Igaz, az igazi teknőcláz akkor zajlott, amikor az M1 (akkor még MTV) műsorra tűzte, az első sorozatot, és a Ne ébreszd fel a mamit, és a papit előtt sorra felébresztettem a mamit és a papit, hogy vegyük fel videóra. Aztán jöttek a filmek - az első még tetszett is. A képregények, a merchandising - amiből persze már megint csak a nyálcsorgatás jutott -, az újabb sorozat, az állandó hirdetések a Családi Mozidélután a Disney-vel, számítógépes és konzol játékok, egyszóval annyi minden, aminek érdemes alaposabban utánanézni.

Az egész teknőcmizéria egy véletlenből származik. Paródiának képzelték (mármint a képregényt, amiből kihajtott szépen az összes többi média), és eredetileg csupán egy részt akartak belőle csinálni. Gondoljunk bele, milyen nevetséges már. Négy ninja, mutáns teknőc, akik a csatornában pizzát burkolnak, és a pop-kultúra minden áldását élvezik. Valamint egy nagyra nőtt patkány a nevelő mesterük. És mégis működik, olyan nyilvánvaló lopások dacára is, mint Cronenberg A légy című filmje, Zúzó (Shredder) alakja, a két idióta szolga, Krang az agy világuralmi tervei, Casey Jones maszkja, vagy April O'Neil tudósításai és még sorolhatnám.

Jelen film azonban mégis különbözik az eddigiektől, ugyanis mint írtam volt, full-CGI az egész, ráadásul gyönyörű CGI. Folyton fanyalgást érzek, amikor azt hallom, nem éri el a Pixar minőséget, de hát azt viszonylag kevesen érik el. A TMNT poligonjaiért a hongkongi Imagi Animation Studios felel, akiknek ez volt a második filmjük de azóta is szépen dolgozgatnak, nekik köszönhetjük az Astroboyt, és a 2008-as Hegylakót is.

Ráadásul végre mertek változtatni is. Vagy ha jobban belegondolok, visszatértek az eredeti koncepcióhoz. Gondolok itt arra, hogy a teknőcök felnőttek valamennyire, Szecska már iszonyatosan öreg - azért még megy neki a bunyó - ráadásul a csapat széthullott, Zúzó halott, nincs mit csinálniuk. Leonardo évek óta valahol Dél-Amerikában bujkál, állítólag azért, hogy jobb vezető váljék belőle. Azonban vezető nélkül a másik három fivér csak téblábol, azt sem tudja mihez kezdjen. Jobb híján igyekszik munkát találni.

Donatello IT helpdeskes lett, ami véleményem szerint iszonyatosan rossz vicc, és azt mutatja, hogy bizony ha kikerülsz a suliból - nem vagy tini - már nem lehetsz hős, csak egy átlag melós. Michelangelo gyerekeket szórakoztat születésnapi partikon amin - minő meglepetés - teknőcnek öltözik be. Egyedül örök kedvencem Raphael nem találja a helyét, egész nap csak szunyál, éjszakánként meg a várost járja, de feleslegesen. A Nightwatcher nevű igazságosztó éppen eleget segít a rendőrségnek.

April összejött Casey Jones-al, a Lárvaarcúakat pedig az 1992-ben bemutatkozó Karai vezeti, szóval már ők sem a régiek. Valahogy minden más lett, és egy CGI rajzfilmhez képest szokatlanul melankolikus az egész film atmoszférája. Azután képesek ebbe a remekül felvázolt alaphelyzetbe egy olyan sablon történetet bele helyezni, ami majdnem agyonvágja az egészet. Körülbelül ezt láttuk már a Skorpiókirályban és akkor lehet sakkozni, mennyire lehet a történet eredeti. Ez mindig is hibája volt a TMNT filmeknek, valahogy kilencven percben nem találták a helyüket, és sajnos ez most sincs másképp. A legjobb részek azok, amikor a testvérek szívóznak egymással. Sajnos azonban Don és Mic teljesen háttérbe van szorítva, a fő események, Leo és Raph örök ellentétére koncentrálnak.

Mindezen hibák, és a banálisan kiszámítható végkifejlet ellenére, egy nagyon izgalmas kalandot élhetünk át, és garantáltan az állunkat keressük majd a látványtól. A zene a mindig kiváló Klaus Badeltnek köszönhetően rendkívül jó, és dinamikus. Ellentétben az előző három filmmel, ahol hip-hop és techno számokat hallhatunk - ugye 90-es évek - itt a komor tónust elősegítendő emós és punkos bandák dallamai festik alá majdnem egész hosszában a filmet. A szinkront olyan illusztris színészek adják, mint Patrick Stewart, Laurance Fishburne, Sarah Michelle Gellar, Chris Evans, Ziyi Zhang és Kevin Smith.

