Az első még legalább csalódást tudott okozni. Meg legalább különleges filmélménynek számított akkoriban. Nem jónak, de különlegesnek. Itt ez máris ugrik, mert a 300 világában járunk, így ugyanazt kapjuk meg, mint ott. Egy jelenet tetszett az akciók közül, amikor főhősünk az utolsó csatánál egymaga elkezdi legyakni a gonosz perzsákat, az tényleg megnövelte egy kicsit az adrenalinszintemet.

Ma már inkább viccesnek hatnak ezek a valóságtól teljesen elrugaszkodott, iszonyatosan giccses CGI vérömlengések, pláne ha hozzácsapjuk a nevetségesen pátoszos szólamokat. Funny shit, meg bűnös élvezet. Ciki, de lehet élvezni ezt a fajta trash-t is, pláne ha elég primitív valaki. Mint mondjuk én. Nem tudom mégse kiverni a fejemből, hogy még ebből az alantasságból is ki lehet hozni ennél sokkal jobbat. A 300 egyetlen említésre méltó hatása a Spartacus sorozatban teljesedett ki, ahol kísértetiesen hasonlóan látványvilágot kaptunk, magyarán lenyúlták az egészet, ráadásul sokkal olcsóbb, igénytelenebb módon. Csakhogy fel tudták dobni mindezt némi kreativitással, ami itt hiányzik. A karakterekről, a drámáról, a szenvedélyről, az intrikákról, meg az okos forgatókönyvről nem is beszélve. Nyilván nem várom el másfél órától egy 42 órás sorozat mélységét, de a filmtörténet bebizonyította, hogy azért másfél órából is ki lehet hozni ezt-azt.

Ebben a 302-ben például van egy jelenet, amikor egy görög bajtárs elesik. Annyit tudunk róla, hogy ő a főhős barátja, és van egy fia. Ennyi az összes minden, ami kiderül róla. És nagyon szomorúnak kellene lennem, amikor megmurdel, és sírnak ezek a nagyon kemény katonák. Csak nem vagyok. Kit érdekel? Dögöljön meg! Az 500 perzsa is meghalt, akiket statisztaként mészároltak le, és ennyit még róluk is feltételezhetek. Hogy van legalább egy barátjuk, meg egy gyerekük. Ha meg már a statisztáknál tartunk, főhősünk Themisztoklész olyan rémesen feledhető, hogy bármelyik statisztával bármikor helyettesíthették volna, esküszöm senkinek se tűnik fel. Talán meg is történt, ki tudja?

Már a film kezdete rosszat sejtet. Gyűrűkurásan narráló képsorokba próbálnak bennünket elhelyezni az ókori történelem forgatagában. Pont ennél a filmnél, ahol olyan fogalmakkal dobálóznak úton-útfélen, amik akkoriban még nem léteztek. Túl sok információ, túl feleslegesen. Nem kéne úgy tenni, mintha komolyan kéne ezt nekünk venni, aki erre beül, abba meg úgyis kár a történelemóra, meg különben sem azért jött. Aztán a nagy komolykodás után a még tök normális Xerxész elmerül egy világító vízben, ahonnan összepiercingezve, aranybugyiban, 3 méter magasan kiszáll igazi istentranszvesztitaként. És ezt vegyük komolyan? Apróság, de rohadtul idegesítő volt számomra az is, hogy folyamatosan az összes párbeszéd alatt szálldogált a CGI parázs. Mintha a rendező attól fosna, hogy ha nem tesz bele minden egyes képkockába valami mozgót, akkor a néző elunja magát. Ha az idióta paraszt nem tud figyelni a dialógusra, legalább nézi, hogyan szálldogálnak a kamuparazsakat, oszt elvan vele. Engem meg kizökkent, mert figyelni próbáltam mit mondanak. Én hülye.

Szörnyen igazságtalan vagyok. Egy dolog van, amivel több ez a folytatás, mégpedig Eva Green, és az ő darkos gothosra sminkelt rockerkaraktere. Nem mintha ő valami nagyon nagy alakítást levágna, de ez legalább egy karakter a filmben, akinek van múltja, motivációja, és jó látni a vásznon. És nem csak azért mert mutogatja a csöcseit. Amik egyébként igen formásak, de hát én az Álmodozók című művészfilmben találkoztam először a művésznővel, és ott már láttam mindent. Értsd mindent. Nem vagyok azonban semmi jónak az elrontója, és ez a némber fedetlen keblekkel, karddal a kezében, és dühösen villogó, hatalmas, sötét szemekkel bizony elég kellemes látvány. Kár, hogy minden idők egyik legcikibb, leggázabb szexjelenete előzi meg ezt a pillanatot. De tényleg olyan, ami mehet a Showgirls, meg a Mátrix 2 mellé. Nem jön át sem az érzékiség, a dominanciaharcból pedig rossz vicc lesz. Pedig érdekes az ötlet, és egy kiváló jelenet csíráját hordozta magában. Legalábbis én hiszek ebben.

Na de ennyivel tud többet felmutatni. Rossz filmnek rossz folytatás. Törvényszerű.. Kérdés, hogy ezek után kell ez nektek? Mert ha kell, akkor megérdemlitek, hogy Eva Green smacizzon veletek. Miután levágta a fejetek. És ez még rímelt is, a Jóbarátok óta pedig tudjuk, hogy ami rímel, az igaz.

Ha tetszett a bejegyzés, lájkolj minket a Facebook oldalunkon!