Még csak tavaly mutatták be az első részt, máris itt a folytatás: Hollywoodban pénzszagra gyűl az éji vad. De addig nem tudok rájuk haragudni, amíg a gyenge termés közt akad egy-két ilyen, jobban sikerült franchise, mint az Éhezők viadala. Ahol valóban minőségi munkát raknak le az asztalra, aminek főhősnőjével nem azért könnyű azonosulni, mert nincs személyisége; épp ellenkezőleg. A regénytrilógia középső darabjának adaptációja sok tekintetben túllép az elődön, mégsem mondom azt, hogy jobb film lett. Más film lett. Ennek ellenére mégis úgy érzem, hogy ugyanazoknak az embereknek szól: akik szerették az elsőt, ezt is fogják, akik nem, nos...

A Harry Potter és a Twilight sikerei nyomán iszonyatosan nagy dömping van a fiatalokat megcélzó, úgynevezett "young adult" könyvek adaptációiból. Sajnos, nem sajnos ezek nagy része általában bukás, de legalább is nem termel eleget ahhoz, hogy érdemes legyen tovább foglalkozni vele. A producerek részéről kicsit olyan ez, mint a szerencsejáték: lehet vele bukni, sokszor nem jönnek be a számítások, de ha beüt a Jackpot, akkor csak úgy ömlik a pénz. Az éhezők viadalával tavaly egy telitalálatos szelvényre leltek és ennek kivételesen a filmrajongók is örülhettek, mert jó alapanyagból dolgoztak.

A történet ott folytatódik, ahol abbahagytuk: Peeta és Katniss megnyerték a 74. éhezők viadalát, nem is akárhogyan... A hangulat emiatt eléggé paprikássá vált a körzetekben, amiket a győzteseknek most, a viadal végeztével meg kell látogatniuk egyesével. Nem csak Katniss érzi, hogy valami készülőben van a nép körében: Snow elnök úr mindent elkövet, hogy csírájában fojtsa el a dolgokat. Az új játékmester, Plutarch Heavensbee javaslatára a soron következő, 75. éhezők viadalára valami különlegessel készülnek: a korábbi győzteseknek kell újra összemérnie az erejét, így főhőseink ismét az arénában találják magukat egy rakás tapasztalt gyilkológéppel körülvéve...

Rendezőváltás történt: ez előd, Gary Ross kiszállt a projektből a stúdió által megkövetelt erőltetett menet miatt, helyett Francis Lawrence ugrott be és úgy tűnik, hogy ő fogja dirigálni a franchise maradék két részét is. Szerencsére nem érződik a túlhajszoltság, vagy a kapkodás a filmen, pedig most nagyobb fába vágták a fejszéjüket a készítők, mint korábban. A Futótűz ugyanis egy grandiózusabb, összetettebb történetet mesél el. Kicsit háttérbe is kerülnek az arénában zajló események.

Sőt, szerintem kimondottan gyengébbre sikeredett a nagy öldöklősdi (noha látványban (értsd: CGI) kenterbe veri az elődjét). Ellenben a felvezetés lényegesen erősebb, annak ellenére is, hogy rengeteg dolgot kellett belesűríteni a forgatókönyvbe és még így is csak annyi időt szántak mindenre, ami feltétlenül szükséges. A szerelmi háromszög még mindig gyengécske, noha most már kicsit többet foglalkoztatják Liam Hemsworth karakterét. De még így is túl suta, nem érezni eléggé Katniss vívódását, mivel nincs is nagyon min vívódnia. Legalább is most a két kan a legkisebb gondja.

Újra harcolnia kell az életéért, miközben látta, hogy zavargások történnek mindegyik körzetben. Aggódik az emberekért, a családjáért, a társaiért és talán emiatt éreztem úgy, hogy Katnisszel minden csak úgy megtörténik. Sokszor van az, hogy csak néz ki a fejéből, mert épp máshol járnak a gondolatai, miközben körülötte nagyban folyik az élet - kár érte, hogy pont a főszereplő nem lett eléggé aktív: már nem annyira a személyisége dominál, csak a szimbólum, amit képvisel.

De ez legyen a legnagyobb bajunk, hiszen a közel két és fél órás játékidő alatt egy percig sem lehet unatkozni. Az első 1-1,5 órában remekül hatnak a mozinézők érzelmeire, míg a maradék részben inkább a szemünket kápráztatják el. Ami kiváló választás, hiszen pont mire kezd eltelni és kikapcsolni az ember agya a sok történetszáltól és párbeszédtől, ott találjuk magunkat az arénában, ahol egy igazán nehéz, trópusi terepen kell megküzdenie a 24 kiválasztottnak a mérgező köddel, a cunamival, a gyilkos páviánokkal és természetesen egymással is.

Annyi ismert színész flangál a vásznon, hogy nem tudok egyenként kitérni valamennyiükre, így csupán egy valakit emelnék ki, a többiekre pedig nagy általánosságban az "elvárható szintet hozza" és az "egészen jó" közé bepréselhető jelzőket aggatnám. Szóval Stanley Tucci érdemel említést szerintem, mivel ismételten frenetikus a showman szerepében - már csak érte érdemes követni ezt a franchiset. Új viadalról lévén szó sok az új szereplő is, de rájuk még ez alatt a 2,5 óra alatt sem jut elég idő, hogy kellően megismerhessük őket.

Mivel nem olvastam a könyvet, így arról sajnos nem tudok nyilatkozni, hogy mennyire hű hozzá, de ezt nem is tartottam sosem fontosnak. Az első rész egy tanítani való könyvadaptáció és ebből a folytatás sem ad alább (értsd: a sztori hibátlanul működik filmként). A végére tartogatnak egy csipetnyi fordulatot is (ami miatt pár korábbi jelenet minimum fejvakarásra készteti az embert a logikai bakik miatt) és hogy minden rajongó instant megőrüljön a stáblista felbukkanásakor, cliffhangerrel fejezik be a filmet... Úgy látszik, a készítők is lázadást akarnak szítani.