Az egyetlen gondot az okozta, hogy miközben néztem - érthető okokból - elkapott egyfajta nosztalgiával vegyes melankólia, és bár a teknőcök alig öregedtek láthatóan, a szívem mélyén világossá vált, hogy ez a korszak végleg lezárult.

A film hátteréről -

A Tini Nindzsa Teknőcök újabb kalandjainak ötlete először 2000-ben merült fel, akkor még magával az akcióistennel John Woo-val a rendezői székben. Azért ebbe érdemes belegondolni, vajon milyen lett volna egy ilyen film az ő vezénylete alatt. Sosem tudjuk már meg, mivel a munkálatok csak húzódtak, és Woo végül otthagyta az egész projectet, hogy néha filmet is tudjon rendezni. Sokan értetlenül állnak a tény előtt, hogy ha már folytatták, miért CGI-vel. Nos ez engem a legkevésbé sem zavar, mivel szerintem a teknőcök kalandjai leginkább rajzfilmben működtek, az élőszereplős filmek - akármennyire is szeretettel gondolok rájuk - már a maguk idejében is rettenetesen gagyinak hatottak.

A producerek szerint azért döntöttek úgy, hogy a CGI filmek hullámát meglovagolják, mert az élőszereplős filmek egyre kevesebb hasznot hoztak, dacára, hogy egyre többet költöttek rájuk. Az első film 135 milliót fialt 13 millióból, - 1990-ben kiváló teljesítmény - a harmadik rész ugyanakkor már csupán 44 milliót hozott a konyhára, 21 millióból. Minthogy nem tudták időre elkészíteni a saját filmjüket 2004-ben, lejártak az Orange Sky Golden Harvest franchisera vonatkozó jogai - a stúdiónak leginkább Jackie Chant, Bruce Lee-t, meg Jet Lee-t köszönhetjük -, így a Warner tárgyalásokba kezdett egy CGI adaptációt illetően.

A rendezői székbe Kevin Munroet ültették, akinek igen konkrét elképzelései voltak, milyen is legyen az új Teknőc film. Így nem csak rendezőként, de forgatókönyvíróként is csatasorrendbe állt. Először egy űrben játszódó történetet akart, de később visszatért New Yorkhoz és a széthullott család toposzhoz. Állítása szerint az eredeti képregény sötét tónusát akarta visszahozni, mielőtt elindult a 80-as rajzfilmsorozat, és annak családbarát, vicces stílusa átvette volna a vezérfonalat. Szóval a probléma valahol itt leledzik, Munroe egy olyan érzést keresett, ami ekkor húsz éve kiveszett a franchiseból, és akik a legendás rajzfilmsorozat, viccelődő teknőceit várták, azok csalódtak.

Sokszor említettem, hogy a film meglehetősen komor lett. Az animátorok ugyanis azt a feladatot kapták, hogy a megszokott Manhattan látképét ötvözzék a 40-es 50-es film noirok képi világával, és a hongkongi akciófilmek dinamikájával. Az eredmény egy minden szempontból felnőtt CGI lett, ami szerintem gyerekeknek ajánlható a legkevésbé. Peter Laird-et aki ekkor már hat éve az egyedüli jogtulajdonos volt, csupán a karakterek miatt említették meg - tudjátok mint Stan Lee-t. A film elméletileg beilleszthető az első három film eseményinek kronológiájába, de Laird később úgy nyilatkozott, hogy külön univerzumban játszódnak az események.

A szinkronizálási munkálatok körül már a kezdetekkor gond volt. Szecska hangja Mako Iwamatsu lett volna, de ahogy bejelentették a 2006-os San Diego-i Comic Conon a rákövetkező nap meghalt, így Szecska legtöbb mondatát Greg Baldwin mondta fel, akit végül a stáblistában sem említettek meg. Az eredeti szinkron közül mindössze két kevéssé fontos mutáns ellenfél megformálója tért vissza, bár ez leginkább külföldön jelentett problémát, ahol fontos lett volna a nézőknek, hogy ismerős hangok csendüljenek fel.

