tetszett, hiszen mint tudod, nagy Brian De Palma-fan vagyok annak ellenére, hogy a korai meg a kései filmjei nem az én világom. A CARRIE viszont rajta van a Top 5 Stephen King-filmek toplistámon. Igaz, ötnél több jót nem is tudnék mondani, mert a többség jó esetben is csak közepes. Bár az is igaz, hogy van, amit nem láttam, és olyan is, amit már elfelejtettem. Igaz, ami igaz, maga a szerző sem a szívem csücske, szerintem sokkal több könyvet írt, mint amennyit érdemes lett volna. :))
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2013.10.25. 10:40:27
2013.10.25. 11:24:38
Az általam ismert King-könyvek közül én is a RAGYOGÁS-t mondanám a legjobbnak, ámbár tény, hogy a Kubrick-filmet később láttam. Nekem az volt a benyomásom, hogy a főszereplő megőrülésének folyamatát King aprólékosabban és talán ezért meggyőzőbben írta le. Ugyanakkor viszont nekem úgy tűnt, számára a szimpla riogatás és a természetfölötti dolgok az igazán érdekesek, míg Kubrick az emberi tényezőt hangsúlyozta, és az eleve instabil család széthullására fókuszált. Mondhatni, az irrealitást igyekezett a realitás irányába visszavinni.
A King-könyvek közül nekem tetszett A HOLTSÁV, a CHRISTINE, a TORTÚRA és a CUJO is, ámbár némelyikről az volt a véleményem, hogy hosszabb a kelleténél. A RÉMKOPPANTÓK című könyvnél lett elegem belőle, filmek vonatkozásában pedig az ALVAJÁRÓK-nál, ámbár jóval később láttam még egy-két King-filmet. A CARRIE-t nem olvastam, de King is elismerte, hogy De Palmának volt néhány olyan ötlete, amelyet irigyelt tőle, hogy miért nem neki jutott eszébe. A MENEKÜLŐ EMBER-t nem olvastam, de a film nem tetszett. Az alapötlet ordas nagy koppintás, bár ez számos King-műről is elmondható.
Kedvenc King-filmjeim: RAGYOGÁS (Kubrick), CARRIE (De Palma), A HOLTSÁV, TORTÚRA, A REMÉNY RABJAI.
Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2013.10.25. 17:53:31
A Menekülő ember teljesen más filmben meg könyvben, se a sztorit, se a stílust, de még a főszereplő nevét se tartották meg, sőt még az alapötlet se teljesen ugyanaz, szóval ez ne riasszon el, másrészt elég rövid regény (nem csak Kinghez képest), elég merész, nagyon izgalmas és kb 1500ért bármelyik könyvesboltban meg lehet venni.
A Ragyogás problémát jól megfogalmaztad, valószínűleg nekem éppen ezért nem tetszett a regény.
2014.06.13. 23:16:10
A magamfajta hímsoviniszta tulok naivan azt gondolná, hogy ha egy ilyen történet egy női rendező kezébe kerül, akkor az kész főnyeremény, mert a sokkoló részletek helyett előtérbe kerülhet a lélekrajz, és ezáltal a rémségek sokkal hatásosabbá válnak. Mekkorát téved az ember ilyenkor!
A rendezőnőnek a Facebookon meg a mobilon kívül szemmel láthatóan semmilyen ötlete nem volt arra, hogyan kéne újragondolni ezt a sztorit. A modernizáláson leginkább azt értette, hogy az eredeti film kevés, de ügyesen használt hatáselemét felnagyította, és gyakrabban alkalmazta. Az ominózus zuhanyjelenet után a zaklatott és labilis Carrie összetört egy poharat az akaraterejével a tanáriban? Nosza, akkor az új verzióban törjön össze egy nagy vizes kannát: olyan jól mutat, ahogy összetörik, és a víz kizúdul belőle! Carrie-t az eredetiben leöntik marhavérrel? Nos, mi legalább háromszor ismételjük meg ezt a jelenetet, mert ettől ugyan a film nem lesz sem hatásosabb, sem drámaibb, de hátha valaki az unalomtól épp az első leöntés alatt bóbiskol el egy pillanatra.