A filmet csak az USA-ban és Kanadában akarták bemutatni, 2007. március 30-án, ami a 17. évfordulója lett volna az első Teknőc film bemutatójának, végül mégis egy héttel előbbre hozták. A 34 millióból forgatott project 95 millás bevételt hozott, még a 300-at is lepofozta a trónról a nyitóhétvégén. A közönség szerette, jó volt már pótolni a teknőchiányt, de a kritikusok legalább olyan felemás véleményt fogalmaztak meg róla, ahogy azt én is tettem fentebb. A vizualitást dicsérték, de a forgatókönyv hiányosságait, a bugyuta párbeszédeket, és a régi sorozatra jellemző humor teljes mellőzését hiányként rótták fel.

A DVD kiadásról -

A DVD egy többé kevésbé jól összerakott anyag, - hát ami ráfér egy sima korongra - nem egy bőség szaruja, de a nagyjából félórányi kihagyott/megváltoztatott jelenet meggyőzött arról, hogy leginkább Munroe kefélte el a filmet. A TMNT ráadásul rövid is, bár ugye CGI filmek esetében manapság ritkán léphetjük át a másfél órát, de még így is 84 perc az egész mindössze, és azért jóval komolyabb történettel rendelkezik mint egy hasonló hosszúságú CGI mese.

Sajnos ezek a kihagyott 2-3 perces nyúlfarknyi jelenetecskék nem egy nagyobb blokkban helyezkednek el, hanem mindegyikre külön kell rákattintanunk, hogy növelje a "rengeteg extra" érzést. Az alternatív kezdés, és befejezés valójában alig különbözik az igazitól, és nincs is teljesen kidolgozva, inkább csak rajzok, meg textúrák nélküli poligon vázakat kapunk. Michelangelo bemutatkozó jelenetét megkurtították, még a végén kicsit több terepet kapott volna Donatelloval, és a film is humorosabb lett volna. Egy extra tető jelenet is csupán azért szerepel a vázlatok közt, mert ugyan humoros lett volna, deeee elfogyott a pénz, meg már idő se maradt rááá... Ennél is durvább hogy Casey és April jelenetét már akkor vágták ki, amikor teljesen elkészítették, a végén kapott volna egy kis mélységet a kapcsolatuk. Nem lehetne ilyenkor kicsit több pénzt kikönyörögni? Az egyetlen igazi kihagyott jelenet, a Szecska tortát kap című amely szintén Michelangelot és Donatellot fosztotta meg egy újabb jelenettől.

Ezen kívül megkapjuk Raphael és Leonardo verekedős jelenetét kezdetleges animációs fázisban, és egy hasonló jelenetet ahol pedig a storyboraddal szemezhetünk, hogy is nézett ki a szörnyes rész eredetileg és milyen lett a végeredmény. Mindezt a közel félórányi anyagot Munroe végigkommentálja - ez nem ártott volna, ha leválasztható a jelenetekről - és pozitív hogy mindegyik jelenetnél bekapcsolhatjuk a magyar feliratot. Ha nem számítok két ajánlót, akkor összesen kettő olyan extra található a korongon, ahol nem csak és kizárólag Munroe beszél. Egyik a DVD legérdekesebb anyaga, amely igazán kaphatott volna félórát is a vacak két perc helyett, ahol Paul Wang ecseteli milyen softwereket hoztak létre, amivel életre keltették a filmet az Imaginál, de amikor belejönne, már megint jön Munroe és belefojtja a szót.

Az utolsó extra pedig, ahol a szinkronizálás szépségeiről beszél Stewart, Fishburne és Gellar - és nem fogjátok kitalálni, de itt is szerepel Munroe. Számomra mindig mulatságos ahogy az USA-ban tudják élvezni az évenkénti egy-két szinkronizálást, már ahhoz hasonlít amikor egy filmben azt mutatják, ide nézz, most manuális sebváltójú autót vezetek! A DVD képe természetesen nagyon szép 1.85:1 arányú, a hangok 5.1-ben szólnak, és a menü is honosított, vagyis mindent magyarul böngészhetünk végig, ráadásul nem is csúnya. Ez igen. Azért azt a fránya audiokommentárt szívesen meghallgattam volna ami a külföldi kiadásra még ráfért - bár azóta utána olvastam és ott is egyedül Munroe beszél, kizárólag technikai dolgokról nagyon unalmas stílusban. De mindezek ellenére is felfoghatatlan hogy kerülhet ez a film 290 pénzbe a turkálóban, amikor attól azért sokkal, de sokkal többet ér.