Apropó, a báli jelenet. Talán a legnagyobb melléfogás az egész filmben, mert a leöntött Carrie egyrészt valóban nevetséges módon hajtja végre a mészárlást, másrészt a néző jogosan érzi azt, hogy ezt a kiscsajt lám, nem ok nélkül utálta mindenki, mert tényleg ritka nagy szemétláda. Most nem akarom felhánytorgatni, hogy az eredeti filmben Carrie a tekintetével, lassú mozdulataival is félelmetesebb volt, mint a remake hősnője, inkább azt említeném meg, hogy a mészárlás pillanataiban is megmaradt áldozatnak, aki bosszút áll a szenvedéseiért, és nem kéjes élvezettel mészárolja a körülötte lévőket, mint kései névrokona.
És eljutottunk a leglényegesebb kérdéshez, a színészvezetéshez. A rendezőnő ezen a téren különösen nagy antitalentumnak bizonyult. Egyetértek Lisztes barátunkkal, hogy Chloë Grace Moretz szereposztási tévedés: az első pillanattól sejthetjük, hogy a hernyóból a végén pillangó lesz. Bármelyik másik női szereplő alkalmasabb lett volna külsőleg a főszerepre, például akár a Christ alakító leányzó.
Nem állítom, hogy Chloë teljesen tehetségtelen lenne, de szemmel láthatóan rosszul instruálták, és bántóan túljátssza a szerepét. A legprimitívebb módszer úgy eljátszani a figurát, hogy a színész eltúlozza a külsőségeket; Chloë szinte végig abban a testtartásban látható, mint itt a második illusztráción: látványosan behúzott vállak, félig lehajtott fej, de felfelé néző tekintet, az „ugye, jól látszik, hogy én most egy félénk szürke kisegért játszom?” nagyon is észrevehető gesztusa. Egyébként ha az emberi testtartásban léteznek klisék, akkor számomra ez a legzavaróbb: a kissé előre döntött fej a felfelé néző tekintettel. Ha például egy ilyen plakátot meglátok, esély sincs arra, hogy a filmet tudatosan meg akarjam nézni.
Julianne Moore nagyobb színészi rutinjának köszönhetően meggyőzőbben játszotta a szerepét, bár látható volt, hogy őt sem igazán jól instruálták. A többiek egy az egyben felejthetők. Az a rossz arcú fickó, akit az eredeti filmben a kezdő John Travolta alakított, itt úgy néz ki, mint egy börtönviselt nehézfiú, és nem úgy, mint egy középiskolás srác egy másik suliból. A Tommy Rosst alakító Ansel Elgort engem a fiatal Tom Berengerre emlékeztetett, de sajnos csak a külsejét illetően.
A CARRIE remake-jével nem az a baj, hogy a rendezőnő nem koppintotta le egy az egyben az eredetit. Ezt megtette Gus Van Sant a PSYCHO-val, és a végeredmény riasztóan rossz lett. A gond inkább az, hogy sem ötlet, sem tehetség nem volt ehhez a CARRIE-remake-hez, márpedig ilyen esetekben akkor sem kéne a rendezői székbe ülni, ha az illető a filmszakmában mellőzött női nem képviselője.
lonecoyote25 2014.06.14. 12:03:17
Nem olvastam az említett indexes cikket, de így is fogom a fejem. Hogy a rendezésnél (vagy bármilyen más szakmánál) mért is nem a tehetségnek, alkalmasságnak kell elsődlegesnek lenni, azt nem értem. Mért fontosabb (egyáltalán mért szempont) a nem, a bőrszín vagy a származás, főleg mikor állítólag az ilyen megkülönböztetések ellen küzdünk, azt se értem. Szóval, a pozitív diszkrimináció se jobb, mint a negatív. Sőt, a kettő tulajdonképpen egy és ugyanaz. Nem győztük le a szexizmust vagy a rasszizmust, csak most ellenkező előjellel élünk velük.